𝕍𝕖́𝕣𝕓𝕖𝕝𝕚 𝔸𝕜𝕒𝕥𝕤𝕦𝕜𝕚𝕤 (𝔹𝔼𝔽𝔼𝕁𝔼ℤ𝔼𝕋𝕋)

Életem legboldogabb pillanata

Az eső kínzó lassúsággal esett, a vízen álltam legjobb barátnőmmel és bámultuk a pusztított területet. Valakik itt harcoltak. Nem más, mint Konan és Tobi. Nagyot nyeltem, villám sebességgel futottunk a bázis felé. Egy újonnan feldíszített szentélyt vettünk észre. Pain feküdt ott. Nagy levegőt vettem. Konan legyőzte Tobi-t. Nem vitte el Pain Rinneganját. Lola sejtette, hogy megkönnyebbültem. Ő maga odament a narancshajúhoz. Felnyitotta a szemeit. A Rinneganja eltűnt.

- Lehetetlen.- sóhajtok

- Megkeresem Konan-t. Te addig találd meg amiért jöttél.- tűnt el Lola

Bólintottam. Pain testét a Kamui dimenziómba zártam. A bázis felé haladtam, majd Konan és Pain szobájába mentem. Pár könnycsepp legördült az arcomon, most jött ki rajtam minden létező fájdalom. 
Samehadát ledobtam a földre, hogy éreztessem Kisame-val, hogy jöjjön ki. Persze ezt is leshettem... lusta az kidugni a belét.

Pain Rinnegan-os könyvét keresgéltem. Kutattam, végül a saját Rinneganom is bevetettem, a párnája alatt lapult...

Végre megvagy te könyv. A végére lapoztam és hosszas keresés után megtaláltam a Naruto által emlegetett Rinne Tensei jutsu-t. Ez fel tudja támasztani a halottakat. Oké, ez jó lesz. A kamui dimenziómba szippantottam a könyvet. Lola is visszatért, húzott valakit.

- Konan még elfér a Kamui-dban?

Erre számítottam, a megkönnyebbültség nem tartott sokáig. Le töröltem a könnyeim. Konan-t már lassabban szippantottam be. Közben Kisame is kidugta a képét.

- Mi az ábra csajok?

- Mi vagyunk az utolsó Akatsuki tagok.- sóhajtottam

Kisame-nak ökölbe szorult a keze. Mindkettőnek megfogtam a vállát.

- Hazamegyünk, utána meg megnézzük magunknak ezt a háborút.

Végül is a halálom előtt jól akarom érezni magam.

Gyalogoltunk, én újult erővel, vidámabban sétáltam. Beszélgettünk, a jövőről, mi lesz a háború után, istenem, még el sem kezdődött.

- Fel élesztem a többieket és minden menni fog tovább.

- Mindenkinek megvan a holtteste, kivéve egy emberé.- célozgat Lola

- Mi magunk mentünk el ahhoz az erdőhöz, Hidan semelyik testrészét sem találtuk, valaki elvitte onnan. - tűnődök- Őt még meg kell keresni.

- KATSU!

Mind a hárman meg álltunk, mindenki mindenkire nézett. Mindhárman megütöttük egymás fejét jó erősen.

- KATSU!

Hallottuk még egyszer.

- Meg őrültünk.- sóhajt Lola

- Nem kifejezés.- mondom kórusban Kisame-val

- Vigyázzatok! KATSU!

A kettő jómadár félre ugrott én pedig a Sharinganom használva nem sebződtem.

- Deidara????!!!!!!!- kiáltottam fel

A két alacsony  legjobb barátommal álltam szembe. Sasori és Deidara.

- Sasori...- suttogta Lola

- Hogyan éltek?????- kérdi Kisame csodálkozva

- Nem élünk. Orochimaru segédje irányít minket, valami Edo Tensei.- tájékoztat Sasori