Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

13

Jungkook szemszöge:

Tae visítozására keltem nem akarta, hogy Seo vért vegyen tőle. Mondjuk én is így reagáltam neki. Most is szeretem volna neki énekelni de nem éreztem jól magam és ahogy láttam elaludt anélkül is.

- Jungkook le jössz reggelizni? - kérdezi Jimin.

- Nem vagyok éhes - válaszolók.

- Pedig ha nem eszel nem fogsz meg gyógyulni. - Tae már nagyban pakol.

- Haza mehetsz?

- Igen - bólint és egy mosolyt is küld felém. - A nagymamámhoz megyek és egy éjszakát még ott töltünk aztán megyünk csak haza.

- Jó vigyáz magadra és ezek után is írj majd.

- Kim itt vannak a papírjaid, elmehetsz - lép be a kórterembe Seo.

- Köszönöm, Hyung. - Lerakja a papírokat majd elmegy. - Na akkor én el is köszönök. Köszönöm, hogy velem voltál végig. Szia, jobbulást!

- Te pedig vigyáz magadra. És kérlek ha valami baj van szólj nekem. - Bontjuk a vonalat és én egyből el is alszom. Sajnálatos módon nem alhattam sokat, pedig egy angyalról álmodtam, ugyanis IU berontott és elkezdet rángatni hogy egyek valamit.

Egy pár napig még rosszul voltam, de aztán már kezdet vissza térni az erőm. Sokaktól hallottam, hogy a vége felé nagyon kemény végtag fájdalmaik voltak. Na olyanom van nekem is most. A lábaim iszonyatosan fájnak és a karomat már terveztem tőből le tépni.

- De IU nagyon fáj - nyafogok ezzel a nővérem idegeire menve.

- Ha adok fájdalom csillapítót akkor befogod? - Mint egy idióta, úgy kezdek el bólogatni. - Jövő héten már mind a ketten mentek iskolába. Én ezt nem hallgatom tovább. Majd nyafogsz ott bent és én is vissza mehetek dolgozni. Rendes gyerekekkel foglalkozhatnak nem veletek, srácok - nevet fel gúnyosan. IU megterít, és elkezdünk enni. Kaja után nővérem neki állt takarítani - Na ki segít?

- Én még nem csinálhatok semmit, beteg vagyok.

- Ezt ki mondta? - nevet a lány.

- Én! - jelentem ki és a szobámba futok.

- Gyere vissza, te mocskos kölyök - kiált utánam IU. - És még azt mondja fáj mindene.

A szobámban leülök az ágyra és telefonomat kezembe vesszem. Taeről már lassan egy hete semmi hír. De én kitartóan várom, hogy, jelentkezzen. Én nem fogok mert... valójában nincs oka, csak azt szeretném hogy ő kezdjen.

- Semmi érdekes - suttogom és eldőlők az ágyon, majd magam mellé hajítom a telót. Egy darabig csak bámulom a plafont. Egyszer csak megszólal a telefonom, olyan gyorsan amennyire csak tudtam, felültem és kezembe kaptam az eszközt. Yoongi. Lehangoltan dobom vissza az ágyra, majd felállva megyek az asztalhoz.

Jin, Jimin bátya lévén el látott minket feladatokkal. Véletlenül se maradhatok le akár egy tantárgyból sem, ááá nem. Kedves osztályfőnököm tesz róla hogy a posztom mint 'kitűnő diák" meg maradjon. Azt is hallottam, hogy Hoseok már nehezen bírja otthon egyedül a két felnőttel. Bár meg is értem, nem lehet könnyű két tanárral egy házban, főleg, hogy általában ők csak enni meg aludni mentek csak haza. Bár én is sokat szoktam náluk lenni suli után.

Nam a 12.-esek azaz Jimin, osztályfőnöke. Mellette tesit, kémiát és bioszt tanít. Jin, a mi azaz a 10.-esek ofője. Ő irodalom, nyelvtan és törit tanít. Keveset vannak otthon Jiminnel és Hoseokkal. Jimin ezt sűrűn ki is használja és fekszik le Yoongival, ilyenkor sajnálom Hobit mert vagy végig hallgatja a nyögés párbajt, vagy el kell jönnie a saját házából. De mint mondtam sokat lógunk együtt a fiúkkal addig se kell haza mennem. Jin olyan nekem mintha az anyám lenne gondoskodó és tudom, hogy szeret, Nam pedig mintha az apám. Lehet vele hülyülni meg minden. Az iskolába én vagyok az egyetlen aki meg adja nekik a tiszteletet. A fiúk kihasználják, hogy a két tanár a bátyjuk és tiszteletlenek velük az iskolában. Igazából Jin nem zavarja az, ha le tegezük az iskolában is, de Namjoon megkért mind a hármunkat, legalább az iskolában tartsuk a tiszteletet felé. Én be is tartom.

Telefonom elkezd csörögni. Unottan sétálok vissza az ágyhoz és fel veszem.

- Mit akarsz - emelem fülemhez a készüléket.

- Add meg a tiszteletet te nyomorék - hallom Yoongi ideges hangját.

- Tudod te ki a nyomorék! - vágom rá a telefont. Tudom miért hívott, de most nagyon nincs kedvem hozzá. Biztos azt akarta elmondani, hogy miért is akart kinyírni. Jimin biztos mondta neki hogy már jobban vagyok, és volt akkora szíve, hogy addig nem zaklat míg nem vagyok jobban. Majd legközelebb meg tudjuk mit akart.