𝕍𝕖́𝕣𝕓𝕖𝕝𝕚 𝔸𝕜𝕒𝕥𝕤𝕦𝕜𝕚𝕤 (𝔹𝔼𝔽𝔼𝕁𝔼ℤ𝔼𝕋𝕋)

Fagyos

A befagyott tavat néztem. Annyira szép. Szét akarom rombolni? Szét, de előtte ráállok. Olyan három éve nem koriztam. Enyhén mosolyogva, de ráálltam a jégre. Elkezdtem csúszni. Amióta Ita feloldotta azt a jutsut emlékek ugranak be. Borzasztó ahogyan régebben hordtam a hajam... De fáj valami itt belül. Valami nagyon. Nem tudtam megállni, hogy ne zokogjam el magam hangosan. Úgyse látja/hallja senki. Ezt a fájdalmat nem tudom elmagyarázni. Csak előtör. Fáj valami a szívemben... Létrehoztam egy árnyékklónt. Mivel én vagyok tudta mire gondoltam. Lehajolt és egy hógolyót gyúrt, majd én is. Saját magammal kezdtem hógolyó csatázni.
Miután jól fejbe találtam az árnyékklónom az eltűnt. Hangosan felnevettem. A jobb lábammal előrébb léptem. Már nem sírtam. A tavat fák vették körül, gyönyörű a látvány. A nagy fehér természetben egy Akatsuki köpenyben lévő lány. Jó érzés volt sírni, ezután visszamentem a száraz talajra.
- Ló, tigris, kos, majom, vaddisznó, ló, tigris.- motyogtam magamban
Behajlítottam a mutató és a középső ujjamat. A szám elé tettem. Kifújtam egy kis tüzet.
- F@szom,hogy ennyire béna vagyok a jutsukkal!- kiáltom el magam
Én taijutsuban tűnök ki a leginkább, meg a klón jutsu megy. Sok a chakrám is. Erőt vettem magamon és minden szomorúságom és bánatom kifújtam. Egy jó nagy gömb keletkezett és felolvadt a jég. Sóhajtottam. Mosolyogva néztem magam elé, letöröltem a könnyeim és megnyugodtam, vidám voltam. Sikerült! Sikerült! Lassú tapsokat hallottam.
- Ha ideges vagy mindent kiadsz magadból.- a hang forrása felé fordultam
Hidan guggolt egy faágon.
- Mégis mennyi ideje vagy itt?
- Csak most jöttem.- nyújt felém valamit
Közelebb mentem. Azt vettem észre, hogy rajta van egy mikulás sapka. Édesen nézett ki. Nekem meg egy másikat nyújtott.
- Vedd fel, hogy karácsonyi hangulatod legyen!- enged el egy mosolyt
Felugrottam mellé. Leültem az ágra.
- Csáo albínó. Mi szél hozott erre?
- Gondoltam járok egyet.
- Aha.
- Tényleg... És neked vizes az Aka köpenyed.
- Mit érdekel az téged?- mosolyodtam el, fejemre tettem
- Csak.
- Bolondnak fogsz tartani. Saját magammal hógolyó csatáztam.- forgattam a szemem
Hidan erre leugrott. Nem láttam pontosan mit csinál. Csak másodpercekkel később éreztem magamon a hideg hógolyót.
- Kihívlak.

- Hol van Yanne?- kérdi Itachi
- Elment edzeni, de Hidant utána küldtem, hogy nézze meg mit csinál.
- Hova ment? Megígérte, hogy megvár...- hajtja le a fejét Lola
- Biztos, csak előkészül.- legyint Deidara
- Hova ment?- kérdi Kisame
- A tóhoz.
- Aha. Akkor nincs gond.- törölte meg a homlokát
- Menjünk ki!- kezdi Lola
Kisame bement a szobájukba és eldugta az ajándékokat. Lola Itachival és Sasorival ment ki, Deidara a hidegre fogta, hogy nem akar kimenni.
A kislány vidáman játszogatott a hóban néhány hógolyóval megküldve Sasori-t és Itachi-t. Aztán meglátták Hidan és Yanne-t.
Az idősebb fiú éppen felkapta a lányt és a legyűrte a hóba. Persze tréfásan.

- Hideg a hó!- vacogtam, mosolyogva Hidanra
Az előbb ahogyan felvett jó és pozitív érzés árasztott el. Bele is borzongtam kicsit.
- Elkaptalak törpe.- vigyorog rám a magas
- Albínó.- dugom ki a nyelvem
- Yanne! Hidan-saaan!- nyújtja el
Fel akartam kapni a fejemet, ahelyett Hidan fejébe ütköztem, aki még mindig fogott.
- Au!- kiáltottam fel.
Ezek szerint csak nekem fájt. Ő mosolygott. A következő pillanatban megtörtént a baj.
Recsegő hangot hallottunk mindketten.
- Bazdmeg!- motyogtuk mindketten egyszerre
- Ne gyertek a jégre!- kiáltott engem megelőzve Hidan
- Befagyasztom!
- Nem Lola-chan! Meghalhatsz!- hallom Sasori hangját
- Mondom a haditervet.- Hidan a fülembe suttogott- Kidoblak innen.
- És veled mi lesz?- ijedség ült ki a szememre, ezt ő is látta
- Megleszek.
- Meghalhatsz idióta!
Menyasszonypózba megfogott.
- DEIDARA!- hallottam egy nagyon hangos kiáltást
Késő volt. Beszakadt a jég.

Mindketten elmerültünk a jéghideg vízben. Én megijedtem. Nem voltam tudatában, de használtam a Mangekyou sharinganom. Hidan eltűnt. Mintha beszippantottam volna. Én leblokkoltam. Nem tudtam mozogni. A hideg úgy szúrta a bőrömet, mintha tű lenne benne. A levegőm lassan kezd elfogyni. Hogy lehettünk jégen? Vagy a tó távolabbi pontján lehetünk?
Beleütköztem valamibe. Éreztem. Talán a talaj? Olyan négy öt méter mélyen lehetek. Így fogok meghalni? Megfulladok?
A következő pillanatban mintha kötelet éreztem volna magamon. Sasori chakra fonala!
Felrántottak a levegőbe. Egyenesen Dei egyik agyagmadarára. Amint felköhögtem egy kis vizet a Mangekyoum eltűnt és Hidan is előbukkant. A szemem vérezni kezdett.
- Mi a fasz?- nézett végig rajtam és saját magán
- Nem is mondtad, hogy megtanultad használni!!- morog rám Deidara
- Sohasem próbálkoztam vele.- válaszoltam gyengén
- Yanne.- hajolt fölém Hidan
Elvesztettem az eszméletem.

Gomene! Picit régebben volt rész. Remélem tetszett 🥺❤️