Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

19

Jungkook szemszög:

Tae nagyon tiltakozót mikor Jieun mondta, hogy velük megyek.

- Veletek megyek, nem hagylak titeket egyedül. Reggel pedig együtt elvisszük a tesóidat iskolába aztán mi is suliba megyünk. - Kitolom az ajtón és elindulunk hozzájuk. A két kisebb előrébb vannak, igazából én kértem meg Eonjint, hogy menjenek picit előrébb mint mi, mert szeretnék a bátyjukkal beszélni. - Figyelj - hívom fel magára a figyelmét azzal, hogy megfogom a kezét és egy kicsit visszább rántom - , tudom milyen félni a saját szüleidtől. Nekem nem volt senkim aki megvédjen. A nővérem volt az egyetlen aki néha segített, de ő se lehetett ott velem mindig - mesélem a múltam. Valamit pusmog az orra alatt, de nem értem mit, valami kettőről beszélt.

- Jungkook, már így is olyan sok mindenen mentél keresztül. És ha jól értem ennek már vége. Nem akarom, hogy újra végig keljen ugyan azon menned. - A kis naiv tőlem aztán nem szabadul, az életem árán is meg fogom őt és a testvéreit védeni, érzek valamit iránta és az érzés nem hagyja, hogy most elengedem a kezét, megforduljak és haza menjek. Még ha térden állva is könnyrög, hogy ne menjek velük, hogy hagyjam békén és ne segítsek neki. Nem érdekel az sem, hogy én már a nővéremmel élek és nem kell többet az elmebeteg szüleimmel találkozóak, nem rettent vissza még pár ütés attól, hogy megvédjem ezt az angyalt az ő szüleitől.

- Nem, megteszem. Szívesen segítek, megvédelek téged és a testvéreid. Kérlek hagyd, hogy segítsek - kérlelem. Megáll és felém fordul, mire én is így teszek és szemébe nézek. Miért sír?

- Nem tehetem, nem akarlak bajba sodorni. - Úgy megérinteném az arcát, olyan hívogató bársony bögre van, biztos puha. Ki gördül egy könnycsepp a szeméből.

- Nem érdekel, ha bajba sodorsz - törlöm le a könnycseppet az arcáról. Igen, nagyon puha bőre van.

- Miért? Miért csinálod ezt? Nem is ismersz. - Igaza van, nem ismerem, de meg szeretném ismerni. Megakarom tudni, hogy mit is súg a tudatalattim az álmokkal, ki szeretném deríteni mit érzek iránta valójában.

- Nem tudom, valami azt súgja, hogy ne hagyjalak magadra - félelem. Erre már nem válaszolt semmit, kezemet továbbra is fogva megy tovább.

- Fáradt vagyok - áll meg az út közepén Jeongyu. Gyorsan felkapom és tovább megyünk. A kisfiú fejét vállamra hajtja és nem sokkal később már egyenletesen szuszog. Lakásuk ajtaja előtt Tae halkan mondja, hogy mi is legyünk csendesek mert a szülei már biztos alszanak. De a kisfiú kezeim közt rángatózni kezd és felkiált. - Tae ne!

- Mennyetek gyorsan be a szobába - tessékel be minket a helyiségbe. Bemegyünk, de mikor le rakom az ágyra a kis Jeongyut, észre veszem, hogy Taehyung nem jött utánam.

- Segíts neki kérlek - néz rám könnyes szemmel a két gyerek. Kifutok az előszobába, ahol meglátom Taet a falnak dőlve ahogy az apaj veri. Oda megyek behúzok egyet a férfinek és a fiút karon ragadom és be húzom a hálóba. - Taehyung - öleli át szorosan bátyját, Eonjin.

- Nincsen semmi baj tökmag, jól vagyok - öleli vissza. Segítek neki leülni az ágyra majd elé guggolok, és aggódva figyelem őt.

- Nagyon fáj? - Csak megrázza a fejét, majd beosztjuk ki, hol alszik, és átöltözünk.

- Tae a hasad - sikít fel a semmiből Gyu. Az idősebb megfordul, hogy öccse ne láthassa hasát, de így én csodálhatom gyönyörű meztelen felsőtestét. Még szebb lenne a sok zúzódás és lila foltok nélkül. Tele van véraláfutásokkal és szinte a szivárvány összes színében pompázik. Na meg ott van az a friss lila folt is, remélem nem eset komolyabb baj. Mindenki befekszik a neki kijelölt helyre. Én annyira meg akarom érinteni Taet, megsimogatni a hasát, és átölelni vékony kis testét, háttal fekszik nekem, így én is hátat fordítok neki. Halkan nyöszörög, nem tud elaludni, és biztos fáj is neki. Hátamra fordulók és nem sokkal később megérzem őt is mocorogni. Felé eső kezem becsúsztatom feje alá, másikat pedig hasára rakom és azt kezdem simogatni.

