Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

5.

Jungkook szemszöge:
Jiminnel egy kicsit beszélgettünk aztán és vissza feküdtem pihenni. Aludni már nem tudtam és mikor úgy hallottam, hogy a szüleim elmentek, lementem enni. Hirtelen lépeket hálók a lépcső felől.

-Ki van ott? - kérdezi anyám ijedten.

- É-én va-vagyok - dadogom.

- Te miért nem vagy iskolába - jön közelebb, mire hátrébb lépek.

- Umm, nem akarlak megfertőzni - lépkedek még arrébb.

- Mi? - értetlenkedik. - Miért fertő... - a szemembe néz és látja, hogy nem vagyok jól. - Kicsim minden rendben? - Megrázom a feje.

- Nem, anya nem. - Elsírom magam és felfutok a szobámba.

- Kisfiam - jön utánam anya.

- Menny el - kiabálok ki. Anya bejön és leül az ágyam másik felébe. Én a párnákon ülök felhúzott lábakkal, ő pedig most a lábamhoz ült.

- Kisfiam mi a baj? 

- Csak menny el. - Anya sejtelmesen néz rám. - Nem is érdekellek - pusmogóm orrom alatt

- Ez nem igaz...

- És amikor részegen jöttök haza és apa megver? - szakítom félbe. - Vagy, hogy reggelente benéz hozzám? Talán arról tudsz, hogy apa ver engem, hogy nem merek kimenni a szobámból mert félek, hogy melyikőtök fog nekem esni? - kérdezem gúnyosan. - Ó, és arról tudsz, hogy tegnap nem voltam iskolában. Nem hát képzeld el, koronás vagyok - bőgöm el magam. Dühös vagyok rá de szeretem és azt várom, hogy megöleljen. De amint meg hallotta aktuális betegségem nevét arrébb húzódott. - És most undorodsz tőlem, igaz? - Még jobban odébb húzódok, hogy véletlenül se érjek hozzá.

- Gyere ide. - Át ölel. Megölelt. Az egy átlagos gyereknek nem lenne nagy szám, hogy megölelte az anya, de nekem az. És most nagyon örülök.

- Anya - sírok fel hangosan.

- Shh - simogatja a hátam. - Most már itt vagyok.

Elkezdek nagyon csúnyán köhögni. Már alig kapok levegőt. Elő kapom telefonom és felhívom IU-t.

- Szia Jungkook mond csak - ezúttal sem válaszolok csak köhögök mint az állat. IU megijed. - Jungkook? - kiált fel. - Jó nyugodj le. Vegyél nagy, mély levegőket. - Én továbbra is zihálok.

- Jungkook - szól rám anya is. Elkezd simogatni. Ez még fura nekem, hogy anyám foglalkozik velem.

- Anya? - lepődik meg nővérem. - Ugye nem bántottad?

- Kislányom mit képzelsz te rólam? - háborodik fel.

- És apa se?

- Nem! - Nekem közben sikerült egy csöppnyit lenyugodni. - Kérsz valamit?- megrázom a fejem.

- Megyek érted, ne fulladj meg. - halóm a cipzár hangját majd egy ajtó csattanást. - Két perc és ott vagyok - bontja a vonalat és ígéretéhez híven két perc múlva Jiminnel az oldalán betoppant.

Én időközben újra elkezdtem köhögni.

- Jungkook lassan vedd a levegőt - utasít IU. Vállamról leszedi pólóm és kardigánom anyagát és elkezdi lefertőtleníteni.

- Mi-mit cshhh csi-nállllsz? - kérdezem nehezen a fuldoklástól és a dadogástól.

- Ne mozgasd a kezed - fogja meg erősen és valahonnan előkerült egy injekció.

- Nem nem, NE HAGYJÁL!

- Jaj ne hisztiz már - belém vágja a tűt.

- Ne anya nem akarom.-rángatózom. Jimin mellém ül és átkarol. - Jimin - sírok. Megfogja a kezem én pedig rá szorítók.

- Mit bőgsz? Tudtommal 15 éves vagy - mondja gúnyosan nővérem.

