Fogadásból

20. Rész

"Avery szemszöge"

Viszont ha már így alakult úgy döntöttem (hisz engedélyt is adott rá) feltérképezem kicsit a házat. A nappalitól jobbra a konyhába vezetett az út, de gondoltam azt nem nézem meg, mivel úgy is ott fogunk sütni, nem? Úgyhogy az emeletre vezető lépcsőre pillantottam, majd minden további variálás nélkül elindultam felfelé. Rögtön ahogy felértem egy hatalmas ablakkal kirakott fal fogadott, két oldalt pedig 3-3 ajtó állt. Balra az utolsó szoba ajtaja nyitva volt, így először oda néztem be. Gyönyörű kávés színű fal, fa bútorok, sok díszpárna és rengeteg mécses. Mindezekből arra következtettem, hogy a fiú édesanyjának lakrésze lehet, ezért hamar ki is mentem, mivel nem hiszem, hogy illene bent lennem. A mellette lévő ajtón belépve egy fürdőszoba tárult elém. Szép, nőies berendezéssel, gondolom ide vezet az ajtó a halóból. Másik oldalt a szélső ajtó úgyszintén egy hálószobát rejtett. Teljesen biztos voltam benne, hogy ez Peter szobája, az ő illata terjengett a levegőben, néhány ruha szét volt szórva, de ezt létszámítva a  szobában meglepő mód rend uralkodott. A helység központjában egy hatalmas (és ezzel még enyhén fogalmaztam) franciaágy állt. Az egyik szekrény polcán megláttam egy képet, kezembe vettem, hogy jobban megnézzem. Egy édes 4-5 év körüli fiút ábrázolt, aki egy plüssmacit ölelt magához. Arcának vonalaiból egyből felismertem. Tekintetem vissza vezettem az ágyra, ahol megláttam ugyan azt a macit. Nem tudtam nem elmosolyodni, ahogy arra gondoltam mennyire aranyos, hogy még meg van neki.
-Khm... - megfordultam, így szemben találtam magam a fiúval. Arcán hatalmas mosoly terült szét, ami melegséggel töltött el.
-Aranyos vagy ezen a képen.
-Köszi, a 4.szülinapomon készült. Akkor kaptam Dex-et.
-Jól gondolom, hogy ez is olyan dolog, amiről kevesen tudnak? - kérdeztem, miközben vissza helyzetem a képet a helyére, aztán az ágyhoz sétáltam és felvettem a plüsst.
-Igazából anyán kívül más nem tudja - vont vállat - illetve de, már te is tudod.
-Szóval megtaláltad a recepteket? - előztem meg a beállni készülő csendet.
-Persze, ott van a konyhapulton. Pizza jó lesz?
-Tökéletes. - leérve neki kezdtünk kipakolni a hozzávalókat.
-Hozok egy tepsit, addig keverd össze ezeket.
-Oké - hamar össze dobtam a tésztát, már csak ki kellet nyújtani - Peter!
-Igen?
-Hol van a sodrófa?
-A mi? - kérdezte tarkóját vakarva.
-Ne szórakozz! Ennyire nem lehetsz fiú!
-De bébi, az vagyok. Amúgy csak szivatlak, jobbra lent, második szekrény.
-Hogy az ég áldjon meg te gyerek! Inkább keresd meg a lisztet!
-Parancsára hölgyem - tisztelgett, mire csak szememet forgattam, de szám sarkán ott bujkált a mosoly. Viszont mikor megfordultam az arcomba kaptam egy jó adag fehér port.
-Azt mondtam keresd meg a lisztet, nem azt, hogy dobj pofán! - mondandóm közben én is felmarkoltam egy adagot, majd hajába kentem.
-Te most komolyan a hajamba?
-Nem én kezdtem!
-Ó cica, ez tudod mit jelent!
-Háború - vágtuk rá egyszerre, aztán a konyhából csatatér lett. Már a nappaliban voltunk, mikor a szőnyeg szélében megbotlottam. Próbáltam megtartani az egyensúlyom a fiúba kapaszkodva, de az lett a vége, hogy őt is magammal rántottam, és egyenesen a kanapén landoltunk. Két másodperc néma csend után hangos nevetésben törtünk ki. Aztán ő elhallgatott, végül én is. Megint némán néztük egymást, még mindig rajta feküdtem. Arcáról nem tudtam leolvasni semmit. Tekintetét levezette a számra, de nem sokat habozott közelebb hajolt, s pillanatokon belül nem maradt távolság ajkaink között.
Kicsit felénk, tapogatózó volt a csók. Te jó ég! Csók! Tényleg megcsókolt! Nem viszonoztam, ezért elhúzódott. Máris hiányzott szája az enyémről, úgyhogy muszáj volt vissza húznom, de mielőtt megtehettem volna megszólalt:
-Ne haragudj, csak... - itt volt elég, nem akartam, hogy most beszéljen. Ezúttal én kezdeményeztem. Meglepődött, de hamar visszacsókolt. Egyik kezét hajamba vezette, másikkal derekamat szorította magához. Átkaroltam nyakát, aztán egy utolsó puszit nyomtam szájára, és elváltam tőle.
-Hű - nyögte.
-Hű - ennél többre én sem voltam képes. Csak néztem csillogó szemeit, közben arcát simogattam, végül lemásztam róla, vissza mentem a konyhába, majd a pizzára feltettem a szalámit és a sajtot, aztán a sütőbe helyeztem.
Mögöttem állt. Éreztem jelenlétét. Szívem még mindig ezerrel dübörgött az előbbi miatt. Hajamat bal oldalra söpörte, aztán megéreztem puha ajkát nyakamon. Érintésétől a hideg végig futott a gerincem mentén, de mégis hirtelen melegem lett. Egy halk sóhaj szaladt ki számon, mire alsó ajkamba haraptam.
-Ne folytsd el - motyogta bőrömre.
-P-peter nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
-Micsoda?
-A-azt mondtad filmezni fogunk.
-Mert azt fogunk. Azt csinálunk amihez kedved van.
-Johh - fújtam ki bent tartott levegőmet.
-Mi lenne, ha választanánk filmet, míg sül a kaja?
-Oké.

