𝕍𝕖́𝕣𝕓𝕖𝕝𝕚 𝔸𝕜𝕒𝕥𝕤𝕦𝕜𝕚𝕤 (𝔹𝔼𝔽𝔼𝕁𝔼ℤ𝔼𝕋𝕋)

Tudok olyanról amit nem kéne tudnom

Ó, hogy ma már tettem fel részt? Nem baj, jön még egy. Sztory végén mesélek rámenecskék.

Dobozos ráment vettem ki a hűtőből. Tettem bele forró vizet, majd elbattyogtam a szobánkba. Lola még mindig nem kelt fel, Samehada folyamatosan az ágya alatt van és adja neki a chakrát. Félelmetesen sok... mint egy bijuu-é. Amúgy még mai napig nem értem, hogy mi a fenének kellenek nekünk a szörnyek. Átbattyogtam Itachi-hoz és Kisame-hoz. Benyitottam, majd szépen halkan leültem a cápa ágyára és tovább ettem a rámenem. Itachi ezt furcsállta, ami meg Kisame-t illeti. Hol van Kisame?

- O Yanne. Át ugrottál?- hallom a hangját, persze saját magam mögül

És tudod mi van mögöttem? Persze, hogy a fürdő. Ezért egy összeszűkült szemekkel hátra néztem. Kisame-n nem volt póló. Mit ne mondjak jól ki van dolgozva a felsőteste. KHMM. Na szóval. Előre fordultam és zabáltam tovább az ételem.

- Nem úgy látszik halpofa? -beszélem teli szájjal

Itachi kuncogott a jeleneten.

- Ne nevess, mert pár másodperc alatt kint leszel a természetben.

- Bekeményít a jány.- mondja direkt így Kisame

- Ez rád is vonatkozik Kisa.

- Naaa! A tess-edet nem bántod ugye?

- Jó, igazad lehet Kisa-tess.

A cápa egy szál alsónadrágban leült mellém az ágyára, próbáltam nem feltűnően a szememmel követni a fiút.

- Éppen ennék...

Itachi itt már nem bírta magában tartani a röhögését. Hangosan felröhögött.

- Itachi...

- Ugyan már húgi.- fogja még mindig a hasát

- Nem vagyok a vér szerinti tesód.- vágom oda kicsit flegmán

- Szeretek úgy rád gondolni, mit rokon.

- Akkor gondolj rám úgy, mint egy rokon...- morgok és az üres rámenes dobozt letettem Kisa ágya alá

- Nos embik. Beszélgessünk kicsit. Olyan rég duncsiztunk.

- Mit akarsz?- kérdi Itachi

- Beszélgetni.

- Miről?- kérdi szemét forgatva

- Értem, tehát az ember a barátaival sem beszélgethet.

- 'Tachi, ne húzd fel Yanne-t, annak sosincs jó vége.- végül felém fordul és ölelgetni kezdett- Miről szeretnél beszélgetni Yanne-chan?

- Rég hallottam felőletek. Mesélnétek mi újság van?

- Az Italiano-nak van egy új szokása.

Erre ő is felhúzta a fejét. Összeszűkült szemekkel nézett a halra, aki a fülembe suttogott.

- 'Tachi mindig féltékenykedő rohamot kap, mikor egy fiú hozzád ér. Ha nem fogom vissza fél órával ezelőtt nekiugrik Hidannak.

- Miért ugrott volna neki Hidannak?

- Kisame...- villogtatta a Sharingan-ját Itachi

- Tudod az ablakunk egyenesen arra a helyre néz, ahol Hidan a derekadnál fogva hátrahúzott.

Még a gondolattól is kiborsóztam, plusz elpirultam. Meg hát amit akkor éreztem, azt a melegséget. Aww.

- Yanne-chan, te beleestél Hidan-ba?- kérdezi immár hangosan