Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

9.

Taehyung szemszöge:

- Taehyung a húgodnak igaza van lehet, hogy agyrázkódásod van és az nem játék - jön közelebb Jin. Szóval ez elejétől fogva itt van. - Figyelj Eon szóltam a tesi tanárnak aztán mondta le fog kötni egy kicsit. - fordul húgom felé. - Itt egyenesen kimész a folyosó végén van egy lépcső, azon fele mész lesznek ajtók ki van rájuk írva, hogy fiú- meg lányöltöző. Nem mész be egyikbe se csak egyenesen tovább mész és lesz egy nagy ajtó azon bemész. Elméletileg nyitva van de ne ijedj meg ha nem csak nyiss be. A tesi tanár nagyon kedves - magyarázza el húgomnak hogy jut el a torna terembe.
Húgom elment tesire én pedig egyedül maradtam Jinnel.
- Fáj valamid? - kérdezi halkan. Nem válaszolók csak fejemre rakom a kezem. - Hozok fájdalom csillapítót. - Fel áll és elviharzik. Nem sokkal később egy aszpirinnal és egy pohár vízzel tér vissza. Nem mondok semmit csak beveszem a gyógyszert. - Figyelj az agyrázkódás nem játék gyere be visszük a kórházba.

- Nem el kell mennem az öcsémért is, nem mehetek kórházba.

- A húgod elmegy érte nagylány már - mondja.

- Tudom de nem mehetnek egyedül haza, és nem akarom, hogy az öcsém aggódjon - mondom mire húgom belép a terembe.

- Ha elmész a tanár úrral a kórházba, én is el megyek a mamához - próbál alkudozni.

- Eon ez nem így működik - kiáltok rá.

- De pontosan így működik - gesztikulál frusztráltan. - Egyszer az életben ne lennél ilyen makacs, és gondolnák magadra is - fogja magát meg fordul és el fut.

- Eon Jin gyere vissza. Ti fontosabbak vagytok, titeket kell megvédjelek - ülök fel és kiáltok utána de már elszaladt. Hirtelen hányingerek lett, és öklendezni kezdtem.

- Figyelj kössünk egy alkut - szólal meg Jin mikor alább hagy az öklendezés és vissza fekszem. - Most eljössz velem a kórházba. - Már szólaltam volna meg de nem engedte. - Á-á hallgass végig. Te velem jössz, és addig a húgod Hoseokkal lesz, úgy hallottam jól kijönnek. Utána elmennek az öcsétekért és haza mennek hozzánk. Ha bent tartanának maradhatnak nálunk vagy mennek a mamátokhoz. - Elgondolkozom.

- Fel hívom a mamát és ha bent tartanának nem mehetek egyedül haza a cuccuk ért - mondom végül én is. Jin elmosolyodik és el szalad gondolom szólni a húgomnak.

- Szeretlek - fut be a terembe Eonjin.

- Gyunak egy szót se! - mondom komolyan. - Nem jöhet be a kórházba, a kórház közelébe se jöhet. Meg érteted? - nézek rá szigorúan, mire bólint egyet. - A nagyinak is mond meg. Ti bejöhetek de őt ne merd behozni. Érted? - ismét bólint. - Ha haza mentek és apa otthon lesz akkor zárjátok magatokra az ajtót, és úgy pakoljatok. Ne merjetek egyedül haza menni! Meg érteted? - már szinte sírok az idegtől.

- Tae ne aggódj tudunk magunkra vigyázni, még nem biztos, hogy bent maradsz és Gyu nem megy a kórház közelébe - simít arcomra és elmosolyodik, de ez nem tart sokáig ugyan is egy könnycsepp jelenik meg szeme alatt. - Ne sírj

- Te miért sírsz? - értetlenkedek.

- Mert te is - kapok egy puszit majd lemászik rólam és az időközben meg jelent Hoseokhoz szalad. Jin segít felülni és Hoseokkal együtt kikísérték a tanár kocsijához. - Ez a maga kocsija? - kérdezi húgom míg engem be raknak a kocsiba. Legközelebb a kórház előtt álltunk meg. Én elkezdek remegni.

- Kérem ne vonja be a gyámügyet - mondom kétségbeesetten.

