𝕍𝕖́𝕣𝕓𝕖𝕝𝕚 𝔸𝕜𝕒𝕥𝕤𝕦𝕜𝕚𝕤 (𝔹𝔼𝔽𝔼𝕁𝔼ℤ𝔼𝕋𝕋)

THE END

Ahogy az előző rész végén is jeleztem sajnos ennek a storynak itt vége lesz.

Igazából, aminek vége van, annak legyen vége. Nem szeretném tovább húzni. Nagyon köszönöm szépen, hogy olvastátok, szeretlek titeket, puszi rámenecskék <3

A jósnő karácsony este kiült a hóesésbe egy kis fa székre. Elmélkedett. Emlékszik Uchiha Yanne-ra. A konohai szökött ninjára. Aki birtokolja a Rinnegant és a Mangekyou sharingan legmagasabb fokozatát.
Motyogni kezdett:

Mikor a hangok visszatérnek
az érzések is megtalálják helyüket.

Mindenki boldog,

még a vezető is,

te meg a kaszással kezdesz új életet.

A legjobb barátnőd örül a bábjának.,

Itt már minden rendben Nekem mennem kell.

Lassan átalakulni kezdett a nő. Egy ifjú fiatal Uchiha nővé. Mosoly húzódott a szájára.
- Örülök, hogy láthattalak felnőni lányom.
Egy erős fuvallat a hangot is elfújta egyenesen Yanne fülébe. A hideg kirázta, majd Lola bökködésére visszatért az észjárása a jelenlegi felelsz vagy mersz játékára. Éppen Hidan ölében ült. Már csak négy kört kell kibírnia ebben a kellemetlen helyzetben.

- Felelsz vagy mersz Yanne?

- Felelek Pain.

- Legboldogabb emléked?

Itt gondolkozni kezdett. 

- Az, hogy visszakaptam a családom, az Akatsukit.

- Miért ilyen bénát kérdezel Pain? - vonta kérdőre Kisame a narancs hajút - bocs. NaGaTo. - viccelte el

- Szeretném jobban megismerni.

Hidan a lehető legszorosabban magához ölelte Yanne-t.

- Nem adom. Ő az enyém. - adott egy gyors szájra puszit a lánynak.

"Én voltam, vagyok, leszek Uchiha Yanne"