Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

25.

Jungkook szemszöge

Jimin a legjobb barátom, mindig ott volt nekem. Yoongi a párja szintén sokat segített nekem, ő is az életre készített fel, mikor piti kis szarok miatt nekem esett, de régebben jobban voltunk. Olyan ő nekem mint ha a bátyám lenne. Nam Hyungnak sok mindent köszönhetek. A fiúk közül én vagyok az egyetlen aki nem élt vissza azzal, hogy Nam és Jin közel állnak hozzám. Ezek ellenére is meg adtam a tisztelet, és ezt Namjoon nagyon is értékelte bennem. Ő is egy báty szerepet töltött be az életemben, néha át vette az apa szerepet is. Nagyon sokat segített. Hoseok egy jó barátom, ő Nam öccseként szintén a bátyám. SeokJin az anya szerepét tölti be. Mindig megvéd és anyáskodik. Rám szól ha nem öltözők fel rendesen, főz rám és aggódik értem. Ők mindig szívesen láttak a házukban. Nekem ők a családom. Ők szeretnek. Yoongi, őt már rég óta ismerem. Már kicsi koromban ott volt nekem. Nehéz gyerekkora volt így én sosem beszéltem neki az otthon történtekről. Nem akartam őt feleslegesen terhelni. Segíteni úgy sem tudott volna, és akkor minek, rontsam el a kedvét mikor olyan keveset mosolygott alapból is. Yoongi mosolya nagyon szép volt, nem szeretem volna én tönkre tenni. Később meg ismertük Jiminéket ő szerelmes lett nekem pedig új barátaim lettek. Jiminéknek viszont már beszámoltam az otthon történtekről, ők egyből észre vették ha valami bajom volt és addig fogadtak amíg el nem mondtam mindent. Yoongi tudta, hogy titkolózunk előtte és én csak azt nem tudom, hogy azért változott meg mert féltékeny lett, vagy mert úgy érezte elveszít engem. Nekem fájt, hogy eltávolodtunk, és csak remélni tudom, hogy neki is. Egy idő után minden kis szaron össze vesztünk, és folyton azt mondta, el akarom tőle venni Jimint.

Arcomról leötlöm a könnycseppeket majd Taere nézve folytatom.

- De most már ti is. Tudod nagyon szeretem a bátyád, és minden áron meg akarom védeni. Mindent meg tennék, hogy láthassam a gyönyörű mosolyát és azt a boldog csillogást a szemében. Szóval épülj fel, hogy Taehyung mosolyoghasson. - Tae feláll és hozzám sétálva az ölembe ül majd megcsókol.

- Én is szeretlek - suttogja az ajkaimra. Végül megkért, hogy meséljek a múltamról. Most összebújva ülünk egy fotelben, amit a kórteremben találtunk. - Olyan kilenc éves koromig normális volt a családunk. Apának volt egy jól fizető munkája, anya pedig a második gyerekét várta. Mindenünk meg volt ami csak kellett. Én jó tanuló voltam, és a kis tesót is kihúzhattam a bakancs listámról. Anyának meg ígértem, hogy jó báty leszek, meg fogom védeni a kis tesóm, ha fiú lesz én leszek a példa képe, és ha lány akkor én leszek a nagy bátya aki majd meg védi a csúnya fiúktól. Egyik nap apám részegen jött haza, az volt életem legszörnyűbb napja. Dél előtt a szüleim elmentek nőgyógyászhoz, hogy minden rendben van e a picivel. De nem volt, az orvos azt mondta nekik, hogy kilencven százalék, hogy a kicsi halva születik meg és száz, hogy betegen. Anya elvetette a babát. Apa részegen ment dél után dolgozni ezért ki rúgták. Az nap vert meg először. De nem engem akart meg ütni, ha nem a nővéremet, de megvédtem, és ő elfutott. Otthagyott engem, hogy apa had verjen. Mikor anya is elkezdet inni, Jieun élköltözőt, részmunka időben dolgozott, le érettségizett, majd két évre rá elment egyetemre. Meg változtattam a nevét, és azt mondta én is tegyek így. De nekem semmiben nem segített. Azon kívül, hogy most már nem Jeongguknak hívnak hanem Jungkook semmi nem változott. A verések napi rendszeresé váltak. Ez volt otthon. A suliban semmi nem változott. Még harmadikban meg ismertem Yoongit. Ő ötödikes volt, új diák. Balhéba keveredett, és segítettem neki, ki mászni belőle. Majd megismertem. Többször voltam nála az árva házban, és ígértem meg magamnak, hogy kibírom de én oda nem kerülök be. Mikor otthon elkezdődött a pokol, csak Yoongi volt nekem, és neki volt egy csomó baja, így nem mondtam neki semmit. És ő a mai napig nem tud semmit az egészről. Ő gimis lett és még akkor minden délután együtt lógtunk, segített a tanulásban, még ha ő sem rendelkezett a legjobb jegyekkel. Mindig sokáig ki maradtunk, ő tojt a takaródóra, engem pedig senki nem várt haza. Aztán én is Gimis lettem, ő addigra már ismerte Jimint és együtt voltak, de nekem erről már csak akkor szólt mikor állítólag el akartam venni tőle, ez volt más fél éve. Mivel Jiminnek és a többieknek beszámoltam az otthoni pokolról, Yoonginak pedig nem, ő csak annyit tudott, hogy titkolózunk. Innentől pedig ismered a sztorit, Yoongi utál, és most már Jimin is. De igazából nagyon bánom, hogy Yoon nem beszél velem. 

- Beszélj vele. Mondj el neki mindent. A húgom nem most fog felkelni, elkísérlek.

- Most? Nem akarsz inkább itt maradni, a húgoddal? - Csak némán megrázza a fejét, és egy újabb csókot hint a számra. - Oké, a csókokhoz még hozzá kell szoknom. - Mellkasomra simítva mosolyog rám. Egy biztató mosolyt küldött felém, amit én egy hálás mosollyal viszonoztam. - Akkor keressük meg a haverom - pattanok fel és őt is magammal rántom. Ki viharzunk a szobából, de bár ne tettük volna. Ott kellett volna maradnunk.

Bocsánat, hogy olyan sokáig nem volt rész. Nem ígérek semmit már, mert biztos titeket is idegesít. Megpróbálok sietni a következő részel. már elkezdtem írni, szóval lehet nem is kell sokat várni rá. Remélem tetszett ez a rész. Legyet jók.