Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

7.

Jungkook szemszöge

Reggel arra keltem, hogy Jimin telefonál.
- Jó reggelt edző bá.... Csak tegnap este elfelejtettem szólni, hogy karanténba vagyok és nem tudok menni edzésre.....jaj, nem én jól vagyok csak az egyik barátom, és én meg kontakt vagyok..... Rendben át adom viszhall. - bonyolítja le a beszélgetést.

- Sajnálom - szólalok meg.

- Mit? - kérdezi.

- Miattam nem mehetsz táncra.

- Emiatt ne érezd rosszul magad. Nem a te hibád - nyugtat de nővérem beront a szobába ezzel megzavarva az kialakult idill légkört.

- Chim gyere enni. - Be se lép csak elhadarja a mondani valóját és már megy is ki. Én elkezdem fel tornászni magam ülő helyzetbe.

- Mit csinálsz!?

- Veletek szeretnék enni! - jelentem ki.

- Jó várj szólok IU-nak - fut ki a szobából, én meg vissza fekszem.

- Te is eszel vagy csak velünk akarsz lenni? - jön be tányérokkal nővérem.

-nem vagyok éhes. - IU és Jimin le ülnek a túlsó ágyra és falatozni kezdenék.

- Jó de később kell valamit enned. - Csak bólintok.

- Van valami terv mára? - kérdezi Jimin.

- Hát mi megyünk tesztelésre de ha gondolod később segíthetsz takarítani...

- Állj-állj. Mármint én és te megyünk covidteszre? - kérdezi döbbenten Chim.

- Igen!

- Nem-nem én nem megyek - tiltakozik.

- Chim figyelj előbb vagy utóbb muszáj lesz. Teszt nélkül nem mehetsz iskolába.

- Jin majd valahogy elsikálja, nem kell teszt. - Közben az evést már be fejezték. IU feláll és elveszi Jimin kezéből az porcelán tányért majd kimegy. - Ez a te hibád!

- Te erősködtél, hogy értem jössz, haza tudtam volna menni egyedül is - emelem meg egy kicsit a hangom.

- Igaz a nagy szívem hibája. Jaj Istenem nem akarom hogy az agyamba turkáljanak - kezd el pánikolni. - Hallod el ne aludj ne hagy magamra.

- Jaj gyere ide - ölelem át.

- Jézusom de meleg vagy. Ne haragudj pihenj csak. - Elenged vissza fektet majd át megy a saját ágyába. Kb. félóra csönd után sikerült elaludnom. - YOONGI - Eddig tartott. Hatalmasat ugorva riadtan fel. - Bocs - kér bocsánatot.

- Mi az baba? - hallom meg Yoongs hangját a telefonból.

- IU azt akarja, hogy mennyek el egy covidtesztet csináltatni - sír Jimin a készülékbe.

- Jaj kicsim tudod nem jöhetsz addig iskolába míg nincs 2 negatív teszted.

- De én nem akarom.

- Tudod mit ha az első teszt negatív lett akkor találkozunk, jó? - próbálja meg vesztegetni.

- Chim kicsi a házam nem jöhet ide más! - jön be a szobába nővérem.

- Jó.

- Mikor mentek, és hova?

- Fél óra múlva jön ide a tesztelő - feleli nővérem.

- Ide jön - mondja Jimin Yoonginak - , fél óra múlva.

- Jól van ne sírj túl fogod élni - nyugtatja őt. Még egy kicsit beszéltek de én vissza aludtam, és az ajtó nyílására keltem.

- Jó napot - köszön egy férfi hang gondolom a tesztelő. Jimin vissza köszön én pedig próbálok vissza aludni. - A fiatal úrral kezdjük, hogy alhason tovább.

- Nem őt nem kell tesztelni - szólal meg nővérem.

- Ez esetben kezdjük a másik fiatal emberel.

- Miért én? Miért nem I~ kezd? - háborodik fel barátom.

- Nyugi már kezdek én. - Ezután nem tudom mi történt, gondolom letesztelte őket. Jimin végig visította, aztán a tesztelő elment, és barátom ismét telefonálni kezdet. Ez utal bátyát hívta. Sikeresen vissza aludtam így ezt a beszélgetést nem hallgattam ki. Komolyan úgy érzem magam mint valami lehallgató, mindent hallok de senki nem tud róla.

