Deidara kiakad

666 49 1
                                    

Jó nagyot aludtam, örömmel keltem fel, hogy elénézzek a mai napnak...

EGY FRÁSZT!

Persze hogy rémálmom volt és felkeltem hajnali háromkor. A legeslegjobb.
Sokat bámultam a plafont és arra jutottam, hogy ez így unalmas. Ezért átsétáltam a szöszke barbi baba és a bábú szobájába. Halkan betettem az ajtót.
Sasori a hasán aludt, Deidara az oldalán.
Most megnézem a szöszke kezét.
Odalopóztam. A takaró alól kivettem a kezét. A tenyerét piszkáltam.
- De furi.- csúszott ki hangosan
- Csókot!- hallottam a hátam mögül egy suttogást
- Csitt Sasori! Még felkel és felrobbant! Miért csókolnám meg? Hülye vagy?
Hátra fordultam. Sasori felült az ágyán.
- Olyan furák...
Tovább piszkálgattam, Sasori leült mellém.
Deidara tenyerén lévő száj megharapott.
- AUU! HOGY A JÓ ISTEN B@SZNA MEG.
(Én figyelmeztettelek h káromkodás veszély.)
Deidara erre úgy felriadt mint a huzat.
- MI A FRÁSZT KERESEL ITT?- ordít fel ő is
Sasori csak röhögött. Beletelt pár másodpercre, de Pain is megjelent Hidannal és Itachival.
- Mi a jó istent csináltok? Yanne!- szól rám a bátyám
Sasori a vállamra tette a kezét.
- Nem tudtam aludni ezért áthívtam.
- HOGY MEGTAPIZZATOK?- akad ki Deidara
- Ne ordítozz Barbi az ég szerelmére.- mondja Hidan
- Kussolsz albínó!
- Hol a kaszám?
- Nem mész te semmilyen kaszáért.- fogja meg Pain a pólója kivágásánál a távolodó fiút
- Hát most már mi se fogunk aludni az is biztos.- megy vissza Itachi a szobájába
Hallottam ahogyan felnevetett. Ilyet is rég hallottam... Ita' nevet....
- És Sasori... ha máskor esetleg nem tudnál aludni vágd magad kupán. Talán visszaalszol.
Ezen én és Hidan felkuncogtunk.
A vörös csak mosolygott.
- Te tapiztad a kezem!!!- Deidara még mindig a sokk hatása alatt volt
- Nagyon érzékeny vagy amikor a kezeidről van szó Szöszke.
Felemeltem a kezem. Ekkor vettem észre, hogy csupa vér.
- B@azdmeg a kezem.- bontom ki Deidara jól felcopfozott haját a másik kezemmel
- Segítek bekötni.- áll fel Sasori
Hidan se szó se beszéd elindult vissza a szobájába.
- Hidan!- futok utánna
Lassan megfordul.
- Az én kezem is meg akarod tapizni?- kuncog
- Baka! Nem... csak ha esetleg megunnád Kakuzu pénz számolását. Akkor 3-as szoba.- kacsintottam- Ott mindig lesz egy beszélgetésre váró idióta.- mutatok magamra
- Nem is vagy idióta...- szól Sasori, megfogta a csuklóm és kivezetett a konyhába
Bekötötte az ujjam.
- Köszönöm Sasori-sama!!!!!! Arigatou!
- Semmiség. De 1000+1-re mondom, hogy hagy el a samá-t!
- Fura lesz... De miért mentettél ki?
- Mert miért ne... szívesen tettem... érted bármit...- szinte úgy elhalkult, hogy nem is értettem a végét- Nem nagy dolog.
- De igenis az!
- Pain pontosan tudja hogy hazudtam, bár szerintem élvezte így látni Deidarát.- kuncogta el magát
- Akkor mi értelme volt?
- Itachi.- suttogott
- Tééényleg. Rég óta nem láttam nevetni...
Elgondolkoztam. Mélyen elgondolkoztam.
- Kész.- simítja meg a kötést Sasori
- Köszike Danna.- egy rövid puszit nyomtam a homlokára
Nekem ez a végjegyem. Mint 'Tachi-nak a homlok bökködés. Örült neki.
- Próbálj aludni azért.
- Deidara le fogja harapni a fejem.- kezd kuncogni

