Nem Számít

Hülyék

Lassan elaludt, nehezen sikerült elaludnia és sírt is.. Még mindig nem értem a többiek hogy lehetnek ennyire hülyék. Nem is tudom el képzelni szegény Keith mit élhetett át. Utoljára rá pillanatok majd elindulok a többiek felé. Ezt át kell velük beszélni.

Nagyon dühös vagyok, ki fog robbani belőlem de az senkinek se lesz jó.

Az ajtó kinyilt én pedig dühös léptekkel közeledek a többiek felé.

-Mégis mi a fenét gondoltatok.?? - kérdem idegesen. Allura előre lép és megszólal.
-Mi.. - nem engedem hogy tovább mondja

-Van róla fogalmatok egyáltalán min ment keresztül az utóbbi időben.. És még ez is a saját barátai, ha ti azok vagytok..
Szerencsétlen sírva aludt el, magát hibáztatja mindenért. Ajánlom hogy holnap kérjetek tőle bocsánatott. - mondom majd újra az ajtó felé indulok.
Mire Allura újra megszólal.

-És veled mi van? Mitől lettél ilyen vele.. Hogyan feküdtettek le... Nem értem. - mondja, mit mondjak tudtam hogy valami nem stimmel Allurával az utóbbi időben. Vagy tetszettem neki vagy m tudom..

-Lehet nem figyeled meg az embereket jól.. Lehet azért van mert olyan sokáig aludtál. Észre lehetett azért venni ahogy néha Keithre néztem. Tudom hogy láttátok. Viszont már nincs kedvem itt maradni vissza megyek hozzá mert még ígértem hogy nem mozdulok el mellőle.
További szép estét nektek...

Jó érzés volt most ezt így magamból kiadni meg is érdekelték. Végre Keith szobájába értem alszik remélem nem ébredt fel. Levettem pólómat és a nadrágom majd mellé feküdtem. Rögtön mellkasomnak bújt őszintén olyan mint egy macska. Nem tudom mennyi ideig bírtam volna azt hogy ellen kell neki állnom.

Azt se tudom mióta szeretem, mégis mindig holt Keithbe valami ami vonzótt..