- Ne legyél már ilyen undok - csapja tarkón anya.

- Jó mindegy cuccodat össze szedres már?

- Milyen cucc? - értetlenkedik anya.

- Jungkook hozzám költözik! - jelenti ki.

- Egyelőre csak míg meggyógyulok.

- Nem apa rendszeresen ver nem jöhetsz ide vissza. - Anya elszomorodik, de ő is meg érdemli. Ő legalább tudni fogja, hogy hol vagyok, és ha akar meglátogathat.

- Gyere segítek össze pakolni, de siessünk mert apátok mindjárt haza ér - Látja be anya is, hogy jobb lesz így nekem. Össze rakják a dolgaim majd beraknak a kocsiba, és megyünk IU házához. Ott kiszállunk a cuccaimat beviszik és engem is bekísérnek és egyből az ágyba fekszem.

- Tökmag nem kérsz enni? - jön utánam nővérem.

- Majd később - felelem és nem sokkal később már alszom is. Mikor felkeltem már sötét volt kint. Felületem és már takaróztam volna ki mikor Jimin a semmiből vissza lökött és vissza takart.

- Kell valami? - kérdezi.

-Szét hasad a fejem. - felem rekedt hangon.

- Szólok IU-nak. - Felpattan és elszalad.

- Öcsi felébredtél? - teszi fel az egyértelmű kérdést.

- Segíts! - kezdek el sírni mert a fejem nagyon fájt.

- Nyugi, ezt vedd be mindjárt elmúlik - nyom a számba valami bogyót. A fejfájás nem sokkal később enyhülni kezdet és ez a szar mintha teljesen kiütne már azt se tudom hol vagy csak vagyok. Azt érzem, hogy nővérem leül mellém és az ölébe rakja a fejem és simogatja a hajam. Valamit beszél hozzám de valójában az nem értem mit mond. De hangja meg nyugtat.

- Nem akarok többé haza menni - sírok fel újra - , olyan jó itt ... Itt nincs apa - folynak le a könnyeim és mintha IU is sírna. - Apa nem verne meg minden nap. Nem kellene félnem kimenni a szobámból, attól tartva, hogy ezúttal melyik, hogyan és miért esik nekem - magyarázom. - Fáj mindenem, fáj a kezem, a hátam, a lábam. Tele vagyok kék-zöld foltokkal. Nem merek az osztálytársaim előtt öltözni. Kérlek IU had maradjak itt. Kérlek - sírok nővérem ölébe már szinte zokogok. Jimin is le térdelt az ágy mellé és simogatni kezedet. - Ji-eun - szólítom eredeti nevén amitől mindenki meglepődik

- Itt maradsz. Nem kell haza menned, nem engedlek oda vissza. Majd ha jobban vagy együtt haza megyünk össze pakolni a cuccodat. Meg védelek, ne félj, most már nem bánthat senki - szipog ő is.

- Nem szeretnék haza menni, kérlek ne keljen oda vissza mennem - sírok tovább.

- Majd meg oldjuk nem kell vissza menned de most már aludj nagyon rosszul nézel ki. - Elkezdte simogatni a fejem én pedig el álmosodtam. Végül el is aludtam, csak arra keltem fel, hogy fel emeli egy pillanatra a fejem míg kimászik alólam.

- I~ köszönöm. - szólok utána.

- Jó de most már tényleg aludj - fordul vissza és hajamba simít majd homlokomra hint egy puszit. - Aludjatok már késő van - egyenesedik fel és oda fordul Chimhez majd kimegy. Már biztos elég késő van ugyanis Jimin nem szokott sokat aludni. Későn fekszik, korán kell de most elég fáradtnak tűnt. Remélem nem fertőztem meg.

-Jimin te nem alszol? - általában nem érdekelne de olyan fényes a telefonja, hogy lehetetlenség elaludni tőle.

- Nem vagyok fáradt - mosolyodik el.

- Nem úgy nézel ki - nézek rá flegmán.

- Ne velem foglalkozz te aludj - jön oda és betakargat. - Aludj, hogy mihamarabb meg gyógyulj. - Befordulok a másik irányba és így már el tudtam aludni.