Nem Számít

1

Senki sem lenne a helyemben, nem akkarok most ebben a helyzetben lenni. Tudom hogy rossz volt hogy csak úgy se szó se beszéd el megyek de nem akartam azokkal a szemekkel szembe találni magam. Persze a sors soha nincsen az én oldalamon. Amikoreg tudták azt is hogy galra vagyok, nem bírtam azt ahogy rám nézték.

Lehet kívülről szívtelenek látszok de pont az eleintétje vagyok, sokkal jobban fáj amikor az emberek furcsán néznek rám vagy azok a szavak amiket kapok. Hosszú ideje vagyunk már így senki nem szólal meg jó nem bírom ezt. Mi a fenének vannak itt ha csak néznek és nem szólalnak meg.

Jó akkor ahol abba hagytam kell el kezdenem el megyek akkor... ki próbálom használni amikor Lance nem figyel és fel kellek az ágyról. Persze az öröm nem tart sokáig mert nem bírom a testem meg tartani. Rögtön mellém lép és vissza tesz az ágyra.

-Még is mit gondoltál.? - kérdi Shiro.
-Semmit.
-Na nézz minket hülyének, Keith csont és bőr vagy, alig találkozol velünk most pedig el akartál szökni. Magyarázd meg.
-Mondom hogy semmi különös.
-Keith mond el. - mondja Allura.
-Könnyebb lenne számotokra ha nem lennék itt. - mondom és el fordítom a fejemet.
-Mégis miért lenne könnyebb??