Fogadásból

12. Rész

Avery szemszöge:

Larával órák után a könyvtár felé tartottunk. Hála a büntetésnek ma nem mehetünk el a parkba, ahova hétfőnként néha kijarunk mikor nincs annyi tanulni való.
-Jut eszembe! Hol voltál te első óra előtt? Cody nem talált.
-Hát öhm.. Elkísértem Aront a focis gyűlésre.
-És mit szólt ehhez Ryan meg a többiek.
-Kint vártam meg, de várjunk csak, te beszéltél Coddal?
-Aha, nem tudta merre van a fizika terem, én meg megmutattam. Jó fej, kedvelem. - erre Lara össze húzott szemekkel nézett rám - Mi van?
-Szóval akkor tetszik neked! - ujjongott barátnőm.
-Nem, vagyis.. Ahh nem tudom Lar.
-Úr isten, ez annyira izgi! Bár ne kéne most a könyvtárba menned.
-Hidd el, nincs kedvem.
-Tudom csajszi, de muszáj.
-Mennem kell szivi, holnap találkozunk. - köszöntem el legjobb barátnőmtől.
-Oké, aztán vigyázz. - nevetett Lara.
-Nyugi, nagy kislány vagyok már - mondtam, aztán mindketten elnevettük magunkat. Utoljára megöleltem őrült barátnőm, aztán beléptem a könyvek birodalmába.
-Szia! - köszönt Peter, aki meglepő módon időben itt van. Woow. Szép volt Reynolds.
-Hali - intettem felé.
-Öröm látni kisasszony, remélem nem felejtette el a mai nap fénypontját.
-Hogy is felejthetném el, mikor ismét erre emlékeztetsz - feleltem.
-Válszolhatsz a kérdésemre is.
-Azt hiszem, ezt már megbeszéltük. - mondtam szavaimat egy szemforgatás kíséretében.
-Egy próbát megért szépségem. Ne forgasd a szép szemed, úgy marad. - kacsintott rám.
-Neked meg egyszer ki fog esni a folytonos szemrángás miatt.
-Ohh, ez szíven ütött. - kapta kezeit mellkasához.
-Sajnálom egokirály.
-Egokirály? Nem szép ilyet mondani egy olyan fantasztikus emberre, mint én.
-Kihagytad, hogy szerény.
-Oké - emelte fel kezeit - zárjuk le a mai szócsatát és álljunk neki.
-Hoppá, csak nem kifogytál a visszavágásokból? - kérdeztem gúnyosan.
-Ha most folytatnám, te nem tudnál mit szólni, úgyhogy megkíméllek a szégyentől hercegnőm.
-Micsoda úriember! - tettem kezemet a szám elé.
-Szolgálatára hölgyem. Bármikor akár ha az éjszaka közepén szüksége van valamire, vagy valakire szóljon bátran.
-Nagylelkű ajánlat, de nem élnék a lehetőséggel.
-Nem tudod mit hagysz ki cicám.
Erre csak mosolyogva elindultam a polcok között kivételesen ráhagyva a dolgot.
-Baszki! - gratulálok Avery! Erre is csak te lehetsz képes. Sikerült egy egész polcnyi könyvet leburítanom.
-Mi a baj? - sietett oda Peter. Amint meglátta a szana szét heverő könyveket hasát fogta a nevetéstől.
-Ez nem vicces te seggfej!
-De, valld be, hogy egy kicsit az.
-Talán - fordítottam el fejem, hogy ne lássa mosolyra gördülő szám.
Készültem volna összesedni őket, mikor egy kéz húzott vissza.
-Gyere!
-Mégis hova? Dolgunk van.
-Szünetet tartunk. Naa, bízz bennem.
-Lehetetlent kérsz Reynolds, de legyen. - elindultunk a lépcsőn felfelé, míg a tetőre nem értünk.
-Annyira szép innen a kilátás. - valóban gyönyörű volt, ahogy a közeli parkban a tó vizére felülről estek a napsugarak, az emberek hazafelé tartottak munkából, iskolából.
-Mikor nincs kedvem bemenni órára, ide szoktam feljönni - szólalt meg a fiú, miközben még mindig az alattunk elterülő várost kémleltem.
-Szóval így tudsz eltűnni és megjelenni egyik pillanatról a másikra, akár egy szellem.
-Igen, valahogy így. Bár a falakon átmenni nem tudok, és nem egy kripta az otthonom, ez is megteszi néha.
-Bolond vagy - nevettem - a szellemek nem is kriptában laknak.
-Akkor hol?
-Hát..a temetőben?
-Mindegy, nem az a lényeg.
-Miért hoztál fel ide? - váltottam témát, ugyanis legkevésbé sem érdekelnek a szellemek. - Nem félsz, hogy lebuktatlak, mikor nem mész be órára?
-Nem tennéd. - felelte egyszerűen. -Ugyan miért nem?
-Mert - hajolt közelebb, míg arcunkat csak pár centi választotta el - kedvelsz engem Aves, én pedig bízom benned, mert én is kedvellek. Így működik a barátság - távolodott el. Barátság. Ez a szó vízhangzott a fejemben.
-Barátok vagyunk?
-Igen Aves, sajnos - mondta halkabban.
-Ezt hogy érted?
-Micsodát? - nézett rám értetlenül.
-Azt, hogy sajnos.
-Nem fontos Aves, majd egyszer elmondom. - mosolygott, de láttam, hogy nem őszintén.
-Most mond el! - kértem, mire tenyerébe fogta az arcom. Percekig csak néztünk egymás szemébe, aztán..