- Mit fogsz most tenni ? Hogy teheted ezt vele ? - kér számon az előttem álló ember.
- Nem értelek .. Mit hogy tehetem?- miért lenne az én hibám , hogy ha teherbe esett? Őszintén én lennék a legboldogabb ha igaz lenne hisz belőlem és belőle lenne . Persze jöhetnek azzal a többiek nagyon fiatalok vagytok .. meg sorolhatnám.
- Hogy nem érted? Tönkre tetted az életét .- akadt ki Shiro.
- Már bocsánat.. nem gondolom úgy hogy tönkre tettem volna az életét. Szeretem , lehet azt gondolod hogy elhagyom miután fel csináltam... Hát kurvára nem , nem tudom te engem milyen embernek látsz. Viszont nem vagyok olyan aki elhagyja a szerelmét.- most először mondtam ki ezt a szót más előtt , kicsit zavarba ejtő. Mintha kicsit Shiro arca meglágyult volna .. Hallom ahogy nyílik az ajtó majd Allura néz ki rajta .
- Gyertek felébredt Keith .- szívem hatalmasat dobant.Mit mondjak enyhe félelem lépek át a küszöbön. Őszintén hogy a fenébe kellene neki elmondani hogy valószínűleg , gyereket vár . Nem is gondoltam bele hogy ő mit szeretne vagy egyáltalán hogy fogja ez az egész érinteni. De mindent megér ahogy ez az álmos mosolygó fejet láthatóm , egyszerűen imádnivaló.
- Miért van itt mindenki? Baj van ?- kérdi aggódva , enyhén meglepődve . Shirora nézek aki a fejével mutatja hogy ez az én feladatom. Lassan Keith mellé sétálok majd le ülök és megfogom a kezét.
- Lance ! Minden rendben ? Olyan furcsák vagytok .- istenem ez az aggódás , csak kérlek fogadd el amit mondani fogok, mást nem kérek ..
- Van valami amit mondanom kell .- viszont , őszintén nem akarom hogy ennél a többiek jelen legyenek.
- Most magunkra hagytok, kérlek .- kissé elutasíto arcot vágtak de végül ki mentek , most jön a neheze.- Lance mi a baj ? Fáj valamid ?- kérdi , istenem és még értem aggódik.
- Amit mondani fogok meg fog lepni téged , kérlek ne legyél dühös . Bocsáss meg az én hibám én nem akartam ezt ..- látom arcán hogy enyhén nem érti azt amit mondok.
Lassan hasához érek éppen oda ahol valószínűleg a gyermekünk van .
- Gyereket vársz , a mi gyerekünket .- mondom neki a legegyszerűbben .
Szemét el kapja rólam és hasára vezeti ,kezemet lentebb teszi majd felhúzta pólóját. Kezét ugyanoda tette ahol az előbb az én kezem pihent. Egy ideje így van mire kezemen valami vizes dolog jelenik meg . Kicsit le hajolok hogy arcába nézhesek , sír .. tessék Lance megcsináltad.
- Hey , szerelmem ne sírj . Kérlek nem akarlak sírni látni.
- Te - te szeretnéd ? - kérdi, azon aggódik hogy én nem szeretném ..ez a butus , bár Shiro is ilyen volt nem sokkal ezelőtt..
- Nézz rám . - mondom , lassan felemelte fejét és szemembe nézett.Arca két oldalát megfogtam hogy nehogy elforditsa fejét ..
- Akarom ahogyan téged is .Keith halálosan szerelmes vagyok beléd . Csak félek hogy bajod esik . Furán érintett a hír , hiszen mégis csak férfi vagy .- mondom ,mire próbálná arcát elforditani persze nem sikerül neki csak szemével néz el .
- Biztos hogy terhes vagyok ? - kérdi .
- Valószínűleg ,holnap fog kiderülni akkor fog látni egy igazi orvos.- mondom
- Akkor honnan veszítek hogy gyereket várok ? - kérdi,igaz nem volt ébren úgy vizsgáltuk meg . Lassan az ultrahangos gép felé forditom fejét.
- Azzal ott , szeretnéd látni amit mi láttunk? - kérdem , mire lassan bólintott és szépen lassan vörösé vált az arca . Imádom hogy mennyit is változott ,tetszik jó volt látni ahogyan lassan megnyílik mindenki előtt .
Felállok és az ajtóhoz léptem mire mindenki hirtelen be borult a szobába .. mit mondjak kíváncsi egy bagázs..
- Coran ! Meg tudnád mutatni amit nekünk is mutattál ? - kérdem mire bólintott.Keith mellé ültem majd megfogtam kezét kicsit remeg . Valószínűleg nehezen hiszi el hogy ez tényleg a valóság , másrészt fél. Pólóját újra fel húzztuk arcát oldalamba rejti , hát mit mondjak zavarban van az édes . Pedig láttuk már így.. Coran újra bekeni zselével a hasát és azzal az eszközzel kezdi vizsgálni. Keith felemelte fejét , valószínűleg kíváncsi mi is történik vele . Teljesen olyan mint egy kisgyerek aki kíváncsi a világra a maga módján.
- Nézd ott van ! - mondta Coran mire Keith szeme a képernyőre tapadt. Nézte majd könnyezni kezdet .Lassan nem csak nekem de többieknek, is ugyanúgy megjelent szemében a könny. Annyira megható ez az egész , még mindig nehezen fogom fel . Valószínűleg korán is van ehhez de nem bánom őszintén örülök hogy vele történt meg ez az egész. Mindig is szerettem volna gyereket de nem hittem hogy így tényleg lehet nekünk a saját vérünkből.
YOU ARE READING
Nem Számít
FanfictionAzt hittem egyedül maradtam hiszen más vagyok. Soha se hittem a barátokban mindig is a magányt kerestem. Mégis van egy pont az életemben mely sokáig titok volt. Valahogy az idő múlásával ez is jobb lett