Besétáltam a szobámba.
- Mi a terv főnökasszony?- hallok egy tréfás hangot
Megugrottam.
- Hidan!- suttogok
Becsukom magam mögött az ajtót.
- Na új fiú.- mosolyodtam el- Konohába megyünk! Meg kell találnunk egy Uchiha fiút. Pontosabban az öcsémet. Eszem ágában sincs visszamenni konohába. De Itachiért mindent.
- Jaja a klánmészáros. Megvan...
- A bátyám te idióta... és én is ugyanúgy segítettem neki!
Ránéztem a három tomoés Sharinganommal.
- B@zdmeg! Te tényleg nem vagy semmi pöttöm.- felállt az ágyamról. Kiment.
- És ne riassz fel mégegyszer!
- Nem foglak nyugi.- mosolygok
Lomha járással kiment, becsukta az ajtómat. Magamban mosolyogtam. Lefeküdtem az ágyamra, ahol az előbb a Jashin ült, még meleg. :'D.
És megint itt tartok. Plafon bámulás.

- VÉGRE REGGEL!- mentem ki újult erővel a nappaliba reggel- Hány óra?
- Reggel nyolc.- motyog Kisame
Megláttam Deidarát szúrós szemekkel rám nézett. Hangosan felnevettem.
- Neki mi baja Itachi?- kérdezi Kakuzu a bátyámat
- Tegnap este!- kezdi el mesélni Deidara- Megtapizta a kezem!- mutatta fel a szájakat
A szobájából kijövő Sasori is nevetni kezdett. Pár perc múlva betoppant Pain.
- Mi ez a jó kedv?- próbál mosolyogni, de csak fintorognia sikerült
- A tegnapi események.- világosítja fel 'Ita
Most már ő is elkezdett kuncogni.
- Kakuzu! Hol van Hidan?
- Még durmol.
- A lusta fajtáját. DEIDARA! Ez is a te hibád!
- Mi az hogy ez is????????- akad ki ismét
Viccesre vettem a formát. A többieknek tetszett, Deidara feje színe pedig nagyon természetellenes volt a dühtől.
- Felkeltem.
Feltrappoltam a lépcsőn, bekopogtam hangosan.
- Ébresztő új fiú!
Miután ezt megtettem , átsétáltam a saját szobámba. A hosszú hajammal nem tudtam mit kezdeni... valahogy felkötöttem.

Hidan hangját még nem hallottam

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Hidan hangját még nem hallottam. Istenem... hogy mindent nekem kell csinálnom. Át trappoltam. Benyitottam az ajtón.
- Hidan! Kelj fel! Indulnunk kell!
Mire észbe kaptam sehol sem láttam a fickót. Az ágya össze volt túrva, mint Kakuzué.
- Egek de lusta népség.- mindkettő ágyát megigazítottam
Éppen Hidan alvóhelyével végeztem, mikor kijött a fürdőből. Szürkés haja kócos volt a víztől, törölközőjét a nyakában tartotta. Egy rövidnadrágban állt előttem.
- Te meg mit csináltál az ágyammal?- kérdezi
- Megigazítottam!- vágom rá
Vállat rántott.
- Készülj el.- próbálom komolyan mondani
- Öt percet kérek főnökasszony.- mondta tréfásan

Sziasztok embik, ez egy hosszabb rész lett. Én nem bánom mert élvezem írni.
:3 byby

𝕍𝕖́𝕣𝕓𝕖𝕝𝕚 𝔸𝕜𝕒𝕥𝕤𝕦𝕜𝕚𝕤 (𝔹𝔼𝔽𝔼𝕁𝔼ℤ𝔼𝕋𝕋)Where stories live. Discover now