- Jobb, ugye? - suttogom fülébe és úgy bele nyalnék de nem lehet. Ő ez után egyből elaludt, de én még csodálgattam őt egy picit. Pont az arcára világított a holdfénye ami még gyönyörűbbé tette édes kis pofiját.

Reggel olyan hat körül keltem, Tae szorosan hozzám bújva alszik. Fejét mellkasomon pihenteti. Óvatosan elkezdem simogatni karját, és lágy hangon keltegetem.

- Jó reggelt - köszön rekedt hangon, és mosolyog fel rám még fáradt fejjel. Én kimegyek reggelit csinálni, ő pedig felkelti a testvéreit. Puszi osztáskor én is be álltam a sorba, nehogy már mindenki kapjon rajtam kívül. Tae pironkodva nyomot egy csuppanost orrom hegyére, majd azonnal elfordult és elkezdett öltözni. Mindenki megreggelizett, aztán elindultunk az iskolába. A két kicsit elvittük az ő iskolájukba, aztán elindultunk a gimi felé.

- Jungkook - lép elém Seokjin - hívd fel IU-t, hogy minden rendben. Azt mondta, ha nem jelentek meg az iskolában azonnal hívjam. - Bólintok és telefonomat elő kapva tárcsázom nővérem. - Minden rendben? - kérdezi közben Taetől, gondolom nem érti nővérem aggódását. Én gyorsan beszélek Jieunnal, miután már be is csengettek így egyből a helyükre megyünk.

3. óra tesi. Épp az öltözőben öltöznek a többiek, én ugye még nem tesizhetek. Hirtelen megakad a szemem Taen, ahogy azzal szenved, hogy úgy vegye le a pólót, hogy senki ne lássa a lila foltot tegnapról. Végül a fal felé fordulva húzza fel az anyagot. Oda megyek hozzá és hátulról átkarolom, majd füléhez hajolok.

- Ha még fáj, megbeszélhetem Kim tanár úrral, hogy inkább ülésén ki.

- Jungkook jól vagyok, tényleg. Ne aggódj - fordul meg a karjait között és a szemembe néz.

- Láttam ám reggel, hogy nehezére esett futni. Már azt hittem elüt az az autó a zebránál. - Lesüti a szemét.

- Akkor szólj neki. - Átölelem, mire kezét vállamra helyezi és belebújik a nyakamba. A kis pillangók hasamban, elkezdték éledezni. Én is arcomat nyakába rejtem, és egy lágy puszit nyomok oda. Elengedem derekát és elléptek tőle, bemegyek a terembe és megkeresem Namot.

- Tanár úr - szólítom meg.

- Jungkook, olyan jól esik, hogy legalább te meg adod a tiszteletet. Taníthatnád a barátaidat is. - mosolyog rám. - Miben segíthetek?

- Taehyung nem érzi jól magát, nem mentené fel? - nézek rá boci szemekkel.

- Legyen, kiülhet, de cserébe a délutánt Jiminnel és Hoseokkal töltöd. Legalábbis ne engedd őket haza. - Készül valamire Jinnal? Mindegy is, nem tartozik rám. Bólintok és vissza futok az öltözőbe.

- Gyere ide. - Ölelem magamhoz Taet. - Jimin, közös óránk lesz? - kérdezem mikor belép az ajtón.

- Igen, de ti mint csináltok? - Szét rebbenünk Taeval, majd az idősebb elé lépek.

- Van valami programod délutánra? - kérdezem meg.

- Yoongival leszek. Miért?

- Az nagyon jó. Este hatig ne menny haza. A te érdekedben, na meg csak akkor nem kell tesiznie Taenek - mondom a végét inkább csak magamnak. - És te Hoseok, velem tartasz? Elmegyek a játszóra - fordulók barátom felé. Bólint egyet majd öltözik tovább. - Tae ti is velünk jöttök? - fordulók vissza hozzá. - A testvéreid biztos örülnének.

Vissza tértem és most talán nem is tartót olyan sokáig. Remélem tetszett ez a rész is. Nem tudtunk meg újdonságot, inkább csak Jungkook szemszögéből is láthatátok az estét.
Hibákért bocsi, és igyekszem a következő résszel. Addig is puszi mindenkinek.💜