Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

17.

Jungkook szemszög
- Tae - rántom vissza. - Ki ez a pasas? Ismered? - Kezét kiràntja szóritássomból és válasz nélkül tovább megy.

- Te mit keresel itt? - áll meg a férfi elött. - Kérlek menj el.

- Miért menjek, és add meg nekem a tiszteletet. - Tae lehajtja a fejét és mintha elszégyelné magát, vagy csak félne.

- Bocsánat. De kérlek most már menj el, rá fogsz ilyeszteni a kicsikre - kérleli továbbra is. - Csak menj el mint eddig is, ne foglalkozz velük, az az én dolgom. - A fiú szeméből kifolyik pár értékes gyémánt csepp, de nem hagyja őket sokáig csordogálni. Megindulok feléjük, közben az iskola kapuján kilépő testvérpár felé téved a tekintetem. Egy kislány és egy nála is fiatalabb kisfiú, ők lennének Tae testvérei.

Amint ki lépnek a hatalmas ajtón körbenéznek. Észre veszik Taehyunggot és megindulnak felé. De amint észre veszik, hogy nincs egyedül, vissza fordulnak és befutnak az intézménybe. Közben a fiú továbbra is a férfivel veszekszik, már amennyire ezt veszekedésnek lehet nevezni. A férfi ordibál, a fiatalabb meg vagy összehúzza magát vagy higgadtan kérleli, hogy menjen el.

- Hülye gyerek azt mondtam, hogy ad meg a tiszteletet az apád vagyok és nem a haverod - emeli még feljebb a hangját az -ezek szerint- apuka, majd pofon vágja a gyermekét. Ekkor már én is mellettük voltam és megfogva Tae alkarját segítek neki megtartani az egyensúlyát és egyben elrántom a férfi elől. Arrébb megyünk és nem foglalkozok a idősebb pufogásával csak Taehyungot próbálom nyugtatni. Erősen szorítom a mellkasomhoz, míg a férfi fel nem adja a várakozást és elmegy. Ekkor már nem volt senki az általános iskola előtt már a legtöbb gyereket elvitték a szülők és akiknek ilyenkor még órájuk van azok meg már elég idősek ahhoz, hogy egyedül haza menjenek. Ugyan is már lassan elmúlt fél öt. A férfi kitartóan várt majd két órán keresztül.

Lassan elengedem Taet és a szemébe nézek.
- Elment, szólj a testvéreinek, hogy jöjjenek. Egy darabig lehettek nálunk. - Tudom nagyon jól, hogy az apja most valószínűleg otthon csak is őket várja, esetleg még részeg is lehet, annál veszélyesebb. Nem fogom most ilyen állapotban haza engedni Taet. Egy kis ideig maradnak nálunk, ha muszáj akár estére is, de ha kell velük is megyek, hogy megvédjem őket. Taehyung bement a portára és megkérte a portást, hogy szóljon fel a tanuló szobára miszerint kistestvérei jöjjenek le.

- Taehyung, apa ugye nem bántott? - ugrik bátyja nyakába a kislány .

- Nem, ne félj, nem történt semmi - öleli vissza - Eon, Gyu ő Jungkook, egy osztály társam - mutatott be testvéreinek Taehyung.

- És hol van Hoseok? - nézz rám kíváncsian a kisfiú.

- Gyu, Hoseok nem jöhet értetek minden nap - csitítja le őt bátyja.

- Akkor most hova megyünk, mert én nem fogok hazamenni apa biztos....

- Nem csinál apa semmit. Jungkook azt mondta hogy egy darabig nála maradhatunk, de estére hazamegyünk - vág kishúga szavába Taehyung. Látszik rajta, ő sincs még jó állapotban, férfi felpofozta pedig ő csak a testvéreit védte. Nem tudom, mi lehet náluk otthon, de ha hozzám hasonlítják, biztos semmi jó.

- Sziasztok, gyertek megmutatom merre lakom. - Meg indulunk hazafelé és útközben a kicsikkel jól elbeszélgettek. Taehyung még mindig szótlan, alig szól pár szót. - Tae, ugye minden rendben?

