Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

29.

- Egy másik dimenzióban, a húgom talán még mindig élne, és boldog lenne. Többször elgondolkoztam a "mi lett volna ha...? " kérdésen. Sok kérdés megfogalmazódott bennem, többek közt olyanok, hogy Eon még élne-e. De ő már hallott és ez ellen már senki nem tehet semmit..... 

- És mi lett a lakrossal? - kérdezi a lány, majd észhez térve néz vissza telefonjára és tesz úgy mintha chatelne. Taehyung halványan elmosolyodik. Titkon remélte, hogy nagyobbik lánya is figyelt a mesére.

- Hát nem is tudom, az úgy elfelejtődött. Taehyung egyszer sem jutott el egy edzésre sem, én pedig amikor tehetem vele voltam, szóval én se mentem több edzésre. De, hogy őszinte legyek, nagyon hiányzik.

- Igen nekem is - helyesen Taehyung férjének.

- Jó de, engem miért így nevezettek el? - teszi végül maga mellé a telefont és nem burkolja, figyelmét nevelőinek szenteli.

- Nem mi neveztünk így el. Már két éves voltál mikor hozzánk kerültél, véletlen szerűen kaptunk gyereket. Nem mondhattuk meg azt se hogy mennyi idős legyen és a nemét sem választhattuk ki. Csak pár héttel a hozzánk kerülésed előtt tudtuk meg, hogy ki vagy valójában. Akkor látunk először - válaszol lánya kérdésére Taehyung.

- És én, hogy kerültem ide? - kérdezi a fiú is. - Eonjin után én voltam a következő?

- Te voltál a második, de te csak nevelt gyerek ként voltál itt, a húgodat előbb fogadhattuk örökbe. Neked még élnek a szüleid, és mindenki azt akarta, hogy vissza kerülhess hozzájuk, mert egy gyereknek a vér szerinti szülei mellett a helye - fejti ki Jungkook.

- És nem gondoljátok, hogy egy kicsit durván meséltétek el a történetet? - kérdezi Eonjin.

- Lehet egy kicsit durva volt - szégyelli el magát a két felnőtt. - De értettétek a lényeget, igaz?

- És mi történt az apukáddal? - kérdezi a legkisebb egyed a szobában. Taehyung szorosabban öleli magához az ölében ülő, most már 8 éves kislányt és másik két gyermekére néz.

- Apát azóta nem láttam, nem tudom mi történt vele. A tárgyalásra se mentem el, de ha jól tudom végül nem engedték ki. Azt hitte, hogy ha nem szabadul a börtönből akkor még láthat, ezért csinált valami hülyeséget. De a legszomorúbb talán az egészben az, hogy az öcsémet nem is ismerte. És már nem is ismerhette meg. Tudom, hogy jó ember volt, és lehet teljes szívemből szeretett volna minket ezután, megadott volna mindent, de én nem kértem belőle. Lehet ez nem a legjobb döntés volt, lehet nem kellett volna elvennem Jeonggyutól az apát. Nem tudom, ti mit gondoltok. - A férfi könnyes szemekkel néz vissza legkisebb lányára, csak hogy láthassa a reakcióját. Érdekelte, hogy a lány megelégszik e ezzel a válasszal. A kér férfi mindig is kikérték a gyerekek véleményét. Minden fontos döntés előtt, ami a gyerekeket is érintette megbeszélték azt velük. Mind három gyerek tisztában volt vele, hogy örökbe fogadott gyerekek. Nem volt senkinek se titka a másik előtt, ha a gyerekek érdeklődnek a vér szerinti szüleik iránt Kook és Tae ezt tiszteletben fogják tartani, és mindent elmondanak neki, mégis sajátjuk ként szeretik a gyerekeket. És a gyerekek is rendes szülőként tekintenek a két férfira, mert ők azok is voltak, még ha nem is vér szerinti szülők és testvérek voltak, ők egy rendes, szerető család voltak.

- Apu - Eon hangjára mindenki a lányra kapja a tekintetét. - Szerintem semmit nem csináltál rosszul, ha Jeonggyu oppa találkozni szeretett volna az apjával, szól volna ebben biztos vagyok - mosolyog kedvesen nevelőjére. A lány nagyon tiszteli a szüleit, azért amin végig mentek és most még is itt vannak és három gyereket nevelnek. Habár volt pár nagyobb veszekedésük, mint minden tinédzsernek ebben a korban, mégis mindig számíthattak egymásra és a lány teljes mértékben meg bízott nevelőiben. Mindent megosztott velük. A lány szülei autó balesetben haltak meg, Eon is a kocsiban volt. És ha bár még nagyon kicsit volt, néhány sebet magán visel. Mint például, hogy elvesztette a jobb lábát, és tértől lefelé protézis hord.

- Igen, szerintem nagyon ügyes voltál, hogy feltudtad nevelni őt olyan, fiatalok voltatok még akkor. Remélem belőlünk legalább fele olyan jó ember lesz majd ha felnövünk, mint Jeonggyu oppából. - Legkisebbik lányuk kora ellenére nagyon is érett, nem lehet neki nem hinni. Taehyung meghatódva néz végig gyerekein. Még sosem érezte, hogy ennyire támogatják és elfogadják, és hogy ezt azok a személyek tették akik neki a legtöbbet jelentik, még szebbé tette ezt az érzést. Ha-eun még fiatal volt ahhoz, hogy a vér szerinti szüleiről kérdezzen. De azt az egyet tudta, hogy édes anya fiatalon esett teherbe ezért nem ő neveli, és ezért is tiszteli nevelő szüleit oly' nagyon, azért mert ők 16 évesen "árvultak el" és boldogulnak szinte egyedül. A gyerekek tudták, hogy ez velük nem fog megtörténni. Neki mindig ott lesz Jungkook és Taehyung.

Egyszer csak megszólal a csengő. Ji-hun vidáman pattan fel a földről és azt kiabálva, hogy - Majd én ki nyitom - szalad az ajtóhoz. - Hyung - hallatszik a bejárat felől majd a vidám fiú újra megjelenik a nappaliban. - Apa, apu, Jeonggyu Hyung az - kiáltja egy hatalmas mosollyal. Mivel Taehyung ölében Ha-eun foglalt helyet, és ő nem tüdőt felállni, így Jungkook ment fogadni a vendéget. - Képzed Jeonggyu Hyung, apjáék beírattak lakrossra - kezd el pattogni a fiú mikor a két férfi belép a helyiségbe. A férfi egy erős szó, mindketten még kisfiúk voltak, korukkal vetekedve viselkednek, főleg ha együtt vannak. Ha ők ketten elkezdenek hülyéskedni akkor ott biztos, hogy nagy lesz a felfordulás és sok pénzt kell fizetniük a dolgok megjavítására.

- Tudtad, hogy apudék is lakrossoztak a te korodban? - A fiú heves bólogatásba kezdett és elmesélte, hogy szülei miket mesélek nekik az elmúlt pár órában. A 12 éves fiú nagyon kötődik mindenkihez, és szeret sokat beszélni. A szüleit dílerkedésért lecsukták, akkor a fiú nevelőszülőkhöz került, de mikor a szülei szabadulásuk után sem keresték meg fiúkat, a két férfi örökbe fogadta őt.

A nagy család nagyon is boldog volt. Hosszú idő után minden egyes tagja a családnak, őszintén tudott mosolyogni. Senki nem gondolt a rossz dolgokra, csak is a jelen szépségét látták.

Jeonggyu azért jött, hogy meghívja a családot vacsorázni, ugyan is ő már a jövőt látta és be szeretné mutatni nekik is.