Fogadásból

30. Rész

Avery szemszöge:

Az ajtóban Louis állt, szemeivel gyorsan végigpásztázta a helyet. Rögvest más irányba fordultam, mielőtt még észre vesz ez az alvilági pojáca, de késő volt. Tekintete megállapodott rajtam, és azon nyomban meg is indult felém. Minél közelebb ért, agyam tekervényei annál gyorsabban mozogtak egyetlen gondolat körül: hogyan szabadulhatnék meg tőle a lehető leghamarabb. Telefonom képernyőjét tanulmányozva úgy tettem mintha nagyon bele mélyedtem volna valami elképesztően érdekfeszítő dologba, mikor velem szemben megállt a pokol királyára megtévesztésig meghazudtolóan hasonlító bájgunár.
-Micsoda meglepetés kegyed bájos aurájával valamiféle isteni véletlen során összefutni itt - kezdte undorítóan nyájas hangszínen. Unottan pillantottam rá, majd egy szemforgatás kíséretében válaszoltam:
-Az általad emlegetett 'isteni véletlen-t' én inkább pokoli sorscsapásnak nevezném ha ezzel nem sértem meg az ártatlan kis lelkedet. Bár ha jobban belegondolok, ha megsértem is ezen a véleményen maradok, szóval igazából teljesen mindegy.
-Mikor legelőször megláttalak azt hittem könnyen becserkészhető vagy, de így utólag belegondolva még jobban tetszik az igazi éned - arcán egy amerikai tinifilmbe illő kaján mosoly terült szét, ami egy fogkrém reklámban is simán megállta volna a helyét, ugyanakkor undorítóan beképzelt külsőt kölcsönzött neki, ami nem állt messze valódi mivoltától.
-Ha kurvát kerestél bennem el kell keserítselek: nagyon rossz ajtón kopogtatsz. Az igazi énem pedig nem ismered, ez csak a 'hogyan fejezzem ki mindenki számára nyilvánvaló módon mennyire utállak és örülnék ha a hátra lévő életemben sosem szólnál hozzám többet' viselkedésem.
-Annyira imádom azt az éles nyelved cica, el sem tudod képzelni mennyire beindít - szemében már betegesen perverz szikra villant, amitől a hányinger kerülgetett.
-Beindíthatna a kijárat felé, ezer örömmel megmutatom az utat ha esteleg szükséges - mordultam fel mert már nagyon szerettem volna megszabadulni a kelletlen társaságától.
-A szíved felé mutasd az utat - kacsintott rám.
-Nah azt lesheted - nevettem fel eröltetetten, hiszen ezt bizonyára viccnek szánta.
-Miért, talán valaki birtokában van már? - kérdezte, és rólam vagy egy tonna súly gördült le mikor megpillantottam Blaket belépni a helységbe.
-Blake - szólítottam, mire Louis értetlen arckifejezéssel ajándékozott meg. Figyelmen kívül hagyva kikerültem, majd az imént érkező fiú karjaiba vetettem magam.
-Nahát nahát - szólalt meg irritáló hangja mögülem - máris gondok vannak a pardicsomban? - célzott ezzel gondolom Peterre - pénteken még olyan nagy volt a szerelem köztetek, most meg új játékba kezdtél? Nem hittem volna, hogy ilyen sűrűn váltogatod a partnereid cicám, gyorsabb menet lesz ez, mint gondoltam volna.
-Milyen menetről hadoválsz te itt össze vissza taplókám? - vetette oda Blake.
-Jajj megszólalt a pacsirta.
-Najo, ide figyelj te tuskó, takarodj innen amíg szépen modnom, mert laposra verlek!
-Nagy a szád szépfiú, kíváncsi lennék melyikünk jönne ki győztesen abból a harcból - nevetett, de ez nem volt őszinte, tudta ő is amit én: ha Blake akarná, mindenféle különösebb erőfeszítés nélkül úgy helyben hagyná, hogy a sérülései nyolc napon túl gyógyulnának. De okosabb volt ennél, úgyhogy hála nem is tudom már minek egy 'még látjuk egymást' után elviharzott.
Blake rám nézett, majd kitört belőle a nevetés, én pedig csak lefagyva álltam mellette és nem értettem mi is lett hirtelen ilyen felettébb szórakoztató.
-Most mi van? - kérdeztem miután percek elteltével is vigyorgott még. Idő közben helyet foglaltunk az általam korábban választott asztalnál és vártuk a rendelésünket.
-Vicces hogy azt hiszi lehet nálad esélye akár csak egy gyors numerára. Valaki a suli összes hímegyedének totál nyilvánvalóan tudtára adta, hogy ne merjenek hozzád nyúlni, a kelleténél tovább téged nézni vagy olyan módon hozzád szólni ami neki nem tetszik. Igaz, ő akkor még nem rontotta itt a levegőt, de a figyelmeztető jelekből már levehette volna, hogy nem szabad a pálya.
-Te mégis miről beszélsz? És kicsoda? - azonban mielőtt a fiú töménytelen kérdésemre választ adhatott volna, a pincér letette elénk az ételt. Pár percig némán fogyasztottuk a hamburgereket, de nem bírtam tovább csendben lenni.
-Blake, akarom én tudni ki volt az?