Fogadásból

25. Rész

Peter szemszöge:

Ahogy a szemem kinyitottam nem a megszokott környezetben ébredtem. Körülnézve megpillantottam a békésen alvó lányt, és máris emlékképek villantak be a fejemben.
Édes istenem! Annyira gyönyörű, mellkasa nyugodtan, egyenletes tempóban emelkedik, majd süllyed, arcára gyenge árnyékot vetnek hatalmas szempillái. Felém fordulva fekszik, a párna sarkába kapaszkodva. Hosszú haja koszorúként terül szét feje körül, csak egy-két kósza tincs lóg arcába. Tétovázva ugyan, de végül füle mögé tűröm őket. Szemeit lassan kinyitja, s pillanatnyi értelmetlen arckifejezéssel ajándékoz meg, aztán átsuhan rajta a felismerés és bánatomra kicsit távolabb húzódik. Az órára pillant, ami még csak fél hetet mutat, aztán vissza fordul.
-Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni - mondtam.
-Nagyon korán van még, miért nem alszol? - kérdezi angyali hangján.
-Nem tudok - vontam vállat.
-Hiányzik Dex? - mosolyodott el, rajtam pedig melegség futott végéig a gondolattól, hogy emlékszik rá.
-Talán csak valami a karjaim közül - édesen mosolygott tovább, majd hirtelen felállt, a szekrényéhez sétált és kotorászni kezdett. Egy plüssel a kezében ült le az ágy szélére. Szemei csiszolt gyémántokként csillogtak, ajkai felfelé görbültek.
-Selly - nyújtotta felém a macit. Felé nyúltam, elvettem tőle a plüsst, másik karommal őt is vissza húztam.
-Nagyon aranyos, de téged ölelve ezerszer jobban tudnék aludni - néztem rá reakcióját várva. Semmit nem szólt, csak kitárta karjait, amitől szívem hatalmasat dobbant. Mellkasomra húztam, és csak reménykedni tudok abban, hogy nem hallotta meg szívem heves dobogását.
-Nyugi - suttogta halkan.
-Tessék?
-Úgy ver a szíved, mintha háromszor futottad volna le a maratont - lebuktam.
-A közeledben mindig ilyen érzésem van - fejét rázva visszafeküdt, ezúttal pólóm nyakát markolva hunyta le újra szemeit.

Avery szemszöge:

Felébredtem, és úgy gondoltam akárhogy is próbálkoznék, már képtelen lennék vissza aludni, ezért a nappaliba mentem. Anyáék már 8 körül elmentek itthonról és csak estefelé jönnek meg. Bekapcsoltam a Tv-t, majd a sok értelmetlen csatorna között váltogatva végül egyetlen nézhető filmet találtam.
-Mit nézel? - hátra fordulva észre vettem a kanapé felé közeledő fiút.
-Vissza a jövőbe.
-Nem mehetnénk inkább vissza az ágyba?
-Úgy kezdted! Felmegyek átöltőzni, aztán csinálok reggeli-ebédet.
-Nekem tetszik a pizsid, nyugodtan maradhatsz ebbe is.
-Kösz, én is szeretem, főleg ha rajtam van! - elindultam az elmeletre, de nem egyedül, Peter követett.
-Nincsenek szellemek, gyilkos bohócok vagy veszett kutyák a házban, nyugodtan lent maradhatsz ám - mondtam.
-Inkább kihagynám.
-Felőlem - a szobámba érve ő elhelyezkedett az ágyamon, míg én ruháim között turkáltam.
-Megtennéd, hogy nem bámulod a seggem, kérlek!
-Fiúból vagyok - vigyorgott amolyan 'ez ellen nem tudsz mit tenni' arckifejezéssel.
-Nem, te köcsögből vagy Peter!
-Egy köcsögből, akit szeretsz.
-Azért ne szaladjunk ilyen messzire, sosem állítottam olyat, hogy szeretlek. Maximum kedvelésnek nevezheted!
-Ahogy a kisasszony óhajtja, de azzal remélem tisztában vagy, hogy a gyűlölettől kevesebb, mint két hét alatt jutottál el a kedvelésig. Szóval nemsokára akár szeretet is lehet ebből.
-Ne reménykedj.
-Aves, Aves, mindig flegmázol velem ha egy kicsit is komolyabb témában próbálok megnyilvánulni.
-Ha kedves lennék nem lenne túl egyszerű?
-Tudod, hogy szeretem a kihívásokat. Te magad pedig egy hatalmas kihívást jelentesz számomra. Úgyhogy nem kizárt, hogy szeretlek. Látod nem is olyan nehéz bevallani.
-Hát persze. Átöltőzök - ezzel a fürdőbe vonultam.

-Mit szeretnél enni? - kérdeztem a konyhapultnak támaszkodva.
-Teljesen mindegy.
-Azta, olyat még életemben nem ettem, nem biztos, hogy el tudom készíteni.
-Nagyon eléd a szarkazmust, mi?
-Één? Csak őszinte vagyok, nem tudom miről beszélsz. Mit szólnál kínaihoz?
-Tökéletes, de ha jól sejtem rendelni fogod.
-Még szép. Te sem gondoltad komolyan, hogy tudok kínait főzni, sütni vagy mit kell azzal csinálni.
-Nah, ezt én sem tudom - nevetett fel.
-Akkor mit kérsz?
-Azt amit te.
-Komolyan mondom borzalmas vagy! - mondtam, miközben tárcsáztam az étterem számát.
-Jó napot, két adag mézes csirkét szeretnék üvegtésztával... Rendben... Viszhall. - a készüléket lerakva megfordultam tengelyem körül, és még mielőtt bármit mondhattam vagy tehettem volna..