Fogadásból

6. Rész

Avery szemszöge:

Péntek, maga a megváltás, azt létszámítva, hogy dupla matekkal kezdünk.
Larával éppen a folyosón igyekeztünk a terem felé, mikor kiabálást hallottunk. Természetesen kíváncsiságunk legyőzte a matek iránti "erős" vonzalmunkat és a hangok irányba haladtunk tovább. Ahogy közeledtünk egyre tisztábban lehetett hallani a kiabálásokat. Oda érve nagy tömeget láttunk meg, egy egész diáksereg gyűlt össze.
"Menj a p*csaba!"
"Te idióta!" - az utóbbi hangot tisztán ki lehetett venni, és azt is tudom kitől származik... Igen, Petertől.
Átverekedtem magam az emberek között, majd amint megláttam a két fiút kicsit megijedtem. Mindettőjük orrából vér folyt, a számomra ismeretlen srácnak a szája is fel volt szakadva. Nem tudtam tovább nézni, ahogy Peter püföli a fiút, aki már alig állt a lábán, így közbeléptem. Hátulról megragadtam a karját és szembe fordítottam magammal. Éppen készült engem is megütni, de ehelyett tőlem kapott egy jó nagy pofont.
-Mi a fenét csinálsz? Halálra akarod verni? Nem látod, hogy milyen állapotban van?
-Jajj, hagyj már! Ő kötött belém! Szerinted hagynom kéne?
-Nyilván nem tájékoztattak róla, hogy a dolgokat nem csak erőszakkal lehet lerendezni.
-Neked meg még nem mondták, hogy ne üsd bele az orrod mások dolgába? Nem mindegy neked mit csinálok? Hülye kis liba! - döbbenten néztem rá az előbbi után, majd kezem hirtelen újra találkozott arcával és égető, piros foltot hagyott maga után.
-Elmész te a.. - kezdtem volna, de az igazgató hangja félbeszakította mondanivalómat.
-Mi folyik itt? - ordított mérgesen Mr. Frujal.
-Maga és maga - mutatott Peterre és rám - az irodámba most! Maga pedig - nézett a fiúra, aki szótlanul nézte az eseményeket - menjen az orvosiba. - ezek után ismét ránk nézett - még mindig itt vannak? Induljanak már meg, vagy esteleg kérvényt nyújtsak be?
Csendben indultunk meg az igazgazóiba. Bent leültünk Mr. Frujallal szemben.
-Nézzétek, mint bizonyára tudjátok iskolánkban nem toleráljuk az erőszakot - kezdett bele beszédébe - tekintettel arra, hogy a ti esetetekben ez volt az első eset, nem rúgúnk ki az intézményből.
-De hát én nem verekedtem!
-Mrs. Firell, a pofon is testi sértésnek minősül. Ajánlom figyelmébe a házi rend 79/d pontját.
-Megérdemelte - motyogtam magamnak.
-Parancsol kisasszony?
-Semmi..
-Ami a fiatalurat illeti - nézett Peterre - ajánlom, hogy inkább a pályán vezesse le indulatait. - a mellettem ülő fiú csak szótlanul meredt maga elé.
-Nos - szólalt meg újra az igazgató - ugyan a kicsapástól eltekintek, de büntetést természetesen kaptok. A könyvtárban rendszerezésre szorulnak a dolgok. A ti feladatotok lesz. Ma tanítás után hozzá is kezdhettek, és csak úgy megjegyezném, ha esteleg nem jelentek meg, annak következményei lesznek. Mehettek - ezt meghallva elhagytuk a helységet.
Mikor kiértünk, én szólaltam meg elsőnek.
-Ezt nagyon jól elintézted! Gratulálok!
-Én? Te jöttél oda és keverted bele magad. Ha nyugton maradsz és nem vágsz pofon, most órán csücsülnél a csinos kis fenekeden. Úgyhogy ne engem hibáztass!
-Ha nem esel neki a srácnak, eleve nem mentem volna oda!
-Ha nem szól be, nem esek neki!
-Ó! Szóval ő a hibás mindenért.
Mondjuk mit vártam? Hogy pont te beismered, hogy hibáztál?
-Én nem hibázok királylány!
-Bocsánat! Elfelejtettem, hogy a tökéletesség királya áll előttem. Csak nehogy a végén leessen a koronája felség - kacsintottam rá, aztán otthagytam. Vagyis ez volt a szándékom.
-Most meg mégis hová mész?
-Bárhova, ahol te nem vagy.
-Szegénykém, pedig mostantól jó pár délutánt együtt kell töltenünk.
