Nem Számít

Gyűlés

Nem tagadom jó érzés volt az amit az előbb fejeztünk be, viszont ha így haladunk el fogunk késni. Nem tudom hogy Shiro sejt e valamit az egészből de szerintem igen. Viszont azt nem akkarok hogy a többiek is tudjanak róla..
-Lance! Igyekezz vagy itt hagylak. - fordulok felé de ő még mindig csak a nadrágját veszi felfelé.
-Jól van na..

...
Megbeszéltük Lancel hogy külön megyünk be nehogy a többiek valamit észre vegyenek. Hiszen eddig mi folyton csak szekáltuk egymást.
-Sziasz.. - köszöntem volna hogyha nem láttom meg a többiek arcán ugyanazt az undort mint pár napja, és a meglepődést.
-Történt va.. - Inkább várjuk meg ezzel Lancet, nem akkarom többször látni.. - szólal meg Pidge, nem értem ezzel mire akkar célozni de bólintok.
-Hey srácok. - lép be a terembe Lance, kicsit távolabb megáll tőlem.
-Gyere közelebb Lance, valamit mutatunk nektek. - szólalt meg Allura. Olyan furcsán néz ránk mimdenki és az előbb Allura hangja is olyan különös volt.

A monitoron lassan megjelenik a konyha képe, istenem ugye nem. Hiszen nem volt áram lassan kezd el ugyanaz le játszodni előttünk amit tettünk. Nem megy nem tudok tovább a lábamon állni , lassan a földre esek és könnyeim hullani kezdenek.
-Kérlek kapcsold ki. - modnom mire mindenki rám kapja a szemét és Lance mellém lép.
-Ez most mire volt jó? Nem lett volna elég ha mondjátok? Miért kellett meg mutatni tudjátok Keith mos milyen állapotban van. - mondja majd kezébe emelt.
-Ha most meg bocsájtotok vissza viszem a szobájába. Utána ezt velem megbeszélitek. - mondja majd el indul velem kezében a szobám felé.
-Ne haragudj! - mondom neki majd erősen mellkasának bújok.
-Hey semmi baj. Legalább már tudják az igazat.. Bár az hogy ennyire hülyén adták tudtunkra..