𝕍𝕖́𝕣𝕓𝕖𝕝𝕚 𝔸𝕜𝕒𝕥𝕤𝕦𝕜𝕚𝕤 (𝔹𝔼𝔽𝔼𝕁𝔼ℤ𝔼𝕋𝕋)

Itachi féltve őrzött titka.

- Pár nap és jövünk emberek!- búcsúzok el mindenkitől
Hála istennek Kakuzu nincs itthon, szóval nem tudja megakadályozni, hogy elvigyem Hidant.
- Hidan, vigyázz rá.- kéri nyomatékosan Itachi
- Nem kell rám vigyázni idióta!
Azzal a lendülettel bevágtam az ajtót.
- Jók legyetek!!!- ordítottam el magam
- Szépen leráztad a bátyád.
- Nii-san túléli. Ha azt elviselte nézni, ahogy lemészárolom a klánunkat akkor ezt is kibírja.
Pár másodpercig csendben mentünk.
- Konoha nincs olyan messze. Feltűnés nélkül be tudunk jutni. Tudok minden kódot. Mondjuk ANBU tag voltam.
- Az igen kiscsaj... hány éves is vagy?
- 15... te?
- 18.
- Te se vagy még nagykorú albínókám.
- MIT MONDTÁL?- fogta a kaszája markolatát
- Jól van na Hidanka nyugi van.- kuncogok
- Ne merj mégegyszer így nevezni!
Csak kuncogtam.

- Másfél óra gyaloglás az neked kevés idő?? Yanne!!!!!!
- Megérkeztünk nem?
Szalmakalapunk a fejünkön volt.
- Vetted amit mondtam? A Rasengan tekercs a tekercsraktárban van. Kék doboz a kulcs pedig a függönynél. Senki sem keresné ott!
- Vettem.
- Én meglátogatok valakit. Ha végeztél feltűnés nélkül itt találkozunk. Próbálj nem megölni embereket.
- Értettem kislány.
- Ne kislányozz albínó!!!!
Az illető mérges képpel elindult.
- Sok szerencsét Hidan!
Válaszra sem méltatott.
Az uchiha negyed felé vettem az irányt. Tudtam, hogy a drágalátos öcsénk ott szomorkodik.
Ha nii-san elvitt volna engem is amikor Shisui öngyilkos lett rég meglenne a Mangekyoum.

Itachi szemszög:

- Itachi testvír.- szól hozzá Kisame tréfásan- Meséld már el, hogy Yanne-nak miért nincs meg az az OP-s sharinganja!
- Hh... muszály Kisame?
- Engem is érdekelne. Tudnánk képezni a szemét! Azóta próbáljuk neki előhozni amióta bekerültem. Hm.- szól Deidara
- Hh... Ha ő nem ment volna el a klán gyűlésre gyanú elterelésképpen... látta volna a legjobb barátomat meghalni... és neki Shisui-kun sokat jelentett...
- Na elég ebből a szívhez ható meséből!- ront be Kakuzu- HOL A FRANCBAN VAN HIDAN???
- Yanne elvitte képességet felmérni- szól oda neki Konan- Azt mondta megkérdezte tőled.
- NEKEM PEDIG PONT KELLENE FEJVADÁSZKODNI! Yanne nem kérdezet tőlem semmit...
- Istenem Yanne.... min töröd a fejed...

Yanne szemszög:

