Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

11

Jungkook szemszöge:
Ez a fiú nagyon ismerős nekem. Jimin azt mondta, hogy a padtársam lesz, vagyis már az. Mindegy szóval a padtársam és múltkor Yoongs felcserélt minket és megrángatta szegény fiút. Ahogy ott feküdt a kabátomban... Nagyon cuki volt. És mikor a vérvételről volt szó, olyat is hallottam, hogy most már kiköpött Jungkook2. Ha azért volt agyrázkódása mint nekem szokott lenni nem tudom mit csinálok.

- Öcsi lejössz enni? - jön be a szobába IU. Bólintok egyet és kimászok az ágyból. Már egy fokkal jobban vagyok, bár most megint kezdek szédülni. Meg vacsiztunk, majd vissza mentem az ágyba. Már nagyon késő volt mikor megrezzent a telefonom.
________________________________________________________

kim.taehyung
Szia

jungkook97
Szia, te miért nem alszol?

Nem tudok aludni!😞

Valami baj van?

Felhívhatlak?🥺

Persze😇
________________________________________________________

Jimin még amúgy se jött be, és úgy tudom neki nincs szobatársa. Zavarni nem fogunk senkit.

- Szia - mosolygok bele a kamerába, de a mosoly azonnal eltűnik mikor meglátom könnyáztatót arcát és sós cseppektől csillogó szemét. - Mi a baj? - Meg törli a szemét és vesz egy nagy levegőt.

- Semmi csak nem tudok vissza aludni, gondoltam akkor beszélgessünk. De ha fáradt vagy le rakhatjuk.... - kezd el dumálni.

- Taehyung! - szólok rá egy kicsit erélyesebben, mire szemei újra könnybe lábadnak. - Bocs nem akartam. Nem vagyok fáradt beszélgessünk - mosolygok rá, de bűntudatom van. Most miattam sír. - Kérlek ne sírj - próbálom meg nyugtatni. - Miért nem tudsz vissza aludni?

- Csak.... - Tudom, hogy hazudik biztos van valami oka.

- Nem baj ha nem szeretnéd elmondani, akkor nem kell. - Kicsit elszomorodtam, szeretnék neki segíteni főleg a Jungkook2 miatt. - Akkor beszélgessünk. - Látom rajta, hogy nagyon fáradt, de biztos hogy most nem fog aludni. - Miért olyan fontos az a párna?

- Már régóta meg van. - Oldalra fordul és a párnát kezdi simogatni. - A húgomtól kaptam még mikor kisebbek voltunk. - kezd el mesélni. - Én 8 ő pedig 4 volt akkor. A nagyival elmentek boltba én pedig az öcsémre vigyáztam. Állítólag amint a húgom meg látta tudta, hogy ezt meg kell venniük nekem. Addig hisztizett mígnem a mama meg vette. - mosolyodik el. - Azóta ezzel alszom.

- Mesélsz egy kicsit magadról? - kérdezem mikor be állt a csend, de mikor nem válaszol úgy gondoltam elaludt. - Úgy tűnik elaludtál. Sajnálok mindent, most már tudom honnan voltál nekem ismerős. Lacross-ról.

- Mit sajnálsz? - kérdezi de a szemét még mindig nem nyitja ki.

- Hát, hogy Jungkook2 vagy.

- Amúgy ez mit jelent? Mert nem nagyon értem - nyitja ki a szemét de látszik rajta, hogy bár melyik pillanatban vissza tudna aludni.

- Azt, hogy nagyon hasonlítunk. Családilag. - kicsit meg ijedt. - Azért van agyrázkódásod?

- Csak megvédtem a húgomat - süti le a szemét, és mintha megint könnyezne. - Apa nagyon mérges volt, és talán most először vissza is szóltam neki. Anyukám meg szokás szerint sokáig dolgozót. De ha otthon is lett volna nem védett volna meg. - Szegény, az a baj, hogy teljes mértékben át tudom érezni a helyzetet. - Azt hiszem az öcsém születése után volt. Anyának szülés utáni depressziója lett. Nem egyszer meg próbálta megölni az öcsémet. Apám az alkoholba temetkezett, de végül el itta minden pénzünket, így nem ívott többet de viszont ha nem volt alkohol valahogy lekellet vezetnie a feszkot. Így elkezdett minket verni és - Nem tudta tovább mondani de szerintem én se akartam hallani a végégét. Zokogva temette az arcát a párnába.