-Hurrá! Rémálmom a valóságban is testet ölt.
-Ne tagadd, hogy belül örülsz.
-Meg a pokol bugyra! Még mit nem.
-Hát aranyom, akár tetszik, akár nem ez van. Szerintem jó buli lesz - kacsintott.
-Persze - válaszoltam szemforgatással, aztán tényleg otthagytam. Hát így vesz egy szép pénteki nap 180°-os fordulatot negyed óra alatt.

Az óráim után a könyvtár ajtaja előtt merengtem azon, hogy egy hete még teljesen más volt minden, aztán jön a sors, hoz valamit, ami minden nyugalmat felkavar.
A karórámra pillantottam: késik, állapítottam meg. Mondjuk erre számíthattam volna. Egyértelmű, hogy Peter nem fogja időben idetolni azt a nagyképű fejét. Letöröltem a könyvtár ajtajának poros üvegét, majd egy sóhaj kíséretében nyugtáztam, hogy nem végzünk egyhamar.
Eltelt 5 perc, aztán 10. Semmi. Végül 17 perc elteltével megérkezett. Levegő után kapkodott, miből arra következtettem, hogy futott.
-Ismered az órát? - szegeztem neki első kérdésem.
-Ha nem tévedek, nem beszéltünk meg konkrét időpontot. Arról volt szó, hogy órák után.
-Tudtommal neked is 7 órád volt. De inkább hagyjuk. Kezdjük el, mert sosem lesz készen. - mondtam, aztán válaszára nem várva, beléptem az ajtón.
-Mivel kezdjük? - lépett mellém, mire én csak megrántottam a vállam.
-Mondjuk kezd ott - mutattam a helység túlsó végébe - én meg itt - nem szólt semmit, amin meglepődtem, de inkább élveztem a csendet, bár ez nem tartott sokáig.
-Szétunom magam. Beszélgessünk már - szólalt meg. Pedig már reménykedtem.
-Nem.
-Miért?
-Mert nem és kész. A lehető leghamarabb el szeretnék menni innen, és minél gyorsabban végzünk, ez annál előbb bekövetkezik.
-Aves..
-Ne becézgess már! Olyan idegesítő vagy!
-De hát most mi rosszat mondtam?
-Peter, kérlek hagyj már békén.
-Csak egy jó indokot mondj és többet hozzád sem szólok.
-Mert csak.
-Na ugye Aves, nem is akarod, hogy békén hagyjalak.
-Fejezd be!
-Mit drága Avesem?
-Tudod ezer örömmel hozzád vágnám most ezt a könyvet, csak tudod állatvédő vagyok.
-Ez fájt. - vágott szomorú arcot.
-Nem érdekel!
-Ó, majd fog - lépett közelebb és közelebb. Hátam a könyvespolcnak préselődött, nem tudtam tovább hátrálni.
-Útban van a berendezés? - nevetett gúnyosan, majd arcomat kezei közé fogta. Az agyam még fel sem fogta a helyzetet, így tiltakozni sem tudtam rögtön cselekedete előtt. Szája vészesen közel járt enyémhez, leheletét a nyakamon éreztem. Lenézett a számra, aztán nevetni kezdett. Hátamon a pihék égnek álltak, szívem gyorsabban dobogott a megszokottnál.
'Vajon milyen lehet a csókja?'- a gondolatot gyorsan el is űztem e fejemből.
-Mit hittél? Hogy megcsókollak? - billentette gúnyosan oldalra a fejét, ami még mindig vészesen közel volt hozzám.
-A legkevésbé sem.
-Akkor jó, mert nem foglak - mondta, és tekintetét végre szemembe vezette, felhagyva a szám bámulásával.
-Nem is hagynám. - mondtam, majd ellöktem magamtól. Zsebemből előhúztam telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő.
Sajnálatomra még másfél órát itt kell töltenem ezzel az agyhalottal. Úgy döntöttem nem veszek tudomást a jelenlétéről, ezért újból a könyvespolcok közé sétáltam. A felső polc tartalmát nem értem el, hála magasságomnak.
-Basszus már!
-Segítsek szépségem?
-Nem kell! Én is meg tudom oldani jó? - erre kezeit védekezés képpen feltartotta. Újabb próbálkozás után kénytelen voltam elismerni, hogy ez bizony nem fog menni. A fiú felé pillanatottam, aki nekem háttal a könyveket rendezgette, végül oda mentem és hátát kezdtem böködni.
-Igeen királylány? - fordult meg széles mosollyal az arcán.
-Asszem mégis csak kéne a segítséged.. - motyogtam halkan.
