Fogadásból

16. Rész

Avery szemszöge:

Órákig képes lettem volna melegséget árasztó ölelésében maradni, miközben a csillagok más arcukat mutatták, mintha egy új, felfedezetlen univerzumban barangolnék. Egy olyan személlyel az oldalamon, akit egy hete utáltam, most pedig fogalmam sincs mit érzek iránta. Megváltozott róla a véleményem, és ezt nem tudom hova tenni, félek, hogy megkedvelem. Vagyis.. Ez hülyeség, hiszen már kedveltem. Jobban mint szabadna, de neki ezt nem kell tudnia. Hiszen ő mindig is Peter Reynolds marad, az a Peter Reynolds, akinek semmi és senki nem számít, éppen ezért nem kéne még csak jóban sem  lennem vele, de ez ellen nem tudok mit csinálni. Késő bánat. A múlthét óta valahogy az összes agysejtem tiltakozása ellenére közelebb engedtem magamhoz.
Ő az, aki minden lányt eldobott egy éjszaka után, ezzel tönkretéve az önbecsülésüket (khm..kivétel a ribancok, nekik mindegy). Játszik, mint egy nagy gyerek, csakhogy az emberek nem játékszerek. Ezeket hiába tudtam, jelen pillanatban nem tudott érdekelni más, csak az, hogy itt vagyunk, ő és én, nyugalomban, amit senki nem zavarhat meg.
Nem érzékeltem az idő múlását csak azt vettem észre, hogy szemeim lassan lecsukódnak. Kényszerítettem magam, hogy ne aludjak, de túl kényelmes volt az összhatás. Egy hűvös fuvallat miatt borzongás futott át rajtam, és a szellő érintése meghozta a fiú hangját is.
-Nem igazán találom a megfelelő szavakat, amivel elmondhatnám mit is akarok. Mindenekelőtt sajnálom. Hülyeség, hogy nem akarok a barátod lenni, mert minden amit akarok, hogy a közeledben lehessek. Rosszul érzem magam, hogy haragszol rám, mégha tudom is, hogy jogosan, mert bunkóság ilyet mondani. Szóval, valószínűleg ez a világ legbénább bocsánat kérése, de nagyon bízom benne, hogy adsz még egy esélyt, és nem fogsz örökké gyűlölni. - tekintetét összefonta enyémmel, és várt.  Szemei valódi megbánást tükröztek, vagy csak nagyon jó színész volt, bár személy szerint az elsőre tippeltem. Oh, én nem gyűlöltem, egyáltalán, de azért ez maradjon az én titkom. Az eddiginél is közelebb húzódtam hozzá pólójába kapaszkodva.
-Nem haragszom rád.. - mondtam, aztán elnyeltek az álmok.

Éjjel arra ébredtem fel, hogy leestem a hintaágyról.
-Áuu - kaptam sajgó hátsófelemhez. Bele telt pár percbe, mire rájöttem, hogy Laráék udvarán vagyok. Lassan feltápászkodtam, ám ekkor észre vettem a békésen alvó fiút. Óvatosan löködni kezdtem a karját, mire nyöszörögve kinyitotta szemét.
-Mi történt? - kérdezte.
-Elaludtunk.
-Oh, oké. Jó éjt - ezzel újra lehunyta pilláit.
-Öhm, te idekint maradsz?
-Aham, és te is - nyúlt kezem felé, hogy vissza húzzon.
-Az teljesen kizárt. Én bementem, szia.
-Aves!
-Mond.
-Semmi, nem fontos.
-Oké - úgy döntöttem az éjszaka közepén inkább nem faggatom a hülyeségeiről.
Csendben lopóztam fel Lara szobájába, nehogy valakit felkeltsek. Bebújtam a meleg takaró alá, és ismét megfeledkeztem a külvilágról.