Nosztalgiáztam egy kicsit. Nézegettem a házakat, ahogyan a szél fújta a kitört ablakokat... meleg délutánnak ígérkezett. A régi elhasznált edzőtereket néztem. Végül eljutottam a tóig. A parton ott ücsörgött az öcsém. Sasuke-chan...
Mögé sétáltam. Leguggoltam.
- Hiányoztam Sasuke-chan?- kérdem finom hangon
Lassan hátra fordult. Sírt.
- Yanne one-san! Meg foglak egyszer ölni. És Itachi-t is.
Két évvel fiatalabb öccse bámult rá.
- Szép álom lehet.- leültem mellé
- Miért jöttél vissza?
- Mert miért ne Sasuke-chan. Ha jól tudom a chunin vizsga miatt meghalt a hokagétok. Most a nélkül maradtatok.
Genjutsuba ejtettem a saját öcsém.
- Chidori!- hallottam a szájából
Átszúrt. Persze csak a genjutsuban. Varjakként szétrepültem előtte. Nyomtam egy puszit a homlokára és megpöcköltem azon a helyen.
- Viszlát Sasuke-chan!
Amíg a genjutsu hatása alatt volt én felálltam és ballagtam ki az uchiha negyedből. Ennek a látogatásnak semmi értelme nem volt, de legalább Hidan emelt fővel közeledett felém a tekerccsel. De valahogy nagyon furcsa a Jashin. Fekete fehér a bőre és a szívénél 3 szúrás vehető észre. Mosolyogva integetett.
Ijedten odarohantam.
- Hidan!
- Elfelejtetted, hogy halhatatlan vagyok te lány.

- Ismétlem. Ugye nem követtek?
- Látnád a szemeddel nem?
- Mondjuk az is igaz. Látod? Nem volt nagy kaland. Megszereztük az új technikám tekercsét. Gyorsan spurizzunk! Kakuzu most tájt fog hazaérni!
Legalább is azt hittem...
Benyitottam a bejárati ajtón. Pain, Itachi és Kakuzu állt ott, mérgesen.
Beljebb fáradtam. Az Akatsukis köpenyemet megfújta a huzat.
- Sziasztok. Milyen napotok volt?- mosolygok
- SHINRA TENSEI!- tartja felé a kezét Pain
- DE NEE!- sikítottam
Nekirepített a falnak. Jó nagyot roppant a hátam.
- Pain! Eszednél vagy?
- Még tőle kérded idióta?! Így legalább megtanulod, hogy nem lopjuk el más társát kérdés nélkül.- szid le Itachi
- Ha nem viszed el, akkor nem lóg meg a szemem elől egy nagyon sokat érő ember.- szid le Kakuzu is
- Büntetésből egy hónapig nem kapsz küldetést.
- MEG A NAGY FASZT PAIN! EZT VOND VISSZA!
Felemelte a kezét.
- Azt is mondtam, hogy fejezd be a káromkodást. Shinra Tensei
Csak annyit láttam, hogy Ita Hidan felé fordul.
- Volt eszed elmenni vele.
Elsötétült a világ.

Az ágyamon keltem fel. Az az asztalomon a Rasengan tekercs. Imádlak Hidan!!!
Kicsi időnek el kellett telnie míg felálltam. Nagyon sütött a nap. Bizonyára másnap reggel lehet.
Erőt vettem magamon és nekiindultam Itachi és Kisame szobálya felé. Elcsíptem egy párbeszédet.
- Nagyon nem vagytok egy hullámhosszon Yanne-val.
- Lehet sose voltunk.
He??
- Mond már el mivan 'Tachi.
Nagy csattanást hallottam bizonyára valamire rácsapott az ideges bátyám.
- Nem a húgom.- hallom halkan
Ott álltam az ajtó előtt.

Pár könnycsepp legördült az arcomon. Betörtem az ajtót.
- UCHIHA ITACHI!
A sharinganommal méregettem. Láttam a chakra áramlását. Ő ijedt fejjel nézett rám.
- Yanne.
- NINCS SEMMI YANNE!
- Bocs tes.- hátrál Kisame
- Hogy érted hogy nem vagyunk testvérek??? Genjutsuba bemesélted nekem? Vagy mi??
Lehajtotta a fejét.
- NEM HISZLEK EL!- sírok
- Elmondom az igazat, csak ne haragudj!
- Nem îgérem meg.
Előttem termett és megpöckölte a homlokom.

Képek ugrottak be.
- Az én vagyok?- kérdem remegő hangon
- Te.
- KI VAGYOK ÉN?- akadtam ki teljesen
- Uchiha Izumi húga.

És én azon voltam egy kicsit fenn akadva a képeken, hogy, hogy hordtam a hajam...

Az igazság bekavar. Milyen lesz ezek után a két uchiha kapcsolata? Miért nem ébred fel végre Yanne sharinganja??