Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

16

Taehyung szemszög
Leülök Kook mellé és halkan köszönök neki. Órán nem beszéltünk, de a szüntben be sem ált a szánk.

- Már azt hittem nem jössz suliba - fordul felém.

- Tae nagyon aggódtam - fut oda hozzám Hoseok és erősen magához szorít.

- Ne aggódj Hobi, jól vagyok, csak elaludtunk. Gyu pedig hisztizett, hogy kísérjem el öket - mosolygok a fiúra, mikor elenged.

- Jól áll a Jackem - szólal fel újra Kook és mellém áll. Egyből észbe kapva venném le, hogy vissza adjam, de megállít benne. - Ne kérlek tartsd meg - adja rám vissza rendesen. Meglepődök és nagy szemekkel nézek fel rá. Egy fél fejjel nagyobb mint én, de ez nem zavar. - Kérlek tartsd meg, neked adom - ismétli meg, az előbbi mondatát.

- Oké, akkor megtartom. Köszönöm - pirulok bele a mondat végébe. - Öm... - Kezdem kényelmetlenül érezni magam. - Én lemegyek a büféhez.

- El kísérlek! - mondj a két fiú, kémiai pontossággal, egyszerre. Én csak bólintott, igaz a kényelmetlen helyzet alól próbáltam kibújni és menekülni, de nem baj. Jöjjön velem az a személy is aki elől elfutnék.

- Akkor megyünk? - kérdezi Kook. Észre se vettem, hogy el bambultam. Kínos mosollyal kezdem a padlót bámulni és elindulni az ajtó irányába. Mivel nem nézek fel azt se látom, hogy hirtelen valaki elém lép én pedig neki megyek a hátának.

- Hély taknyos, nem tudsz oda figyelni? - köt belém azonnal.

- El-elnézést. - Nem tudom mi van ma velem de senkinek nem tudok a szemébe nézni mert mindenki elött elszégyelem magam. Reggel is mikor késve léptem be a terembe, olyan kínos volt. A tanár elött állni, aztán Kook elött is, most meg itt ez a mérges tag. Tök kínzó ez a nap.

- Hát nem is tudom, meg tehetnél nekem egy pár dolgot.

- Akadj le róla, menj és inkább fektesd meg Jimint. És még egyszer ne merjél, Tae közelébe menni mert Jimin meg tudja, hogy másokat is ágyba vinnél - lép elém Jungkook és a másik képében ordít.

- Na csak nem meg gyógyult a kis betegünk? - mosolyodik el gúnyosan. Hirtelen kapja el a fiatalabb grabancát és a falhoz vágja. - Na ide figyelj Jeon, te engem ne merészelj fenyegetni, mert még én is meg bánom amit majd teszek veled. És amúgy meg addig ne vádolgas amíg nem tudsz semmit. Kurvára félre vagy informálva, nem érted a helyzetem.

- Én csak a tényeket mondom. Tudom ám, hogy mivel probálkoztál, az edzőnél. Egy mocskos kurva vagy - löki el magától és helyet cserélnek, ezúttal Yoongi csapódik a falnak.

- Nem tudod mi történt valójában, igaz? - Yoongi hangja mintha elszomorodott volna, de arcán egy percre se jelenik meg ennek jele. Vajon miről beszélhetnek? - Eressz el te büdös paraszt, és ha meglátlak Jimin közelébe kitekerem a nyakad.

- Fiúk mi folyik itt? - A törpe és egy tanár egyidőben jelenek meg.

- Semmi, mi a büfébe indultunk. - Kook megragadja a kezem és Hoseok felsőjét és a kajálda felé húz minket.

- Jungkook nem gondolod, hogy ezt nem itt kellett volna? - Állítja őt meg Hobi.

- Te eltűröd azt, amit Jiminnel tett? Én csak két hetet voltam vele össze zárva, de alig bírtam ki, hogy ne mondjam el neki, te vele élsz. Hogy bírod ki? - fordul meg idegesen a legfiatalabb.

- Figyelj, amit tett, az undorító volt, és nagyon rossz, de szereti Jimint és Chim is szereti őt. Nekem a legfontosabb az, hogy Chim boldog legyen. Ha kell akkor hazudok, vagy titkolózok érte. Még ha később ki is derül, és azt is meg tudja, hogy mi is tudtunk róla még se szóltunk neki, és ezért megharagszik ránk én ezt is vállalom. Mert a tudat bennem lesz, hogy Jimin addig boldog volt - kezd el könnyezni - Jungkook te ez nem érted, nekem Jimin már a bátyám, mégha néha én vagyok az érettebb is - nevét fel kínosan. - A lényeg az, hogy nem tudhatjuk biztosra mi történt akkor Yoongi és az edző között. És még ha meg is történt, mint mondtam, Yoongi tényleg teljes szívből szereti Jimint. Nekünk pedig támogatni kell őket.

- Utálom mikor igazad van. De abban nincs igazad, hogy nem tudjuk mi történt igazából. Ott voltam akkor. Ott voltam minden egyes edzésen, láttam őket. Undorítóak. - Tovább megyünk és ez úttal tényleg elérjük az iskolai kis büfét. Érteni még mindig nem értek ebből az egészből semmit, de kezdenek csillapodni a kedéjek, ezért inkább nem kérdezek rá.

Amint le érünk már csengenek is és mehetünk vissza a terembe. Nem vettünk semmit, nem volt rá időnk. Majd megpróbálom a következő szünetben is.

- Van valami terved dél utánra? - kérdezi Kook mikor felérünk a terembe.

- El kell hoznom a tesóimat az iskolából - felelek kérdésére.

- Szuper elkisérlek. - Még tiltakozni se hagyott időt, azonnal sarkon fordul és leül az asztalhoz. Utána futok de mire oda érek, a terembe belép a tanár és már esélyem sincs meg szólalni. Hát akkor együtt töltöm Jeon Jungkookkal a délutánt.

Órák után össze pakoltam és már indultam volna, mikor Hobi oda lép hozzám és hatalmas vigyorral karolja át a nyakam.

- Oh, Hoseok, már meg ígértem Kooknak, hogy vele megyek.

- Jaj ne már, biztos nem zavarná őt ha veletek mennék. Amúgy meg a kicsiknek akartam valamit adni. - Csak szem forgatva nézek barátomra. Megjelenik Jungkook is és Hosi egyből fel vázolja a tervét: - Haver én is veletek megyek. De ne aggódj észre se fogtok venni.

Hoseok végig dumálta az utat, és ezzel Kook agyára ment. Engem annyira nem zavart legalább nem volt kínos csend. Oda értünk az iskolához, de nem csak mi jöttünk Eonjinért és Jeonggyuért.

- Ez meg mit keres itt? - kérdezem magamtól de hangosan is kimondom. Szerencsére a kicsik még nem jöttek ki és remélem addig nem is jönnek, míg ő itt van. - El kell küldenem. - Indulok meg felé.

- Tae! - nyúl kezem után Kook. - Ki az a pasas? Ismered?