A kanapén ültünk, és a Grincset néztük, mikor a bejárati ajtó nyílt.
-Megjöttem édesem! - nem sokkal később egy 40-es éveinek elején járó nő lépett be a nappaliba - ohh, sziasztok!
-Öhm.. szia anya.
-Jó napot! - köszöntem zavartan.
-Anyu, ő itt Avery.
-Szervusz drágám.
-Jó napot Mrs. Reynolds.
-Ugyan szívem, nem vagyok én olyan öreg, szólíts nyugodtan Ashleynek.
-Rendben.
-Fiam, ő a barátnőd? - fordult Peter felé.
-Nem.. még nem - tette hozzá halkabban.
-Ami azt illeti, én éppen menni készültem, úgyhogy... - állam fel, mert gondoltam ideje lenne távoznom.
-Ó szivem, maradj vacsorára - a nő mondatára segítség kérően pillantottam Peter felé.
-Anya, Averynek sietnie kell haza.
-Majd utána, beszélgessetek, csinálok kaját és nem fogadok el nemleges választ! - ezzel el is vonult a konyhába.
-Nem semmi! Ez új!
-Mármint micsoda? Nem szokott főzni? - kérdeztem full komolyan, erre Peter olyan hangos nevetésbe kezdett, mintha az évezred poénja hangzott volna el.
-Kedvel téged, furcsa. Az összes csajt utálta, akit bemutattam neki.
-Igen, de én nem vagyok a barátnőd, talán ezért.
-Aha lehet.
-Hát úgy tűnik nem szabadulsz meg tőlem.
-Aves - fogta keze közé az arcom - örülök, hogy itt vagy.
-Khm, nem kéne szólni neki, hogy már csináltunk kaját? - kérdeztem.
-Menjünk.
-Mrs. Reynolds vagyis Ashley mi sütöttünk pizzát.
-Azt látom - nevetett - kár, hogy ha nem gyújtjátok be a sütőt 5 év múlva sem lesz kész.
-Hoppá - motyogta a fiú mellettem.
-Jah, és látom kevés lisztet használtatok.
Kicsit kínos volt a szitu, hiszen nagy kupit hagytunk, amit röstelltem.
-Na nyomás fel az emeletre, én bekapcsolom a sütőt és feltakarítok, aztán eszünk! - édes istenem, ez a nő elképesztően aranyos. Mosolyogva legyezett kezével a nappali irányába. Peter megfogta a kezem, és célba véve a szobáját megindultunk felfele.