- Ja aztán minden héten a sürgősségire foglak hordani. - veszekszik velem de nincs erőm vissza vágni neki. - Nem szólok a gyámügynek, ne félj, gondolom még várnál addig míg 18 leszel. - honnan tud ő ilyeneket? - Még az legrosszabb ellenségének se kívántam az otthont. De tud bármi baj van nekem bármikor szólhatsz. De az öcsém és Hoseok is tud segíteni, és gondolom ezek után már a férjem is a védelmetekre kelne. Szerintem meg kedvelte a húgodat. - Erre a kijelentésére elmosolyodok.
- Mi a baj? - kérdezi ijedten, remegésem miatt.

- Fá-fázom - elkezd gondolkodni majd hátra nyúl a hátsó ülésre és elvesz onnan egy kabátot.

- Ez Jungkook-é csak múltkor itt felejtette. Szerintem nem bánná ha felvennéd - add rám egy fekete vastag kabátot. Aminek hozzá teszem nagyon kellemes illata van. Megnyugtat! Jin be visz a sürgősségire. Én leülök míg a férfi mindent elintéz. - Azt mondták majd szólítani fognak. - Nem sokkal később be is hívtak.

- Kim Taehyung - szól ki egy asszisztens. Felállunk és bemegyünk a vizsgálóba - Oda ülj le, a doktor úr mindjárt jön - mutat az ágyra amire fel is fekszem.

- Jó napot! - lép be egy fiatal férfi. - Szerbusz Jin. - mosolyog rá a férfire.

- Szerbusz Seojoo. - Ezek ismerik egymást.

- Nem Jungkook? - kérdezi a doki.

- Hasonló, itt is el kéne sikálni pár dolgot - helyessel.

- Jaj barátom én meg vagyok áldva veled meg a diákjaiddal - dörzsöli az orrnyergét. - Jó hát nem foglak titeket elküldeni majd kitalálunk valamit de szülők nem randalírozhatnak az osztályon - mondja szigorúan mire Jin bólint. - Ümm, Taehyung igaz? - Én itt bólintok. - Most meg vizsgállak, el tudod mondani mi történt? - Én félve Jinre nézek, mire ő biztatóan bólint.

- Nyugodtan elmondhatód neki az igazat - mondja.

- Tegnap este bevettem a fejem a falba - mondom a felét.

- Hol? - kérdezi. Fel emelem a fejem és a fájó részre fogok.

- Fel tudsz ülni? - Felülök a doki pedig a fejemet kezdi fogdosni. - Szólj ha fáj, akkor abba hagyom. - Elkezdi nyomkodni én meg azt hittem menten bepisilek. Felkiáltok mire abba hagyja. - Azt nem mondod el miért vetted be a fejed? - Egy darabig csak némán ültem, és egy idő után vissza fektetett. - Szeretnék segíteni de ahhoz mindent el kell mondanod.

- Apa szarrá vert minket és tegnap a húgomat haza küldték az iskolából. Én érte mentem apa valahogy meg tudta, hogy a tudta nélkül hoztam őt el és megvert, de ezúttal nem finomodott, meg lökőt neki estem a falnak abba be vettem a fejem, aztán mivel már nem tudtam fel állni ahol ért ott vert és rúgott - mondom. Közben meg mérték a lázam.

- Jó és szédülést is és hányingered is van? - kérdez tovább.

- És iszonyatosan fáj a fejem - egészítem ki.

- Akkor huszonnégy órás megfigyelésre bent kell tartsalak. Valószínűleg agyrázkódásod van. - mondja és oda fordul a nővérhez.

- Vegyen vért és készítsen elő neki egy szobát. - Vért? Jó nyugodt vagyok. A nővérke el szaladt én pedig elkezdettem pánikolni.

- Vé-vért vesz, és köt infúziót is? - kérdezem dadogva.

- Igen!

- Jó. - Mély levegőt veszek és lehunyom a szeme, és próbálom magam lenyugtatni. De mikor a doki a karomhoz ért össze rezzentem és elsírtam magam.

- Félsz a tűtől, igaz? - halványan bólintok. - Ugyan olyan mint Jungkook és néz ez az ő kabátja. - nevet fel a doki mire Jin is el neveti magát. A kabát, az illata meg nyugtat.

- Fázott és csak ez volt a kocsiba - mondja kínosan a férfi.

- Gyere vedd le a kabátot. Ígérem nem fog fájni. - Ne, csak a kabátot ne!

- De nálam maradhat? - kérdezem.

- Csak a kezedről vedd le, hogy a nővér tudjon vért venni. - Nagy nehezen levették a vérem és kötöttek infúziót majd be vitték egy szobába és ott már elaludtam.