-Mégis miért lenne könnyebb? - kérdi Shiro. Ők is nagyon de nagyon jól tudják hogy miért is nem akarok itt maradni. Vagy ha nem már bocsánat, akkor nagyon ostobák.
-Tudjátok ti azt. - kezdem magam kicsit veszélyes helyzetben érezni.
-És ha most engeditek én itt be fejezem ezt a beszélgetést. - mondom majd újra meg próbálok felállni. Sikerült is de egy kéz újra vissza nyomot az ágyra.Egy dühös Lancel találtam magamat szemben, félek tőle amikor ilyen.
-Itt maradsz és elmondod, most! - ez a parancsoló hangnem, valahogy mintha kötelezne arra hogy rögtön beszélni kezdjek. Mintha nem tehetnék ellene.
-Nem bírom elviselni azt ahogy rám néztek, mintha csak is a probléma lenne velem. Tudom hogy titeket is nagy sokként ért ez az egész de nekem se könnyű ezt feldolgozni. Ezért gondoltam mindenkinek könnyebb lenne ha csak úgy eltünék innen. - mondom mire hirtelen mindenki megindult felém és egy óriási ölelést kaptam. Nem értem miért.Majd hirtelen Coran lép be az ajtón kezében egy tortával most nem értem mi történik itt. Csak azt ne amire gondolok, istenem de hülye vagyok..
- Tudod Keith nem akartunk neked fájdalmat okozni, nem tudtuk hogy neked ez mennyire fájt. Nem akartunk veled olyanok lenni de máshogy nem tudtuk volna számodra meg csinálni a tortát. Shiro említette hogy ma van a születésnapod és erre készültünk neked. Bocsáss meg ha bármi olyat tettünk ellened, mi így szeretünk ahogy vagy. - mondja Allura könnyezve mire belőlem is élő tört a sírás....
Öröm volt velük együtt lenni, örülök hogy nem haragszanak rám én mégis harakszom önmagamra. Jelenleg az edényeket mosogatóm el, magamra vállaltam ennyit csak megtehetek azután amit gondoltam róluk.
Az utolsó tányéral végezve éppen mennék amikor a kifröcskölt vízen megcsúsztam de valaki elkapot.
Lance..Most olyan más volt vagy én vagyok más nem tudom. Nem igazán akar elengedni és olyan vággyal teli szemekkel néz rám. Nem tudok sokáig ellenállni neki, hirtelen minden sötét lett. Őszintén félek a sötétben így közelebb húzódtam hozzá, majd átölelt.
YOU ARE READING
Nem Számít
FanfictionAzt hittem egyedül maradtam hiszen más vagyok. Soha se hittem a barátokban mindig is a magányt kerestem. Mégis van egy pont az életemben mely sokáig titok volt. Valahogy az idő múlásával ez is jobb lett