𝕍𝕖́𝕣𝕓𝕖𝕝𝕚 𝔸𝕜𝕒𝕥𝕤𝕦𝕜𝕚𝕤 (𝔹𝔼𝔽𝔼𝕁𝔼ℤ𝔼𝕋𝕋)

Felcserélődött hangok

Sajnálom skacok, hogy újra publikáltam ezt a részt. Nagy tervezések vannak az oldalammal, és szerintem mindenkinek a nagy sajnálatára a harmadik évad végével vége lesz a story-nak

Fel adtam az életem, hogy feltámasszam a családom. Mosollyal az arcomon haltam meg.

**újratervezés**

Megint ki lettem mentve a szarból. Egy puha ágyon ébredtem az Akatsuki bázison.
Újult erővel ugrottam ki az ágyamból kisétáltam a nappaliba. Nem találtam senkit. Mindenki elment volna itthonról.
- TISZTA VÉR MINDEN!- sikogatott Konan
- Nyugi, Hidan, Sasori, Deidara és Lola feltakarít. Ők végezték itt a legnagyobb őrjöngést.
- Fú Konan, mi volt itt. Jöttek a fehér Zetsuk, itt harcoltunk velük, aztán Yanne valami nagyon ütős Jutsut használt, amitől meghalt.- szólt Kakuzu.- TUTI A PÉNZEMÉRT JÖTT AZ ÖSSZES!!!
Én a falhoz simultam és hallgatóztam.
- Yanne... NEEE! NEM ENGEDGETED MEGHALNI!!! Yahiko! Most feltámasztod az egyik Pain-eddel!
- De Konan... Nagato tudja a Pain-eket használni.
- AKKOR NAGATO!
- Nyugi, túl élte. Most éppen az ágyában fekszik kómában.
- Ha én nem tapadok rá meghal.
- KUSSOLJ ZETSU!- rivalltak rá mindannyian.
Nem bírtam tovább. Elröhögtem magam, elő léptem.
- Cső váz. He?
A harmadik hangot nem tudtam felismerni.
- Mi a rák! Pain piercingek és Rinnegan nélkül.
- Ugyanez volt a reakcióm. - hallottam egy morgó hangot a hátam mögül.
- Hidan!!!
Fellelkesülve hátrafordultam és rá ugrottam volna, csak hát a kezeim a levegőt érték. Ki nyitottam a szemem. Sasori állt előttem.
- Beszélj csak még egyszer!
- Valamit elszúrtál a Jutsuddal. Igaz, mindenki újraéledt, de a hangjaink összekeveredtek.
- Na Deidara azóta nem szólal meg. - nevetett fel Lola a robbantó hangjával.
- Kakuzu és Konan megúszta, de a Rinneganos csávesz és a Natur Pain is megúszta. - jött elő Hidan is, Sasori hangján szólalt meg.
Megállíthatatlan nevetőgörcsben törtem ki. A hasamat fogtam a röhögéstől.
- Te... - röhögés - ilyen hanggal... - hangos felröhögés újból - EGY PILLANATRA ÚGY TŰNT TUDSZ KOMOLYAN VISELKEDNI.
- Ha-ha Uchiha.

Oda futottam hozzá, fel ugrottam rá. Két kezével erősen tartott.
- Idióta seggfej! A sZívBaJ kErÜlGeTeTt!!!!- rivallott rám.
- Tisztára elvesztette a fejét ne tudd meg. -sóhajtott Pain. (Nagato)
- Ez természetes. - tett le engem a földre.
- Itachi hol van? - kérdem.
- A narancs cucc használata kifárasztotta. Hé, baba hová futsz?
Hidan még sosem hívott így, a szívem megdobbant, de Itachi és Kisame szobája felé kezdtem futni. Benyitottam, Kisame az ágyán fetrengett.
- Yanne-chan!- ölelt át örömében.
- Jól vagy?
- Én igen, de 'Tachi...
Rá néztem. Le térdeltem mellé, simogatni kezdtem a homlokát.
- Kisame! - mordult fel.
- Nem hasonlítok rá. - húztam balra egy mosolyt.
Az Uchiha azonnal kinyitotta a szemeit. Samehada az ágya alatt pihent. Éreztem, ahogyan áramlik a chakra.
- Jól vagy?
- Igen.
Csak most tűnt fel, hogy Kisame hangjával beszél hozzám. Át öleltem. Megkönnyebbültem. Minden családtagom jól van hála az égnek.

Tudom rövid rész lett, hamarosan jön a folyti <3