Fogadásból

28. Rész

Avery szemszöge:

A szobába vissza érve levetettem magam az ágyra, a fiú mellé. Peter fölém hajolt, csábos mosolyra húzta ajkait, végül csak egy puszit adott szám sarkába.
-Ki volt az? - kérdezte.
-Az ételfutár, megjött a kaja - nevettem fel saját magamon, mert általában az az első ha megérkezik a rendelésem, hogy rávetem magam most mégis totál elfelejtettem említeni is - éhes vagy? - érdeklődtem ezúttal én.
-Igen, rád. Nagyon - nyalta meg szája szélét.
-A kínaira gondoltam - kuncogtam.
-Tudom, de én csak rád tudok gondolni. Meg a szádra, arra, hogy újra megcsókoljalak, és hasonlókra.
-Hasonlókra?
-Aha.
-Akarom én tudni mit takar ez pontosan?
-Talán egyszer ha már nem félek attól, hogy kiherélsz miatta megmutatom - nevetett fel.
-Één? Ugyan már! Egy légynek sem tudnék ártani.
-Neeem, csupán ránézessel gyilkolsz.
-Valahogy úgy - mosolyodtam el - szóóval, eszünk?
-Ez kérdés?
-Költői.
Helyet foglaltunk az asztalnál, majd hozzá kezdtünk az étel eltűntetéséhez.
A tányérokat helyeztem a mosogatóba, mikor két kar hirtelen megfordított. Enyhén oldalra billentettem a fejem, úgy néztem a fiú szemeibe.
-Mi az? - kérdeztem végül nevetve.
-Össze maszatoltad a szádat szivi - éppen emeltem volna kezem, hogy letöröljem, de Peter megragadta a csuklóm, aztán felém hajolt. Orrunk majdnem össze ért, aztán lepillantott ajkaimra, amik enyhén elnyíltak. Kínzó lassúsággal húzta végig nyelvét számon, és azt hiszem ha nem tartott volna karjai között biztos közeli kapcsolatba kerülök a padlóval. Mikor elhúzódott rám kacsintott, majd hátra lépett, mintha misem történt volna. Lesokkolva és szinte a teljes megsemmisülés határán állva vártam egy belső hangra, ami megmondja mi a jó búbánatos fenét tegyek most.
-Jól vagy Aves? - sejtelmes vigyor kúszott arcára, s pupilláiban önelégültség szikrája csillant.
-H-hát persze - nyögtem ki nagy nehezen két szót - lejött?
-Nem volt ott semmi szivi - kacsintott rám. - Lehet lassan mennem kéne, 47 nem fogadott hívásom van anyámtól és vagy 200 üzenetet is küldött szóval van mit kimagyaráznom nála.
-Rendben. Izé kikísérlek. - csendben  vártam, hogy össze szedje cuccait, felvette vékony dzsekiét. Az ajtóban álltunk egymás szemébe nézve. Kitárta két karját én pedig nevetve öleltem át.
-Aves?
-Hmm?
-Amennyiben nem kapok életfogytiglani szobafogságot, és ha van kedved hozzá, hétfőn elmehetnénk valahova.
-Lógni akarsz a suliból és engem is bűnre csábítasz?
-Nem - nevetett - úgy értettem órák után, este felé.
-Szóval ez egy randi?
-Hát attól függ, ha annak nyilvánítom eljössz-e, mert ha nem akkor nem az, hanem csak egy baráti.. - mondókáját félbe szakítva lábujjhegyre ágaskodtam, hogy felérjem ezt a felhőkarcolót, majd egy csókot adtam szájára, amit szinte azonnal viszonzott. Mikor nyelvével megérintette ajakim, engedélyt kérve a bejutáshoz, lassan elhúzódtam tőle.
-Szívesen - mondtam.
-Akkor nevezhetem randinak? - kérdezte kaján vigyorral, mire én csak  mosolyogva ráztam fejem.
-Hétfőn találkozunk Peter - majd egy utolsó pillantás után hátat fordítottam neki.