𝕍𝕖́𝕣𝕓𝕖𝕝𝕚 𝔸𝕜𝕒𝕥𝕤𝕦𝕜𝕚𝕤 (𝔹𝔼𝔽𝔼𝕁𝔼ℤ𝔼𝕋𝕋)

Ideje elmondanod

Kisame Samehadával chakrát adott Lolának. Nagyon aggódtam érte. Én nekem is eleredtek a könnyeim... Sasori az egyik legjobb barátom volt. Szomorúságomban Deidarát öleltem. A Mangekyoum előjött. Ilyenkor automatikuson megjelenik.

Hajnali HÁROM és még nem alszok. Az egész Akatsuki rejtekhely feketében pompázik.

- Hát itt meg mi a fasz történt?- hallom Hidan hangját

Kifutottam a szobából. Könnyes szemekkel Hidan felé futottam. Kakuzu fogta a két farkú Jinchuriki-jét. Felugrottam a Jashin-ra és amilyen szorosan lehetett sírva át öleltem. Ő leejtette a kaszáját. Halkan sírtam a vállán, fejemet a fejének támasztottam oldalról. A lábamat a derekán összekulcsoltam.

- Mi a szar? Yanne?! Ilyen váratlanul ne ugorj! Sőt egyáltalán mi történt? Ne is...

Itt elhallgatott.

- Sasori meghalt.- sírom a nyakába

- Hogy mi?- horkan fel Kakuzu

Éreztem, hogy Hidan keze remegni kezdett ezért a saját lábamra álltam és úgy öleltem. Fogaimat összeszorítottam.

- Jól van törpe semmi baj.- a hátamat megsimította

Melegség árasztott el. Bele is bizseregtem.

- Istenem... nem lehet halkan megjönni...- sétál ki Pain

Látta, ahogy Hidant ölelve kieresztem a bánatom, pár másodpercig csend volt.

- Itt a kétfarkú.- dobta le a lányt Kakuzu

- Két nap múlva kiszívjuk. Mindenki megérdemli a pihenést.- hozta a döntést- Főleg Lola, igaz Yanne?- címezi nekem a kérdést

- Igaz.- töröltem le a könnyeim és a "majdnem" átlagos Uchiha arckifejezéssel néztem

- Egek de gyorsan tudsz flegmába váltani...

- Hidan, ebben mi volt "flegma"?

- Az arckifejezésedre gondoltam törpe.

- Chö...

- Ti pár nap múlva mentek a kilencfarkúért.- mutat a kettő frissen jövőre

- Nem mehetnék én Lolával?- nyűgösködöm- Akcióra vágyom.

- Csak bosszúra. Nem engedem, hogy mészárlás legyen belőle. Végén a Jinchuriki-t is kinyírod.

- Istenem... Ne most menjenek! Most jöttek haza! Pihenniük kell. Deidarának meg vissza kell varrni a karjait.

- Vissza varrni a karjait?- húz magához Hidan

- Izé izé, ne!

Kakuzu elment a szobájukba, úgy ahogy volt ledőlt és aludt, ezt onnan tudom, mert Hidan hangosan kommentálta, majd kijött a nappaliba.

- Te, váratlanul sírva kirohansz hozzánk és a nyakamba ugrasz, utána amikor elengedlek még ölelsz. De én nem húzhatlak magamhoz?

- Nem.

- Ugyan már Yanne.- leült mellém és át karolt- Sajnálom, részvétem.

Az alsó ajkaimba haraptam. Bólogattam. Maga mellé húzott. Vonakodva engedtem.

- Na ugye. Nem fáj.

- Chö.

- Vagy.- szól a perverz hangján- Csináljam úgy hogy fájjon?

Felnéztem rá.

- Kurvára perverz vagy.

- Te is, mert fogod az adást.- vág nagyon perverz képet