- Szia Jin, - csípem még el a beszélgetés elejét.

Külső szemszög

- Jungkook gyere igyál egy kicsit - lép be a szobába IU egy pohár vízzel. - Egész nap nem eszel, nem iszol, csak alszol. Így tényleg nem leszel jobban. - A fiú nem reagál nővére szavaira.

- Kook kélj fel kezdesz meg ijeszteni - mondja ijedten a túlsó ágyon ülő fiú. IU fel áll és a konyhába siet majd amit magához vette amit keresett vissza megy a fiúk hozz.

- Öcsi ébresztő! - a fiú még mindig nem reagál. Nővére kitakarva felső testét és lehúzta válláról az azt takaró vastag anyagot. Lefertőtleníti az ottani bőrt és nem kímélve a fiú bőrének sértetlenségét beleszúrja az injekciós tűt. Erre már kapnak reakció, Jungkook össze szorítja szemét és elhúzná karját de ahogy meg mozdítja az a szúró érzés felerősödik.

- Mit adsz be neki? - kérdezi kíváncsian az idősebb fiú.

- Immunerősítőt - húzza ki a tűt ezzel megszabadít a öccse vállát a hideg fém okozta fájdalomtól. Jungkook laposakat pislogva néz körül a szobába - Ha már nem eszik és iszik legyen valami a szervezetében. - Jungkook el kezd sírni, ezzel meg ijesztve a többieket. - Öcsi mi a baj?

- Mikor lesz vége? - kérdezi könnyezve. - Mikor leszek jobban? Nem szeretnék beteg lenni többet. - Jungkook olyan fiatal még és olyan sok mindenen kellet végig menni, hogy kénytelen volt felnőni és maga köré hozni egy falat, ezzel elzárva érzéseit a külvilágtól. De legbelül ott lapul benne az a kisfiú aki el veszett ebben a testben és keresi a falak mögül a kiutat. Nagy szerencséjére Jungkook falai a betegség véget leomlottak, és  kiszabadulhatott a kis fiú.

Jiminnek furcsa volt látni a megtört Jungkookkot. Előtte és a többiek előtt mindig is erős volt. Meg tanulta vissza nyelni a könnyeit és elrejteni az érzelmeit. Ezt az erős, érzelem mentes Jungkookkot ismerte Jimin. IU ugyan ismeri Jungkook ezen oldalát de már régen találkozót vele és úgy vélte nem is fog már, így őt is meglepte ez a gyermekes kijelentés.

A fiú vállán még mindig nem volt rajta rendesen a pólója így azt igazgatva próbálja vissza nyerni erős felét, kisebb-nagyobb sikerrel. Nem ez volt az első, hogy el sírta magát de ő nem emlékszik az első éjszakájára nővérénél, mikor zokogva könyörgött, hogy had maradhasson, és ne kelljen vissza mennie szülőházába.

- Jungkook nem vagy éhes? - zökken vissza a kezdeti sokból  az egyetlen nő a házban. - Ha eszel valamit lesz egy kis erőd és talán jobban leszel. - A legfiatalabb bólint mire nővére vissza fut a konyhába valamit össze ütni öccsének.

- Köszönöm - mosolyodik el mikor megkapta az ételt. Nem volt nagy cucc csak zacskós leves, de Jungkooknak ez is sokat jelentet. Még sosem szolgálták ki. Sőt neki kellett az apaja és az anyja részeg vagy másnapos seggét nyalnia, még betegen is. És azt tudni kell Kookról, hogy ha ő beteg volt akkor ő beteg volt. 40 fokos láza volt majd két hétig, de ő inkább jár iskolába mint, hogy otthon maradjon. Nagyon nehéz volt őt rávenni arra, hogy egyszer gondoljon magára és pihenjen ki magát, vagy mennyen el orvoshoz.

Meg ette a levest és már aludt is tovább. Ismét a titokzatos fiúról álmodott, de mikor újból felkelt már nem emlékezet gyönyörű álmára.