Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

12

Taehyung szemszöge:
Mikor a húgom fel hívott az nagyon égő volt. Nekem Seo a csengőhangom és Jungkook, az iskola rossz fiúja hallotta. De mikor Eonjin mondta, hogy Gyunak pánik rohama volt zavarom egyből elillant és dühös lettem, és aggódtam az öcsémért.

- Taehyung minden rendben? - kérdezi Jungkook.

- Énekelsz megint? - fordulok a kamera felé. Csak bólint és elkezdi énekelni a "Memorit of the wind"-et. - ez gyönyörű volt - mondom és pár nyammogás után elalszom.

- Akkor vissza jövők később - hallom az orvosom hangját.

- Nem jöjjön csak - szólok utána. A telefonom megint elkezd csörögni, és az orvosom Seojoo, a csengőhang is Seojoo. - Te is jókor hívsz - veszem fel.

- Hol vagytok? -  kérdezi feszült hangon.

- Jaj, ne csinálj már úgy mintha érdekelne. Talán ha néha időben érnél haza és jó anya lennél tudnád - kezdek el ordibálni.

- Taehyung ne ordibálj velem én vagyok az anyád meg mondod, hogy hol vagytok és azonnal haza jöttök - ordít ő is.

- Bocs de engem innen holnapig legalább, nem engednek ki. De szerintem utána se egyből haza megyünk előbb elhozom a kicsiket és ott maradunk egy kicsit. Majd csak utána megyünk haza - mondom már nyugodtabban.

- Ne idegesíts fel, bőrömben vagy?

- Veletek ellentétben én nem követek el bűncselekményeket - mondom már könnyezve de a hangom nem lehet hallani, hogy sírok. - Most le kell tennem - Ebbe már egy kicsit bele remegett a hangom és csak remélni tudom, hogy nem hallotta.  Telefont elemelem a fülemtől, és kinyomom a telefont. Anya elkezd hívogatni de le némítottam és lefordítva leraktam az éjjeli szekrényre.

- Hogy érzed magad Taehyung? - kérdezi az orvos aki végig hallgatta az előbbi veszekedésem anyámmal. Na meg Jungkookot is felébresztettem.

- Meg vagyok - felelem szűkszavúan.

- A csengőhangod, izé én vagyok - mondja izgatottan, én pedig lesütőm a szemem. - Jungkook te ugye nem változtattad meg? - fordul a tabletemhez.

- De most Park HyungSik énekel - mondja egy huncut mosoly kíséretében, és nyuszi fogai meg mutatkoznak.

- Az a gyökér, nem tudom mit esszel azon a...

- Nyugi Seo te vagy a csengőhangom - vihog Kook.

- Idióta gyerek. - Végül vissza fordul felém és folytatja a vizitet. - Nyugodtan tegez, a nevemet már tudod - nevet fel. - Jó, a fejed még fáj?

- Egy kicsit - bólintok egy aprót.

- Jó akkor piheny még. A huszonnégy óra az nem sokára letelik de örülnék ha még maradjál egy kicsit. Örülnék neki ha csak holnap mennél haza - mondja híres dokim.

- Haza szeretnék menni a tesóimhoz - suttogom.

- Jó most aludj, később még vissza jövők. - Seo Joo meg fordul és ki megy.

- Ja amúgy bocs, én keltelek fel? - nézek Kook szemébe.

- Igen, de nem dolog - válaszol mosolyogva.

- Én más hogy képzeltelek el - vihogok én is. - Mindenki azt mondta, hogy mogorva vagy és magának való. De nem az vagy, van szíved is csak gondolom a szüleid véget egy falat építettél magad köré. Ha nem lennének Eonék én is pont ugyan ezt csináltam volna.

- Kérlek ezt ne csináld! - mondja egy kicsit idegesen. Próbálja vissza fogni magát de valamit nagyon elrontottam. Csak nem hagyon el, most nem akarok egyedül lenni.

- Mit? - kérdezem finoman és félve, a választól. Már szinte sírok.

