Fogadásból

4. Rész

Avery szemszöge:

Hulla fáradtan nyomtam ki az idegesítő ricsajt (az ébresztőmet). Az életkedvem "jó sok volt", mint minden hétköznap. Lara még ma sem jön be, szuper....

A suli előtt "kedves barátom" várt: Mr. Seggfej. Megszállta valami, vagy mi a fene történt, hogy mostanában mindig felbukkan?
-Szia! - köszönt, amit én csak egy szemforgatással díjaztam.
-Mit akarsz már megint?
-Elég sok mindent, de azokat majd később.
-Na jó, nem vagyok rá kíváncsi, úgyhogy szia! - mondtam, majd mikor ki akartam kerülni megfogta a vállam.
-Avery, légyszíves. Beszéljünk. Most.
-Várj meg kell néznem a naptáramat, hogy van-e időm rád.... Ohh, sajnálom de jelenleg sűrgős dolgom van. Mi lenne ha a soha utáni szombaton délután 2-kor Nincsország Hagyjálbékén városában találkoznánk a Felejts el parkban?
-Ne csináld már. Kérlek.
-Miről beszéljek veled? Hmm?
-Rólunk. Lehetnénk barátok. Aztán később többek is - tette hozzá kicsit halkabban, de így is hallottam.
-Ó drágám, álmodni alvás közben szokás.
-Nem is ismersz, csak egy esélyt adj.
-Héé, van egy ötletem: NEM. És ha most megbocsájtasz, megyek órára.
-Ezt a beszélgetést még folytatjuk! - kiáltotta utánam.

A folyosón igyekeztem a terem felé, mikor valaki átölelt hátulról. Megfordultam és Blakel találtam szemben magam.
-Hello bátyus - köszöntem nevetve.
-Mizu hugi? - huzogatta szemöldökét.
-Ezt ne csináld - nevettem.
-Miért?
-Mert ugy nézel ki, mint egy kétségbeesett rozmár.
-Héé, ez gonosz volt. - vágott szomorú arcot.
-Blake, a rozmárok cukik. - próbáltam menteni a helyzetet.
-Akkor én is cuki vagyok! - jelentette ki, amin nevetnem kellett.
-Igen, hát persze, hogy az vagy - jobbnak láttam ráhagyni a dolgot.
-Amúgy - kezdte - nem tudod véletlenül miért volt Peter olyan búval bélelt?
-Ugyan honnan tudnám? Egyébként sem érdekel. Biztos beleszeretett az egyik "kapcsolatába" és a lány rájött, milyen valójában.
-Aham..hát nem hinném.
-De miért engem kérdezel? Nem is ismerem. A te haverod.
-Ja, csak láttalak titeket reggel az udvaron "beszélgetni" - rajzolt macskakörmöket a levegőbe.
-Éés?
-Utána aki hozzá szólt le akarta kapni a fejét. Gondoltam hozzád lehet köze.
-Ezt kétlem.
-Mindegy, viszont szerintem adhatnál neki egy esélyt.
-Mire?
-Azt akarja, hogy barátok legyetek, nem? - arckifejezésemet látva folytatta - tudod a fiúk is megbeszélnek ezt azt, nem csak ti. És biztos vagyok benne, hogy nem bánnád meg. Nem rossz srác ő a maga módján. Gondold át, a kedvemért. Jó?
-Legyen, meggondolom. - mondtam remélve, hogy így leakad a témáról.
-Nagyszerű, akkor ma edzés után te is jössz velünk pizzázni! - hát ezt nem így képzeltem.
-Mi? Nem, az teljesen kizárt. Én azzal nem megyek sehova.
-Avery nézd, tudom, hogy elítéled és nem kedveled, de nála elég komoly dolognak számít, ha egy lány után két napnál tovább érdeklődik és próbál közelebb kerülni hozzá.
-Mi az, hogy érdeklődik? Hétfő óta áll velem szóba, az előtt az életbe nem beszéltünk, amit megjegyzem nem bántam - annyira idegesített a dolog, hogy kicsit hangosabban beszéltem, mint kellett volna - ne haragudj, nem akartam kiabálni, csak..nem is tudom miért lettem ilyen dühös.
-Semmi baj, nem haragszom.
-Öhm mennem kell, bioszom lesz Mr. Drokliftel és aki késik dupla házit kap, de nála még az alap is rohadt sok, szóval megyek. Majd beszélünk szia - köszöntem el, majd gyorsan megöleltem és indultam is...

