Fogadásból

2. Rész

Avery szemszöge:

Hétfő reggel... ez a két szó mindent elmond. Reggel idegesítő ébresztőmre keltem 6:00-kor. Nagy nehezen elhagytam szeretett ágyamat, és a fürdőben elintéztem reggeli dolgaimat, majd a konyhába leérve a hűtőn egy üzenetet találtam:

"Jó reggelt kincsem! Korábban kellett bemennem dolgozni. Kaja a hűtőben, pénz az asztalon. Este későn jövök, mert munka után még van pár elintéznivalóm. Vigyázz magadra! Puszi: Anya!"

Hamar összedobtam egy rántottát, aztán felvettem a cipőmet és elindultam a pokolba...khm akarom mondani suliba.

Mikor mentem volna be az ajtón, valaki belülről nekem csapta azt. A hirtelen ért lökéstől hátra estem, egyenesen a lépcsőre.
-Hé, nem tudsz vigyázni? - modult fel idegesen. Nem kellett sokat gondolkoznom, hogy tudjam kinek "köszönhetem a csodás üdvözlést".
-Peret Reynolds! Ki más? - forgattam meg szemeim.
-Ismerjük egymást szépségem? - kérdezte, s közben kezét nyújtotta, amit ellöktem.
-Először is: nem kell a segítséged, egyedül is fel tudok kelni, másodszor pedig: én tudom ki vagy, és hogy finoman fogalmazzak nem vagy a szívem csücske. - erre csak döbbenten nézett rám.

Nem törődtem vele, kikerültem és elindultam ÚJRA az ajtó felé, amin ezúttal sikerült bejutnom. Egy csapódást hallottam, ami azt jelentette, hogy becsukódott mögöttem. Ránéztem az órára és dühösen állapítottam meg, hogy elkéstem. Szuper. Jól kezdődik a hét! Úgy döntöttem már nem megyek be a hátra lévő 15 percre. Így hát a büfé felé vettem az irányt.

Kértem egy teát és egy csokis muffint, majd helyet foglaltam az egyik asztalnál. Közben telefonomat nyomkodtam. Kis idő után azt vettem észre, hogy valaki helyet foglalt mellettem. Felpillantottam rá a képernyőből, és hát ki más lett volna, ha nem Mr. Seggfej.
-Szóval - kezdett bele ő - mi lenne ha elölről kezdenénk? Peter Reynolds - nyújtotta kezét ma már másodszor, de ezúttal sem fogadtam el, ezért vissza húzta végtagját. - elárulnád a nevedet?
-Elárulnád miért?
-Hát mert tudni szeretném.
-És ha nem akarom, hogy tudd? - éppen újra beszélni kezdett volna, mikor az óra véget jelző csengő megszólalt és Lara hirtelen rám ugrott.

-Szia Bogárkám!! - ölelésével szinte megfojtott.
-Hello Virágszál! Én is örülök, de kiszorítod belőlem a szuszt. - erre elengedett, majd mindketten felnevettünk.
-Öhm, hali Peter - intett neki is a barátnőm.
-Lara? Te ismered őt? - kérdezte a fiú. -A legjobb barátnőmet? Nem, csak igazából szokásom random emberek nyakába ugrani. Tudod folytogatni másokat. Jó móka.
-Haha felettébb vicces kedvedben vagy ma - forgatta meg szemeit, aztán valami átsuhant az arcán - Na várj! Akkor te vagy Avery? - nézett rám újra.
-Talált, süllyedt seggfej. Remélem most boldog vagy, hogy tudod.
-Ahaaa - Lara furán nézett ránk, majd hadarni kezdett - most mennünk kell. El kell mondanom valamit - fordult felém, a fiúra tovább nem figyelve.
-Hát akkor sziasztok! Ja és Aves, majd még összefutunk! - mondta, majd távozott...volna, ha nem szólok utána. -Ne becézgess!
-Miért ne királylány? Tán nem szereted? - kérdését egy pimasz mosoly kíséretében intézte felém.
-Van rendes nevem, ha már úgy is birtokában vagy a tudásnak használhatnád az információt.
-Ahogy akarod szivi.
-Te élvezed, azt hogy az idegeimre mész édes? - hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
-Ha tudnád mennyire.
-Seggfej! - ez volt az utolsó szavam hozzá.

Fogtam Lara karját és berángattam a mosdóba. Hideg vízzel megmostam a kezem, majd szembe fordultam a fal mellett ácsorgó lánnyal.
-Szóval...mit kell elmondanod?
-Jah csak annyit, hogy hármas lett a matekod.
-Uhh, hát nem a legjobb.
-Úgyis van még idő javítani. Amúgy meg mióta társalogsz te Reynoldsal?
-Nem társalogtunk. Ő beszélt.
-Érteem, ez fura. Na mindegy, menjünk inkább, mert töri lesz és tudod milyen morci mindig az a nő. De tényleg, hol voltál te az első órán?
-Hát tudod az úgy vooolt.... - elmeséletem neki az ajtótól a büféig mindent, ami történt. Figyelmesen végighallgatott, majd mikor mondandóm végére értem kitört belőle az eddig visszafolytott nevetés.
-Ez egy idióta.
-Tudom Lara, ez eddig is tiszta volt.