- Persze, csak nyilvánosan ilyet még sosem csinált. Otthon bánt, de nyilvánosan még sosem tette ezt. És az is aggaszt hogy itt volt, nem tudom mit keresett itt, de biztosan semmi jót. - A fiú továbbra is búskomor maradt.

Megérkeztünk a házhoz és mindenkit beinvitáltam. Kicsik kaptak inni és Taehyungot pedig megettem. Az iskolában láttam egész nap nem evett semmit biztos koplal, hogy testvéreinek maradjon. Taehyung etetésével nehezen birkóztak meg, ugyanis nem adta magát egy könnyen.

- Tae legalább egy falatot, muszáj valamit enned. Az iskolában sem ettél semmit!

- Jungkook mondom hogy nem vagyok éhes - tiltakozik.

- Nem baj akkor is legalább egy falatot kérlek - kérelem továbbra is. A kicsik már javában játszanak mert már megették szendvicsüket, bátyjukkal viszont meggyűlik a bajom. - Kérlek edd meg... vagy, ha nem szereted akkor csinálok más. Mondd mit szeretnél, tele a hűtő. Válassz valamit, megcsinálok bármit. - A hűtő elé állok és kitárom mutatom felé a hűtő tényleg tele van. Nővérem ma reggel vásárolt be, én pedig mindent nekik adnék. - Tényleg mondjál bármit és én megcsinálom.

- De Kook nem akarok felélni innen mindent ezt a... Szóval ti, ez pénzért vásároltatok nem akarok a terhedre lenni, tényleg. Szóval mi most lassan megyünk - feláll az asztaltól és bemegy a nappaliba - Húgi szedd össze az öcséd, indulunk.

- Nem-nem, várjatok még. Kérlek, nem szeretném, hogy el menjetek. Nem vagy a terhemre, tényleg. Ha most elmész egyedül maradok, a nővérem csak nagyon későn jön haza - ekkor meghallom az ajtócsapkodás és nővérem csilingelő hangon szólal meg hogy:

- Öcsi, megjöttem! - Hát basszus ezt jól elbasztam.

- A nappaliban vagyunk. - Nem sokkal később nővérem is megjelenik a helyiségben és kérdőn néz rám.

- Mi az hogy vagyunk, mi az a többes szám hirtelen. Ó hát ti kik vagytok?

- Jó napot, Én Kim Taehyung vagyok, és ők a testvéreim Eonjin és Jeongyu. És mi már indulni készültünk. Szóval nem is zavarok tovább.

- Jaj nem dehogy is, nem zavartam. Maradjatok csak nyugodtan. - Nővérem karom fog és kirángat a konyhába - Csak nem ő az, az a Taehyung?

- Az, az a Taehyung - hajtom le a fejem és nem merek nővérem szemébe nézni.

- Hát akkor, drága öcsém. Nem engedheted el őket, így is már nagyon sokat késtek otthonról, biztos nagyot kapnak majd.

- Hát igazából azért vannak itt, mert nem akartam őket haza engedni. Az apjuk az iskola előtt várta őket de mi elhoztuk a kicsiket miután megunta a várakozást. Ő elment és utána pedig idejöttünk. Azt terveztem hogy ha Tae makacs lesz, akkor se engedem őket egyedül haza. Velük megyek. Mármint ha téged nem zavar, de jobban örülnék neki hogyha itt éjszakáznak

- Hát tudod, igazából nekem egyik ötletet se tetszik, de igazat kell adjak neked, az apjuk biztos egy elmebeteg és hát, Taenek még talán tudunk adni ruhát a tieid közül, de a kicsiknek nem. De viszont annak semmi örülök, ha elmész velük, de talán ez a jobb ötlet. Késő este mentek, talán addigra már alszanak a szülők, és ne nagyon menjetek ki a szobájukban. Vigyázz rájuk.

- Úgy lesz, tényleg - mosolygok IU-ra

- És reggel jelentkezem

- Rendben - ölelem magamhoz.

- Én csinálok vacsorát esztek és utána lassan induljatok, rendben?