Kageyama
- Talán? - ismételtem el a vörös szavait miközben az idegesen becsapta az ajtót és fejét fogva leült az ágyra.
- Nem hiszem el! - csapott erősen a combjára ami a hangok alapján nagyon csíphetett neki de az arca meg se rezzent. - Miért nem tud békén hagyni?!Csönd. Hinata idegesen markolászta a haját.
- