Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

4.

Taehyung szemszöge

- Neked kész a házid? - kérdezem már a parkban.

- A matek még nincs - feleli.

- Már nem bántáskép, de ti miért veszítek ilyen lazán ezt az egészet? Értem én, hogy a tanár úr nem szigorú, meg a tesitanár a rokonok, de ha tovább tanulsz ott szigorú lesz a tanár és a bátyád már nem lesz ott.

- Tudod, ezen már én is gondolkodtam - hajtja le a fejét.

- Akkor mi lenne ha változtatnál? Innentől vedd komolyan az iskolát legalább annyira, hogy lássák rajtad, hogy próbálkozol - tanácsolom.

- Kösz haver .... Yoongi te mit keresel itt? Azt hittem te nem fogsz jönni.

- Csak Jimin miatt jöttem! - morogja orra alatt.

- Akkor el kell, hogy szomorítsalak ő nincs itt - mosolyog Hoseok.

- De azt mondtad jön - akad ki. Nem olyan régóta ismerem de nem kedvelem. Hoseok más ő legalább kedves velem, ez a jó madár még az első találkozást is elbaszta.

- Ja, Jungkook hívta és elment - gondolkodik Hoseok még mindig mosolyogva.

- Hogy rohadna meg az is - mérgelődik. - Az a pisis füttyent Chim pedig egyből ugrik. - Hoseok hirtelen feláll és elkapja Yoongi grabancát.

- Tök őszintén haver neked mi bajod van Jungkookkal? Épp elég baja van a te hisztid nélkül is. - engedi el és vissza ül a hintába. Én úgy érzem nekem nem kéne itt lennem.

- Ja tényleg az otthoni ügyei. Tudod, magas ívből fosok rá. Nem képes be avatni akkor én minek sajnáljam? - köpi a szavakat. Nekem valahogy le kéne lépnem.- Mondj egy jó okot amiért sajnálom kéne! Jimin az én pasim nem hagyom hogy el vegye tőlem.

- Ja, hogy erre megy ki a játék, féltékeny vagy! - áll fel újból és elkezdi bökdösni az idősebb mellkasát. - Neked kellet volna meg kapni a kapitány szerepét, te már régebb óta lacross-ozol. Téged beállították középpályára, mert Jungkook támadó lett. És nem csak a posztodra fáj a foga még a barátodat is le akarja nyúlni, igaz? - ordít a képébe. - Ha ennyire látványosan utálod legalább kérdezd meg őt miért kéne sajnáld. Velem bizalmasan osztotta meg nem fogom kikotyogni. És egyébként is Jungkook előbb jönne össze egy lacross-sal mint Jiminel.... vagyis Kook nem meleg.

- Elszóltad magad reménység - mosolyodik el gúnyosan. - Jimin is tudja?

- Most menny el míg nem húzol fel még jobban! - kiált fel Hosi.

- Nem megyek el ha ennyire zavar a jelenlétem, menny el te! - mondja Yoongi flegmán.

- Elég legyen ne veszekedjetek már. Tudjátok mit én megyek el - állok fel én is a hintából és rájuk ordítok.

- Te ki vagy? - kérdezi Yoongi.

- Akit ma megrángattál. - Csak bólint és le ül a hintába. - Ennyi semmi bocsánat vagy valami? - háborodok fel. - Na jó én mentem! - fordulok meg és elindulok haza. Hoseok utánam fut és követni kezd.

- Hoseok mond meg Jiminnek ha haza ért, hogy haragszom rá - kiált utánunk a legidősebb de nem nagyon foglalkozom vele, és mint látom Hobit se hatja meg.

- Ne vedd magadra Taehyung, Yoongi ilyen nem képes kimutatni az érzelmeit. Magyarul egy bunkó, paraszt. Nem értem Chim hogy szeretetet bele. - simít a hátamra. Csendben megyünk a házam felé. Nincs bajom Hoseokkal, sőt épp ellenkezőleg, de nem szeretném ha fel akarna jönni a lakásba. Nem tudom ki van most otthon így is kifogok kapni, hogy nem voltam otthon mikor a szüleim haza értek, ha még fel is viszem a fiút akkor tényleg a fejem vesztem.