- Nem szeretem ha ki elemeznek. Igen falat húztam magam köré és az még mindig áll, ne boríts le - mondja még mindig ideges hangon, de nem néz a kamerába. A falai lebomlottak és ezt még csak most vette észre és most dühös. Elsírtam magam. - Taehyunh ne haragudj nem akartalak meg bántani, a falak már rég nem állnak és ez nekem fúra - ijed meg - kérlek ne sírj, kérlek nem akartam veled így beszélni.

- Énekelj még.

- Nem haragszol? - kérdezi félve.

- Nem csak miattad sírok, tudod anyummal beszéltem az előbb - hajtom le a fejem. - Az csak rosszul esett, hogy így beszéltél velem. De amikor anyával beszéltem az fájt, érted? Én szeretem őt, de ő nem szeret engem - sírok fel újra.

- Figyelj Taehyung - néz rám - ,  nem törhetsz össze ott vannak a testvéreid akik számítanak rád. És biztos te is mindig és mindenben számíthatsz rájuk. Ne sírj nem éri meg anyukád miatt sírni. Tudod, mielőtt a nővéremhez költöztem, beszéltem anyámmal. Mikor elmondtam neki, hogy koronás vagyok undorodott tőlem. Ő tudja hol, miért és meddig vagyok. Megígérte, hogy eljön majd meglátogatni. Azóta se jött. De már nem érdekel, és téged se érdekeljen. Ha tudsz próbálj meg vele beszélni, de ne emészd magad emiatt. - A mondata után tart egy kis szünetet. Az a csönd jól esett, csak én és ő voltunk. - Szóval lacross-ozol?

- Hát még nem voltam edzésen, vagyis itt nem voltam. De azt mondták nélküled nem is olyan jó. Kivéve Yoongi, de azt a gyereket nem bírom - mosolyodok el, majd ásítok egyet. Jungkook újra énekelni kezdett. Az "If You-t", énekelte sajnos most nem tudtam a végén mondani, hogy nagyon szép volt mert idő előtt elaludtam. De még ha a végét nem hallottam akkor is gyönyörű volt és egy hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el.

Mikor felkeltem Jungkook aludt a doki meg bent volt és engem piszkált.

- Bocs nem akartalak felkelteni, láttam mind ketten alszotok - mosolyog rám. Elkezdek nézelődni és a szememet szúrni kezdi egy tű. Hatalmasat ugrok és felvisítok.

- Hoho, minek az a tű? - próbálok halk maradni, nehogy felkeltsem Jungkookot.

- Csak vért veszek - próbál nyugtatni. Csak?! Oké, ezt most el is felejtheti. Elkezdem rázni a fejem.

- Nem kösz, nem kell.

- Taehyung, ha nem veszek vért nem engedhetlek el. - Nézd már, már zsarolnak is.

- Akkor ide költözöm! - jelentem ki. Elkapja a kezem és azt a szorító ízét felteszi rá. - Ne kérlek, nem akarom - kezdek el sírni.

- Taehyung néz rám. Szorítsd meg a párnád ha fáj és végig engem néz. - Bele nézek a szemébe és ő is így tesz. A kabátja még mindig mellettem van így illatát is érzem. Szemeibe elvesztem és már csak azt veszem észre, hogy Seojoo behajlítja a kezem.

- Végeztünk! - Elenged és elsétál.

- Bocs nem akartalak felkelteni - szipogóm.

- Ne kérj bocsánatot, amúgy jobban vagy már?

- Persze, egy kicsit még fáj a fejem de már jól vagyok - erőltettek magamra egy mosolyt.

- Ez nem volt túl meggyőző - kezd el kacagni. Olyan cuki. - Na de most aludj, én is alszok, jó?

- Jó. - Fura még nem ismerem őt igazán de kezdem meg kedvelni, ez lenne a szerelem első látásra? Nem tudom. Egyet tudok, méghozzá azonosulni vele, és igen féltékeny vagyok rá, ha nem lennének a kicsik már rég leléptem volna otthonról.