Fogadásból

17. Rész

"Avery szemszöge''

A pokol kapuján beérve Larával elváltak útjaink. Találkozni akart Aronnal, ezért úgy döntöttem a büfé felé veszem az irányt. Mikor rám került volna a sor, egy hang szólalt meg a hátam mögött:
-Két epres muffint kérek.
-Blake? - fordultam hátra.
-Szolgálatára kisasszony - nevetett, majd a kezembe nyomta az egyik süteményt - a vendégem vagy.
-Köszönöm, de nem kellett volna.
-Szívesen. Mostanában nem nagyon beszéltünk, mi újság veletek?
-Ez most úgy hangzott, mintha terhes lennék - nevettem fel.
-De ugye nem vagy? - kérdezte elkomolyodva.
-Nem te idióta! Hogy gondolhatsz ilyet?
-Sosem lehet tudni. Na de nem válaszoltál! - nagyon is jól tudtam kire célzott az imént a többes számmal.
-Nincsen semmi extra - vontam vállat.
-Én nem így hallottam.
-Mi? Mit hallottál? - kérdeztem.
-Háát, azt, hogy együtt aludtatok.
-Ja, mondhatni. Ki mondta?
-Igazából senki, meghallottam őket Ryjal beszélni - felelte lazán.
-Értem... és veled mi van?
-Asszem alakulóban van valami.
-Komolyan? Ki a szerencsés?
-Ismered Chloe-t?
-Hmm... Chloe Bross-t? Ő az évfolyam társad, nem?
-De-de.
-Wow, hajrá szurkolok. Mióta? - faggattam tovább.
-Kb 2 hete, elég friss a dolog. Még óra előtt beszélni akartam vele, úgyhogy ha megbocsájtasz..
-Av! - kiáltott Lara mikor észre vett, ezzel félbe szakítva Blaket.
-Tessék? - fordultam felénk igyekvő barátnőm felé.
-Téged kerestelek - jött oda hozzánk - hali Blake! - intett a mellettem szobrozó fiúnak.
-Hello. Nos hölgyeim ideje mennem. Majd beszélünk - kacsintott, aztán sietve távozott.
-Ugye nem miattam ment el? - szólalt meg Lara.
-Nem, azt hiszem akad egy kis dolga - mosolyodtam el, mire a lány értetlen fejjel nézett rám. Csak legyintettem jelezve, hogy nem érdekes, ő pedig rámhagyta..éés ebben a percben a csengő megelégelte a hallgatást, jelezve, hogy ideje lenne menni.

Az órák ma valahogy mintha pillanatok alatt elröppentek volna (azért valljuk be, ez elég ritka), ami gondolom annak volt betudható, hogy szinte egész nap nem csináltunk semmit, mivel a délutáni értekezlet miatt rövidített tanórák voltak.
Az idő borongósba fordult, amitől még inkább nyomott hangulatom lett, és az sem segített, hogy tudtam még 2 órán keresztül a könyvtárban kell punnyadnom.
A már szinte megszokott ajtó előtt álltam. Szokás szerint én érkeztem hamarabb, de ezen meg sem lepődöm.
Végül (majdnem pontosan), de megérkezett Peter. Haja kuszán meredezett össze-vissza, kellemes vagy inkább fogalmazzunk úgy kábító cigi és valami beazonosíthatatlan friss illat lengte körül. Megvillantott egy fogkrém reklámba illő ezer wattos mosolyt, majd egy zacskót nyújtott felém.
-Ez mi? - kérdeztem, mielőtt elvettem volna tőle a csomagot.
-Csokis fánk, neked hoztam. Gondoltam ilyen vacak időben kell egy kis édesség kedvjavítónak. Ezért késtem, bocs - mi a szar?! Peter Reynolds komolyan fánkot hozott nekem, hogy jobb kedvem legyen, és még bocsánatot is kért, mert késett?? Mi a bánat lelte ezt a srácot?
-Hát..köszönöm.
-Igazán nincs mit. Ennyivel minimum tartoztam a tegnapi miatt, úgyhogy..
-Felejtsük el. Új nap, tiszta lap.
-El sem hiszed, mennyire boldoggá tettél most - eresztett meg egy újabb széles mosolyt.
-Akkor..kezdjük? - kezdett kényelmetlen lenni a csend, így jobbnak láttam, ha neki állunk a feladatunknak.
-Persze.
-Ha így haladunk a héten be is tudjuk fejezni - próbáltam beszélgetést kezdeményezni, amiért gondolatban fejbe is csapkodtam magam.
-Az jó lesz, már kezdem unni a könyveket. Rémálmom lesz tőlük, annyit látok naponta - vágott grimaszt, hogy nagyobb hitelessége legyen mondatának - bár hiányozni fog a veled töltött idő, mert ugye jól gondolom, hogy miután a kötelező munkát elvégeztük nem leszünk többet kettesben?
-Miért ne lehetnénk? - feleltem, erre ő csak halványan elmosolyodott, de nem szólt semmit - najo, ma elég más vagy - és azt hiszem én magam is, bár ezt inkább nem tettem hozzá hangosan.
-Veled mindig más vagyok - mondta - Jesszus, ez de hülyén hangzott, viszont ez az igazság, kedvellek Aves.
Mielőtt bármit is reagálhattam volna, két kar vont ölelésbe - Ami az éjjel történt..
-Bocsánat kérés elfogadva - szakítottam félbe.
-Nem haragszom.. Annyira. Amúgy meg elég idióta voltál, hogy kint aludtál - húzódtam el tőle.
-Tudhatnád már, hogy mindig az vagyok.

"Peter szemszöge"

-Istenem!. Miért vagyok ilyen béna? - bosszankodott édesen.
-Mi történt királylány? - mentem oda hozzá.
-Leettem magam - mutatott fehér felsőjén díszlegő csokifoltra, én pedig akaratlanul is elnevettem magam.
-Nem vicces - duzzogott, mint egy kis óvodás.
-Na gyere - kezét megfogva magam után húztam a mosdóba. Bevizeztem egy zsepit és elkezdtem törölgetni ruháját.
-Öhm, Peter...
-Mond szivi - néztem fel gyönyörű szemeibe.
-Ugye tisztában vagy azzal, hogy a mellemet tapizod? - próbált bosszúsan nézni.
-És? Zavar? - kérdeztem, mire láthatólag köpni - nyelni nem tudott. - Na mivan, elvitte a cica a nyelved? - erre sem válaszolt, ezért ismét arcára pillantottam, ami vérvörösre pirult.
-Mi van? - kérdezte, miután hosszú ideje bámultam mosolyogva.
-Édes ha zavarban vagy.
-Én aztán nem vagyok - tagadta.
-Ha te mondod királylány - pusziltam meg arcát, majd az ajtó felé indultam - na mi lesz, nem jössz? - erre ő csak oda lépett elém, tenyerét a homlokomra tette és össze húzott szemekkel nézett rám.
-Aves, mit csinálsz?
-Szerintem lázas vagy.
-Miből gondolod?
-Ma valahogy kevésbé vagy seggfej, ez elég erős tünet - hiába mondta teljesen komolyan, én mégsem bírtam ki nevetés nélkül, aztán odahajoltam hozzá:
-Eddig sem voltam az - suttogtam fülébe.