- Figyelj Hoseok, te engem hazáig fogsz követni? - fordulok meg és a megszeppent fiú arcába ordítok. - Bocs, nem akartam fel emelni a hangom - szégyellem el magam.

- Valami baj van? - kezd el aggódni.

- Nem csak már így is bajban leszek otthon nem hiszem, hogy örülnének ha haza viszek valakit. - hajtom le a fejem.

- Hát jó akkor szeretnél haza menni vagy még eljössz velem valahova? - Ez fúra, de bárhol jobb mint otthon.

- Hova szeretnél vinni? - kérdezem már egy fokkal jobb hangulattal.

- Innen nem messze van egy kávézó, meg szeretnélek ismerni! - jelenti ki. - És nem örülök, hogy Yoongi elrontotta az ismerkedésünket. - hajtja le a fejét. - Ez most olyan rosszul jött ki. Nem rád nyomulni próbálok és kivételesen nem vagyok meleg, ami nem mondható el a környezetemről.

- Ezt hogy érted, nem szereted a melegeket? - ijedek meg, mert hát lássuk be én se vagyok különb a kályhától egy hideg téli estén.

- Nem, félre érted nincs velük bajom csak zavar, hogy mindenki körülöttem romantikázik csak én nem. Nem azzal van bajom hogy fiúk és a barátaim, csak olyan érzésem van mintha az orrom alá akarnánk dörgölni, hogy ők milyen boldogok és én vagyok az egyetlen a baráti körből akinek nincs kapcsolata.-fejti ki hosszan.

- Hú, akkor meg nyugodtam - sóhajtok egy nagyot. Közben már el indultunk a kávézó felé.

- Ne mond hogy te is meleg vagy - néz rám döbbenten.

-  Asszem most elszóltam magam - pirulok el és le hajtóm a fejem. Fölösleges tiltakoznom nem szégyellem és ha lenne barátom bátran fel vállalnám. A kávézóhoz érve beszélgetünk egy kicsit. - Mit szeretnél tudni?

- Miért váltottál iskolát? - Egyből bele ugrunk a mély vízbe.

- Tudod ez bonyolult - kezdem el mesélni - röviden csak annyi, hogy saját döntésre iskolát váltottam. Tudom ez nem válasz a kérdésre de erről tényleg nem szeretnék mesélni - hajtom le a fejem. Majd egyszer biztos elfogom mondani neki de egyelőre még nem ismerem és nem tudom, hogy bízhatok e benne. Nem szeretném sehol se vissza hallani a sztorit, meg ha szüleim megtudják, hogy fűnek-fának ki kotyogom én repülök az is biztos.

- Semmi baj akkor mesélj magadról. Azt legalább elárulod hova jártál előtte?- néz rám kíváncsian.

- Hát 16 éves 10. -es fiú vagyok. December 30.-án születtem Daegu-ban és oda jártam eddig iskolába - kezdem mesélni de a telefonom meg csörren. Öcsém hív. - Szia öcs...

- Tae gyere haza! - jelenti ki és valószínűleg sír. Mindig ez van én naiv pedig elhiszem, hogy valamelyik testvérem fel hív csak úgy.

- Mi történt? - kezdek el aggódni. - Ugye az a pszichopata nem bántott titeket? - kezdek kétségbe esni. Fel állok és köszönés nélkül ott hagyom Hoseokot.

- Csak gyere haza! - mondja ilyet hangon. Hoseok is fel áll és követni kezd.

- Jeonggyu hol van a nővéred? - veszem sietősre a lépteket.

- Gyere légyszi, siess. - Nyomja ki.

- Ezt nem hiszem el. - kezdek el szentségelni de nem állok meg. Ilyenkor minden perc számít. Nagyon szeretem a testvéreket és tudom, hogy apa nem bír leállni. Rendes rémálmaim vannak, hogy testvérem fel hív én pedig későn érek haza és elveszítem valamelyiket.