Peter szemszöge:

Be kell ismernem, hogy Avery elég nagy kihívás számomra. Nyilvánvaló, hogy nem kedvel, de nem adom fel. Nem adhatom fel. A hírnevem is bánná, emellett a büszkeségem is sérti, hogy kikosaraz. Az utóbbi időben szokásos módon azon törtem a fejem, hogyan tudnám rávenni arra, hogy legalább hajlandó legyen velem beszélni. Mélyen a gondolataimba voltam merülve, mikor egy kéz suhant el az arcom előtt, mire az illetőre kaptam tekintetem.
-Föld hívja Petert, csakhogy köztünk vagy végre. Figyeltél rám? - kérdezi Blake.
-Mi? Jah, persze. Mit is mondtál?
-Tudtam, hogy nem. Min jár az agyad? -Senkin.
-Aham, most lebuktál, tudod, hogy nekem nem tudsz hazudni. Ki az? Egy újabb csaj?
-Nem, vagyis de, ahh olyasmi.
-Igeen?
-Avery, meg ez az egész fogadás.
-Jófej a kiscsaj. Mi van vele? Jutottál valamire?
-Nem igazán, beszélni sem hajlandó.
-Ami azt illeti, beszéltem vele.. rólad.
-És? Mondott valamit?
-Hát nem sok mindent, de egyértelműen lejött, hogy nem kedvel.
-Kösz, ezt eddig is tudtam. Ahhh, kikészít ez a csaj.
-Miért veszed ilyen komolyan a fogadást?
-Mert...hát mert csak, tudod, hogy nem szeretek veszíteni. És..öhm amúgy is elszórakozom vele, vagyis na, érted.
-Ajjaj, csak nem kezd érdekelni komolyabban?
-Avery? Ne nevettes már. Képtelenség. Ez még viccnek is rossz volt. - talán túl gyorsan tagadtam le mindent, de végülis csak egy része igaz. Tényleg tetszik Avery, vagyis az, hogy ilyen nehezen elérhető, de nincs szükségem kapcsolatra, csak macera. Szeretek független lenni.
-Aham, hát te tudod tesó - vereget hátba, aztán megint magamra hagy a gondolataimmal.

"Avery szemszöge"

Mivel Lara ma sincs suliba, ebédnél egyedül ültem. Magányosnak érzem magam nélküle, és bevallom, hogy a hülyeségei is hiányoznak.
Hirtelen valaki megköszörülte a torkát mellettem. Ryan volt az.
-Szia - köszönt kissé félénken.
-Hali? - mondtam, vagyis inkább kérdeztem, ugyanis kicsit meglepődtem.
-Hát te?
-Csak gondoltam mivel nincs itt a hugom, oda ülhetnél hozzánk, hogy ne egyél egyedül. - értetlen fejjel néztem rá.
-Hát kösz, kedves tőled meg minden, de inkább maradok.
-Figyi Avery, Peter nincs ott. Tudom, hogy nem igazán bírod. Ő éppen aaa...a könyv klubban van. Szóval ha gondolod...
-A könyv klubban? Peter? - elképzeltem, hogy könyveket olvas, miközben teát szürcsölget, és akaratlanul is felnevettem.
-Hát ez jó vicc, de komolyan, nem kell falaznod neki ha esteleg egy agyatlan libával micsinál a takarító szertárban. Nem érdekel.
-Öm, akkor maradsz? - mintha kicsit zavarban lett volna, vagy nem tudom.
-Igen.
-Jó - ezzel el is ment. Magamban csak annyit jegyeztem meg, hogy Ryannél sem százas minden.

