Nem Számít

helyre áll?

- Jól érezted magad ? Nincs semmi baj ?! A kicsik !? Ne haragudj de annyira jó volt veletek lenni . Még mindig nehezen fogom fel hogy unokáim lesznek!- segített ki az autóból Lance anyukája. Olyan jó volt velük lenni , tényleg azt éreztem hogy egy család tagja vagyok .
- Semmi baj ! Ne aggódjon , nézze ma is elég mozgékonyak. Úgy tudják hogy minden rendben van !- húztam hasamra a csontos kezet , arca olyan örömet sugárzott amikor érezte a gyermekeimet.
- Emlékszem amikor Lance -t vártam sokkal mozgékonyabb volt mint ők ketten. De látod milyen nagyszerű ember lett belőle!- ölelt mindkettőnket magához , annyira kellemes érzés .
- Abba hagynátok végre .. a végén még szivárványt fogok okádni .. Anyuu mikor lesz ebéd?!- mi ez a hirtelen személyiség váltás..

- Felnőtt nő vagy képesnek kellene lenned ebédet készíteni magadnak .. rendelhetél is volna magadnak. Mi ettünk a vásárlás után ..- velünk is jöhetett volna és akkor most nem lenne éhes ..
- Kösz de inkább ki hagytam hogy ezzel a ..- Lance elém lépett, képzelem hogy a nővére hogyan is nézhet.
- Ne beszélj róla rosszul! Gyere Keith menjünk be , elég délután be hozni a vett dolgokat !- húzott befelé Lance anyukája , a két jó madarat pedig hátra hagytuk.
- Miért kellett " ezzeknek" vásárolni ?!- a gyermekeim nem " ezzek" .
- A gyerekeimről beszélsz nem valami mutáns lényekről . Az én vérem folyik az ereikben !- mindig meghatódok amikor Lance kiáll mellettem ilyen szinten .
- Ja nem is ők a mutánsok hanem aki meg szüli őket..- tudtam hogy nem mindenki képes elfogadni engem és a mivoltom..

- Lance azonnal gyere be !! Keith ! Lélegezz mélyeket semmi baj !!- észre se vettem hogy a földre zuhantam mégis mi történik velem .. mi ez a fájdalom.
- Keith! Nézz rám !!- simitott arcomra szerelmem , nem megy nem tudok tovább uralkodni a fájdalomon.
- Nézz rám!! Lélegezz velem együtt ! Rendben lesztek !!- húzott ölébe gyengéden simogattni kezdte hasamat. Mintha enyhülne a fájdalom egy kicsit.
- Anya hívd a mentőt!- mentőt , mi történik velem.. mi van a gyermekeimel..
- Shh , nincs semmi baj édesem ! Kérlek próbálj megnyugodni!!- csókolt homlokomra majd ringatni kezdett.
- Mi történik vele ?- hallottam meg magam mellől Veronica hangját , aggódik. Azt hiszem aggódik.
- Menj most el ! Ez a te hibád!!- nézet el rólam szerelmem .

Lassan arcára helyeztem kezem mire rám pillantott rögtön . Meg ráztam a fejem. Nem szeretném hogy miattam menjen szét ez a család.. ha már a sajátomért én vagyok felelős