-Ó várj, azt hiszem nem hallottam jól. Megismételnéd?
-Mondom kéne a segítséged.
-Hol marad a varázsszó Aves? - mosolygott ravaszul, amit egy szemforgatással díjaztam.
-Ahh, kérlek - hangsúlyoztam ki a szót.
-Na ugye, hogy nem is volt nehéz?
-De az volt - hümmögtem magamnak.
-Tessék?
-Semmi. Csak szedd már le azokat a rohadt könyveket onnan...KÉRLEK!!
-Kívánsága számomra parancs felség - kijelentése után színpadiasan meghajolt - tessék, kész is. Megfelel a hölgynek?
-Aha, kösz - feleltem félvállról, és folytattam a pakolást.
-Aves - hallottam meg Petert.
-Mit akarsz már megint?
-Mi az, hogy már megint? Legutóbb te szóltál hozzám. Amúgy csak ezt akartam kérdezni, hogy kérsz - e kávét, vagy valamit az automatából.
-Nem kösz.
-Oké, akkor mindjárt jövök.
-Felőlem. - nem telt el sok idő, futva jött vissza.
-Avery, gyere gyorsan!
-Mi a szar van már?
-Csak gyere - sürgetett. Oda lépve hozzá minden magyarázat nélkül kezeit derekamra helyzte, felültetett az asztalra, majd száját az enyémhez nyomta.
Pár pillanatig fel sem fogtam mi történik, de aztán észbe kaptam és ellöktem magamtól.
Az ajtó ebben a percben nyílott ki, és egy barna hajú lány lépett be rajta. Zavartan nézett hol rám, hol a tőlem alig pár centire álló fiúra, aztán sietve távozott.
-Ezt mégis mi a jó büdös fenéért csináltad? Mi van azzal, hogy "Nem csókollak meg"? Mintha egy fél órája még ezt mondtad volna - vontam kérdőre, miközben kezem az arcán csattant VOLNA, ha nem kapja el a csuklóm.
-Először is: nyugodj le. Másodszor: ez nem volt csók, csak szájra puszi, vagy még az se, csupán össze ért az ajkú k. Harmadszor pedig: jó okom volt erre. - felelte higgadtan.
-Na és mi az a jó ok?
-Ő Sasha. Egy..nem is tudom minek nevezzem. Mindegy, volt vele egy jó estém, ha érted mire gondolok.
-Jesszus! Ne már! Nem vagyok rá kíváncsi te idióta! És amúgy is, ennek mi köze az előbbihez?
-Nem hagytad, hogy befejezzem királylány. Szóval, miután megtörtént az ami, szerelmet vallott vagy mi, és hát mondtam neki, hogy nekem ez nem jelentett semmit. Azóta egy "kicsit" rámszállt. Arra gondoltam, talán ha lát veled végre békén hagy és keres valaki mást.
-Te nem vagy százas! És kihasználtál!
-Ne haragudj, de nem bírtam elviselni.
-Egy gyökér vagy Reynolds - hátat fordítottam volna, hogy folytassam a munkát, de vissza rántott.
-Figyelj Aves! Tudom, hogy a fejedben nem éppen egy előnyös embernek tartasz, de nem ismersz. Egy esélyt adj. Bebizonyítom, hogy más vagyok, mint gondolod. Mi lenne, ha mondjuk kezdetnek beszélgetnénk?
-Beszélgetni? Én veled? Nagyon vicces vagy.
-Avery komolyan mondom.
-Jó! Beszélgessünk. Miről?
-Mindegy. Mit szeretsz? Van hobbid? Kedvenc filmed? Bármit, szeretnélek megismerni. Vagy akár játszunk kérdezz felelek-et! Kezdheted ha szeretnéd.
-Rendben. Miért kezdtél el hirtelen foglalkozni velem? Egy hete simán elsétáltunk egymás mellett a folyosón, és alig láttam a képed mióta ide járunk.
-Őszintén szólva akkor figyeltem fel rád, mikor az ajtós eset történt. - nem igazán tudtam mit mondani, inkább csak bólintottam és vártam, hogy ismét megszólaljon.
-Na most én kérdezek. Mi van veled és Blakel? - ügyesen kitért a konkrét válasz elől.
-Hogy érted hogy mi van?
-Hát elég jóban lettetek.
-Igen, barátok vagyunk. Kedvelem ennyi. Van valami hobbid a focin kívül? - váltottam most én témát.
-Zongorázok, néha - mondta halkan.
-Azta, nem tudtam.
-Kevesen tudják - vont vállat, aztán jött a következő kérdése - tetszik most valaki?