Két fárasztó tesi után végre elhagyhattam "kedvenc" épületemet.
Úgy döntöttem, ma személyesen adom be Larának a házikat, úgyhogy az ő házuk felé vettem az irányt.
Oda érve csengetés nélkül léptem be az ajtón, hiszen ez a második otthonom.
-Sziasztok! - köszöntem, de válasz nem jött. Elindultam a lépcső felé, de a nappaliba érve megtorpantam. Ryan ült a kanapén, amiben nincs semmi különös, hiszen itt lakik, csakhogy nem volt egyedül.
Egy kb. 18 körüli srác ült mellette és éppen videójátékoztak. Sosem láttam ezt a srácot, mert tuti emlékeznék rá.
-Szia! - köszönt Ryan, kiszakítva ezzel engem a bambulásból.
-Avery, ő itt az unokatesónk Cody Cartwright. Cod, ő Avery Firell, Lara barátnője.
-A legjobb barátnőm - hallottam meg Lar hangját.
-Bocs, a legjobb barátnője - forgatta meg szemét Ryan.
-Örülök a találkozásnak - kacsintott, majd Ryannel újból belemerültek a játékba.
-Hello csajszi - szorított magához Lara.
-Hogy vagy életem?
-Én remekül. Sajnos túlságosan is, mivel holnap már mennem kell suliba.
-Hát az élet nem éppen habos torta csoki öntettel szivi.
-Úúú, pedig jó lenne. Kérnék rá epret is.
-Na jó, tényleg meggyógyultál - nevettem.
Lara szobájában leültünk a földre.
-Szóval - kezdte Lara - miért vagy ilyen fura?
-Mi? Fura? Ezt hogy érted?
-Hát nem szoktál ennyire csendes lenni.
-Jah, csak elfáradtam tesin.
-Igen persze, én pedig tagja vagyok a könyv klubbanak.
-Már te is? Na várj...szóval akkor te és Mr. Seggfej a-a..?
-Mivan? Én és Peter mi?
-Lara, nem hozzád való. Komolyan ti... úristen.
-Na jó, mi a francról beszélsz?
-Nem tudod? Vagyis ti nem?
-Mit nem?
-Nem feküdtetek le? - Lara olyan hangosan kezdett nevetni, hogy szerintem két, sőt három utcával arrébb is hallották.
-Csillagom, te nagyon hülye vagy. Ezt honnan vetted? Én és Peter? Pff, viccnek is rossz. Tudod, hogy olyan mintha a testvérem lenne, hiszen rengeteget van nálunk.
-Jó, oké. Amúgy is fujj..hagyjuk inkább ezt a témát.
-Szerintem is, de előbb mond el hogy jött ez a hülye gondolat?
-Ma ebédnél Ryan odajött hozzám, hogy üljek az asztalunkhoz, de mondtam, hogy nem. Erre ő mondta, hogy Peter nincs ott, mert a könyv klubban van. Én meg mondtam, hogy nem kell védenie, ha éppen valakivel..
-Uhh, értem. De komolyan? Peter és a könyvek? Ezt még a bátyám sem gondolta komolyan.
-Nah igen...
-És akkor most, hogy tisztáztuk nem feküdtem le vele és soha nem is fogok, elmondhatod mi van. Tudom, hogy nem fáradt vagy. Ki vele!
-Semmi különös nin...
-Avery! Barátnők vagyunk, vagyis inkább már testvérek. Bízhatsz bennem. Szóval?
-Ahhhhjj.... Nézd lufiiiii! - mutogattam az ablak felé.
-Ez az én dumám a terelésre. Mond már! Mi az? Mit csináltál? Családi gondok? Vagy esetleg egy srác?
-Ööö... - zavartan piszkálni kezdtem a karkötőmet.
-Értem, vagyis az utolsó - erre csak bólintottam. Túl jól ismer. - de ugye nem Peter az?
-Dehogy, az kéne még csak. A feltételezés is sértő!
-Akkor ki? Ismerem?
-Nagyon is jól. - kíváncsi szemekkel nézett rám - Na jó, Cody.....
-Mármint az a Cody aki lent van a nappaliban Ryannel? Az unokatesóm Cody?
-Igen Lar, az a Cody.
-Íííííí - visítozva ugrált mint egy 5 éves.
-Na ilyenkor gondolkozom el azon, hogy te tényleg 17 vagy-e. - nevettem.
-Én 17? Max 2 - kacsintott. - szeretnéd jobban megismerni?
-Hááát..