Fogadásból

21. Rész

"Avery szemszöge"

Peter szobájában ülünk az ágyon, (vagyis inkább már fekszünk) valahol a kettő között. Egyikünk sem szólalt meg mióta feljöttünk ami már kezd kissé zavaró lenni.
-Azon gondolkozom, ha most megkérdezném, hogy itt alszol-e, az  korai lenne? - fordult felém kérdésével.
-Igen, valószínűleg korai lenne - nevettem - de szép próbálkozás.
-Ugye tudod, hogy beszélnünk kell majd róla?
-Miről?
-Aves, ne játszd a hülyét. A csókról.

"Peter szemszöge"

-Ne most - kérte, majd közelebb húzódva mellkasomra hajtotta fejét. Ujjaimmal tincsei közé túrtam, mire feljebb mászott, és nyakhajlatomba fúrta arcát. Kikészít ez a lány. Mélyen beszívtam a levegőt, aztán lassan kifújtam. Nem kis erőfeszítésembe került az önmegtartóztatás.
-Miért sóhajtozol? - motyogta alig hallhatóan.
-Mert megőrjítesz.
-Például ezzel? - kérdezte, aztán nyálas puszit adott kulcscsontomra.
-Ne csináld... Aves.
-Hmm? - emelte fel fejét, ártatlan arckifejezéssel, de hamar vissza is fordult és megismételte előbbi mozdulatát. Végig haladt nyakamon, egészen a fülem mögötti érzékeny pontig. Éreztem, hogy nem sokáig bírom már visszafogni magam, úgyhogy bármennyire is bántam, le kellett állítanom. Hátára fordítottam, így én kerültem felülre. Édesen mosolygott, én pedig már nagyon közel voltam ahhoz, hogy elveszítsem a fejem.
-Most asszem veszek egy hideg zuhanyt - mondtam inkább magamnak, mint neki. A lány csak kuncogott. Feltápászkodtam majd a fürdőbe sietve elhagytam a szobám. Lekapkodtam magamról a ruháim, majd beálltam a vízsugár alá. A csapot balra tekertem, kellett a hideg víz...jó hideg víz. Bő tíz perc után kiszálltam, törölközés után csak egy melegítő alsót vettem fel, mert pólóm nem volt ittbent.
Az ajtófélfának dőlve figyeltem, ahogy Avery az ágyamon fekve Dex-et öleli, s közben tekintetét lassan végig vezeti rajtam.
-Téged is lehűtselek cicám? - kérdeztem.
-Nem szükséges - mosolyodott el.
-Még mindig nem akarsz beszélni róla? - ismételtem meg nem régiben felhozott kérdésem. A lány csak fejét rázta jelezve válszát. Az ágyhoz sétálva ledőltem mellé. Megint nem szóltunk egymáshoz, néztem arcát, szemét...száját, kezét, ahogy a plüssöm szorongatja, ő pedig csak mosolygott. Azzal a gyönyörű mosolyával fog engem a sírba vinni, úgy hogy nem is tud róla. Meghitt pillanatunkat anyám berobbanása szakította félbe. Nem a legjobb tulajdonsága, hogy mikor izgatott elfelejt kopogni.
-Gyerekek kész a pizza! Jöhettek enn... Bocsánat, nem akartam zavarni. Elfelejtettem kopogni - na mit mondtam?
-Jövünk anya - forgattam meg szemeim, majd felhúztam Avest az ágyról.
-Kíváncsi vagyok mit alkottunk - indult el anyám után.

Leültünk az asztalhoz, Averyvel anyuval szemben foglaltunk helyet. Csendben falatozni kezdtünk.
-Fiatalok be kell valljam ez nem lett rossz, máskor is főzöcskézhettek.
-Köszi anyu, de nem hiszem, hogy sűrűn leszünk a konyhában. Bár ki tudja.. - elég nagy a konyhapult. A mondat másik felét inkább megtartottam magamnak, mielőtt anyám tarkón vág.
-Kedvesem mond csak, mióta ismered ezt a nagyra nőtt gyereket?
-Hát, személyesen múlthét hétfő óta - válaszolt mosolyogva. Az ajtós incidensre visszaemlékezve az én szám is felfelé görbült.

Vacsora után még beszélgettünk kicsit (többnyire anya és Aves) én inkább csak hallgattam őket. Jó volt látni, mennyire felszabadult a lány, egyáltalán nem játsza meg magát, tényleg ilyen őszinte és kedves. Anyán észre vettem, hogy kedveli, és ez nekem is új volt. Az asztal alatt észrevétlenül combjára csúsztattam kezem, kicsivel térde fölött meg is álltam, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Bár ő eléggé feltüzelt evés előtt, úgy gondoltam, nem most számolunk ezért.
-Azt hiszem, mostmár tényleg mennem kéne - állt fel mellőlem.
-Rendben drágám, örülök, hogy megismertelek. Remélem még sokszor találkozunk - pillanatott rám. Tudtam, hogy ez célzás arra, el kell még hoznom Averyt.
-Én is remélem. Jó éjt Ashley, és köszönöm a vacsorát.
-Jó éjt szivem, ugyan, hisz ti csináltátok - legyintett anyám, majd engem és a lányt is meglepve ölelésbe vonta.
Kikísértem a kapuhoz, ahol kezeim széttártam, mire nevetve bújt hozzám.
-Haza kísérhetlek ám. - ajánlottam fel.
-Nem szükséges, maradj csak.
-Biztos?
-Teljesen.
-Akkor hát jó éjt Aves.
-Jó éjt Peter. - néztem távolodó alakját, míg a sarkon el nem kanyarodott, aztán vissza mentem a házba. Anya a nappaliban ücsörögött egy újsággal a kezében.
-Aranyos lány, örülök, hogy végre találtál egy normális barátnőt magadnak.
-Anya, ő nem a barátnőm!
-Hát persze kicsikém, tudom - tovább nem firtattam a dolgot, a szobámba érve bedőltem az ágyba és elő kaptam a telefonom.

"Avery szemszöge"

Nem rég értem haza Peteréktől, gyorsan letusoltam, aztán be is feküdtem az ágyamba. Nyakig magamra húztam a takarót, és lehunytam a szemem. Mikor már majdnem átléptem az álmok kapuját, jelzett a telefonom. Peter chatfeje díszlegett a hátterem jobb felső sarkában. Megnyitottam az üzentet:

P: épségben haza értél? <3

A: igen :p

P: akkor jó, máris hiányzol :(

A: holnap találkozunk ;)

P: tudom, de az még sokára lesz..

A: nagyfiú vagy, kibirod

P: nagy ám

A: perverz

P: te hozod ki belőlem

A: jó éjt Peter!

P: jó éjt királylány <33