- Mikor nekem volt agyrázkódásom a nővérem énekelt nekem és olyankor eltudtam aludni - mosolyodok rá - Énekelhetek neked? - Ez inkább kérés volt mint felajánlás.

- Rosszat álmodtam. Majdnem minden éjjel azt álmodom, hogy valamelyik testvérem fel hív, hogy mennyek haza. De én későn érek haza és egyikük holtan fekszik a nappali közepén - zokog fel. - Ezért nem tudtam aludni. Nem akartam aludni - mondja mikor már kap levegőt. Már nagyon fáradt de magától biztos nem fog aludni. Elkezdtem énekelni.

A végét el vicceltem amin ő is elkuncogta magát, aztán elénekelték rendesen is.

- Nagyon szép hangod van - nyammogja és egyből el is alszik.

- Ne félj mostantól vigyázok rád és nem hagylak egyedül - mondom inkább magamnak mint neki, hisz ő már alszik. - És a kórházban is végig veled leszek. - Nem teszem le csak arrébb rakom és én is elalszok.

- Nekem sose énekelt - trappol be Jimin a szobába. Első dolgom meg nézni, hogy Taehyung felkelt e de szerencsére alszik mint a bunda.

- Halkabban! - suttogom indulatosan.

- Jó azt azért megengeded, hogy aludjak? - mondja ez már ő is halkabban. Bólintok egyet és vissza dőlök. De ahogy Tae megmoccan felkapom a fejem és újra énekelni kezdek. Reggel mikor felkeltem ő már ébren volt.

- Egész éjszaka hívássoztunk? - kérdezi amint meglátja, hogy ébren vagyok.

- Szemel tartottalak - mosolygok rá.

- Jungkook - jön be a nővérem a szobába. - Jimin csinált reggelit, lejössz enni?

- Nem, most nem vagyok éhes - mosolygok rá.

- Mérd meg a lázad szarul nézel ki - Jön egy kicsit közelebb. Homlokomra csúsztatja hideg kezét és mondja tovább. - Ezt nem értem tegnap már jobban voltál.

- Ji-eun jól vagyok - nyelv botlás. - Akarom mondani IU.

- Hozok neked vizet mire vissza érek már mérd a lázad - mondja szigorúan. Lehet egy kicsit felhúztam.

- Bocs nyelv botlás volt - szólok utána.

- Nem érdekel ne hívj így. - Ki megy és jó erősen becsapja maga után az ajtót. Lesokkoltan nézem az ajtót.

- Akkor te most ilyen karanténba vagy. - Tae próbálja enyhíteni a hangulatot.

- Igen - nevetek fel és közben a lázmérőért nyúlok.

- Mit csináltál I~al? - jön be a szobába Jimin.

- A nevén szólítottam. - Ekkor jön vissza és a kezembe nyomja a poharat.

- Fiúk figyeljetek. Én szeretlek titeket meg minden de ha még egyszer valaki Lee Ji-eun-nak szólít azt ki herélem. Egyikőtöknek se kell.... Komolyan egyszer az életben zárnak össze engem két hétre fiúkkal, akkor is melegekkel. Az egyiknek van pasija a másik meg az öcsém látjátok ez az én szerencsém. Ráadásul a nevemet is tudjátok. Én se szólítalak téged a neveden, Jungkook-nak hívlak évek óta. Te is tisztelj meg ennyivel, csak egy név IU. A minap elnéztem akkor rosszul voltál. De ez most sok volt - fogja magát és kitrappol a szobából.

- Héj haver, mikor hívtam őt a nevén? - kérdezem.

- Mikor azért sírtál, hogy nem akarsz többet haza menni - mondja Jimin én pedig meghalok valami sutyorgást a telefonomba.

- Ismerős - kacag fel kínjában.

- Ne mondj ilyeneket akkor ki fogja megvédeni a testvéreidet?

- Ez nem ér neked nincs kit, vagy mit megvédened otthon, neked már nem kell vissza menned - szomorodik el.

- Majd találunk nektek is valami megoldást - mondom gondolkozás nélkül.

- Köszönöm - pirul el. Egyszer csak meg csörren a telefonja.

- Neked Seo a csengőhangod? - lepődök meg. - Várj te most miről beszélsz ha a telefon a kezedben van?

- Tablet - mondja. - Szia húgi - kezd el beszélgetni a húgával. - Mi? Miért volt pánik rohama?..... Tudtam, hogy nem jöhet ide!..... Nem nyugszok meg, mit csinál?..... Nem hagyjad. Szia - fejezi be.