Reggel a barátnőm ébresztőjének dallamaira keltem..vagyis csak szerettem volna, ehelyett egy elmebeteg rámugrott.
-Jóó reggelt - üvöltötte.
-Reggelt, te normálatlan - dünnyögtem halántékomat dörzsölgetve - hogy lehet benned ennyi energia ilyen korán?
-Már ittam kávét - felelte, mire 'boci' szemekkel néztem rá - Igen, csináltam neked is - nevette el magát.
-Úúgy imádlak, ugye tudod - öleltem meg jó szorosan.
-Tudom csajszi, tudom.
A konyhába leérve valóban ott gőzölgött a kávé. Ohh, szerelmem, gyere anyucihoz.
-Jó reggelt Avery - hallottam meg Ryan reggeli, rekedtes hangját. Barna haja szerte szét állt - nem tudod hol van Peter?
-Háát..szerintem még mindig kint alszik.
-Kint? Beszívott? - röhögött Ry.
-SZERINTEM nem. Csak lusta volt már hajnalban bejönni - erre a fiú csak felvonta szemöldökét.
-Akarom én tudni mi történt?
-Semmi különös - válaszoltam. Letettem az immár üres bögrét, majd a fiút vállon veregetve felsiettem az emeletre a barátnőmhöz. Vissza dőltem az ágyra, hiszen még volt fél óra mielőtt készülődnünk kell suliba.
-Hol voltál az éjjel? - Lara kérdése nagyon meglepett.
-Tessék?
-Felébredetem úgy 2 fele és nem voltál itt, de gondoltam csak a fürdőben vagy, ezért visszaaludtam. Aztán mikor bejöttél ismét ránéztem az órára, ami negyed 4-et mutatott. Hagytalak aludni, és úgy voltam vele reggel megkérdezlek. Szóval? Merre voltál?
-Izé, az udvaron, de ez nem fontos. Ma van a nagy nap.
-Várj, lemaradtam valamiről? Ki megy férjhez? - hadarta Lara.
-Csajszi, miről beszélsz - nevettem el magam barátnőm feledékenységén - randid lesz, nem rémlik?
-Mi van? - lép be értetlenül Ryan a szobába - kivel?
-Ry, megtudhatom miért hallgatózol? - csattant fel a barátnőm.
-Én csak jöttem el az ajtó előtt és meghallottam miről van szó, mivel a hugom vagy tudni szeretném kivel és hol vagy, úgyhogy leszel szíves beavatni.
-Jézus! Nézd 17 éves vagyok, nem kell mindent bejelentenem neked!
-Valaki van ebben a kócerájban? - hallottuk a földszintről a hangot.
-Jé, a kerti csöves is felkelt. De mi az, hogy kóceráj? Hogyan beszélsz a birodalmamról? - ordított neki Ry.
-Nem vagyok kerti csöves! - jött a válasz.
-Akkor minek neveznéd magad? - indult lefelé a fiú, aztán vissza fordult Larához - ezt még megbeszéljük - mondta, majd elviharzott. Pár másodpercig némán néztünk egymásra, végül kitört belőlünk a nevetés.
-A kerti csöves nem is rossz megfogalmazás - szólaltam meg.
-Aham, viszont te még nem válaszoltál.
-Ah, belefutottam a lépcső tetején, beszélni akart, kint leültünk a hintaágyra, elaludtunk, én felébredetem, bejöttem, ő kint maradt. Ennyi. Most jó?
-Nagyjából. De pontosan mi is van most veletek?
-Fogalmam sincs. Azt tudom, hogy nem utálom. És most vissza a randidhoz! Hánykor menetek?
-5kor találkozunk a játszótéren.
-Hogy hol?
-A játszótéren, mivel ha Aron idejön, az elég gyanús lehet Rynak, mivel nem szokásom a haverjaival kettesben lógni.
-Így már értem. Akkor suli után átjövök, de fél 5-kor haza megyek. Este pedig ajánlom, hogy felhívj és mindet részletesen elmesélj!
-Av mi lesz, ha valamit elrontok? - kérdezte aggodalmasan.
-Semmit nem fogsz elrontani, minden jó lesz.
-Oké - fújta ki a levegőt - és ami azt illeti lassan készülnünk kéne suliba - húzta el a száját.
-Ezzel lesz egy kis gond..
-Mi?
-A te ruhatáradat kell igénybe vennem.
-Szóval a szokásosat - nevetett.
-Túl jól ismersz - nevettem én is. Lara a kezembe adta a már jól ismert darabokat, amiket minden egyes spontán ittalváskor nekem ad, mivel nem hozok ruhát.
-Azt hiszem ezeket lassan neked kéne adnom - gondolkozik el.
-Neem! Akkor legközelebb mit veszek fel?
-Jogos - felelte, aztán felnevettünk.