Fogadásból

32. Rész

Avery szemszöge:

-Ms. Firell?
Hirtelen kapom fel a fejem a nevem hallatán, és máris egy szigorú szempárral nézek farkasszemet. Per pillanat azt sem tudom milyen bolygón vagyok annyira elbambultam.
-Tessék? - végül csak ennyire futja válasz gyanánt, ez is inkább egy haldokló ember utolsó sóhajának hangozhat.
-A kérdésemre szeretnék választ kapni - tekintete türelmetlenséget áraszt és tudom, hogy ha nem szólalok meg nagyon gyorsan akkor borul a bili. Higyjétek el azt senki nem akarja, főleg nem az első napon.
-Kettő a négyzeten? - kérdezem erősen reménykedve egy 'ez helytelen, számolja újra' válaszban. Ebben a pillanatban azonban több minden is történik. Lara bokán rúg az asztal alatt, aminek okát ekkor még nem értem, közben pedig az osztály a feltörő nevetés visszafojtásával próbálkozik, ki több, ki kevesebb sikerrel. Ám a lényeg nem ezekben bújik meg. A tanárnő ugyanis először értetlen fejet vágva vizslat, gondolom várja, hogy én is elnevessem magam (mint páran a teremben) miszerint ez vicc volt. Aztán mikor látja, hogy nem fog semmi ilyesmi bekövetkezni kibújik az oroszlán a barlangjából.
-Milyen kettő a négyzeten? Irodalmon ül ha nem tűnt volna fel! Azt hiszi jópofa dolog az én és az osztálytársai idejét rabolni? Nagyon nem! Ha ennyi érdeklődést mutat az órám iránt nyugodtan megvárhatja a csengőszót a folyosón! Biztosíthatom, hogy senki nem akadályozza meg a terem elhagyásában. Jómagam pedig igen könnyedén bevágom a hiányzást és az órai munka elégtelent is.
Szóhoz sem jutottam. Igazából tényleg azt sem tudtam milyen órán ülök. De igazolatlan hiányzás és egy karó pont nem hiányzik, úgyhogy továbbra is a helyemen maradtam, némán meredve az előttem tornyosuló alakra.
-Nos? Nem óhajt hozzátenni valamit? - szegez nekem újabb kérdést, mire végre megtalálom a hangom.
-Elnézést kérek.
-És ezzel el van intézve? - további zsémbelődését viszont a csengő szakítja félbe. Hála a magasságos egeknek! A nő holmiját felkapva kiviharzik a teremből miközben tovább szitkozódik, ezzel egyszerre pedig az egész osztály szabadjára engedi a nevetést, pluszban pedig 'biztos megjött a mikulás' 'lehet hogy hiánya van' ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzottak el.
Szokásos hétfő reggel? Nem éppen.
Némán kullogok el a szekrényemig, ahol Lara utolér.
-Av - érinti meg finoman a vállam.
-Hm?
-Gáz van?
-Nem, dehogy. Ha az órai miatt kérdezed tényleg semmi ok aggódni. Egyszerűen belemerültem a gondolataimba. Kicsit nagyon - nevettem fel amihez barátnőm is csatlakozott.

Blake és Aron ezt a pillanatot választották, hogy csatlakozzanak hozzánk. Blake szimplán ölelésbe vont, míg az utóbbi megeresztett egy halvány mosolyt a szekrénynek támaszkodó Lara felé. Gondolom még nem érzik úgy, hogy nyilvánosan is közelebb léphetnének egymáshoz, ami végülis érthető, hiszen Aron mégiscsak az egyik csapattársa hugával kavar, akivel elég jó haverok is.
-Sziasztok! - köszönnek végül szinte kórusban.
-Csak egy gyors kérdés és már itt sem vagyunk - kezd bele Blake. Aron némaságából ítélve ő csak kísérőnek jött, na meg gondolom az sem utolsó szempont, hogy legálisan összefuthat a dilis barátnőmmel. Aranyos.
-Nem mintha zavarnátok - mondja végül Lara.
-Szóóval az a szitu, hogy Chadnél lesz a közeljövőben egy buli és gondoltuk jöhetnétek.
-Megyünk - vágja rá a mellettem álló lány a véleményem meghallgatása nélkül.
-Szuper, akkor majd pontosítunk a további infókról - ezzel már el is tűntek az órára igyekezők tömegében.
-És mi van ha én nem akarok menni? - fordulok Lara felé.
-Mi az, hogy nem akarsz jönni? - kérdezi, de mielőtt megszólalhatnék folytatja is - Jól fogjuk érezni magunkat. Ígéreeem.
Bevetette AZOKAT a szemeket.
-Lara emlékszel a liftbe szorulós estére? - kérdezem arra utalva ami előtte történt, illetve szerencsére csak majdnem történt.
-Ez egy kis buli lesz. Ahhoz képest biztosan és nem tévesztelek szem elől! Ráadásul ott lesz Aron - teszi hozzá halkan, nehogy más is hallja, hiszen tudjuk: a suliban a falnak is füle van.
-Laraa..
-Kérleeeeek!
-Utállak!
-Ííí - igen, a nyakamba ugrott.
-Te csaj! Ha nem lennél ennyire oda érte nemet mondanék - erre mindketten felnevetünk, majd megindulunk a 12-es terem felé, hogy a mai napra az utolsó órát is letudhassuk.

Később a sulikonyhán ülve turkálom az ebédem, míg Lara már majdnem az egészet bevágta.
-Hogy lehet szeretni a tökfőzeléket? - nézek rá. Hiába ismerem már ezer éve, még mindig vannak olyan dolgai, amiket nem szoktam meg és mai napig nem értem.
-Úgy, hogy ez mennyei - lapátolja tovább az ételt.
-Ha gondolod megeheted az enyémet is.
Az elétolt tányéromra néz, végüli egy vállrándítás után abba is bele kezd.
Irigy vagyok, amiért ennyit ehet és egy deka se szalad fel rá.
Miután végzett elhagyjuk a csacsogó tiniktől hemzsegő helységet, majd a portán kilépve a házunk felé vesszük az irányt.
Otthon fetrengünk vagy fél órát az ágyon, végül gyorsan összecsapjuk a házikat, ami szerencsére nem volt túl sok. Közben csokis keksszel tömjük magunkat, én ebéd hiányában, Lara pedig inkább desszert gyanánt, meg mert miért is ne? De csokis kekszre egyébként sem kell indok.
A telefonom éppen az egyik új kedvenc számunkra való táncikálás közben dönt úgy, hogy jeleznie kell. Kezembe kapom a készüléket, hogy csekkoljam ki az.

Peter: fél 6-kor a sulinál?

Basszus ma hétfő van!
-Laraaa! - kiáltom el magam azonnal.
-Mivan?
-Ma hétfő van!
-Aztaa, nem mondod.
-Lökött, találkozok Peterrel!
-Oké. Várj mi? - kap a fejéhez mikor leesik neki az iménti mondatom - Mikor?
-Egy óra múlva - pillantok az órámra.
-Akkor húzzunk bele a készülődésbe!
Erre csak bólintok, de mielőtt neki esnénk a gardróbomnak gyorsan válaszolok az üzenetre.

Avery: ott leszek.

Ez után a telefon a párnák közt landol, mi pedig neki állunk összekapni engem erre a.. találkára.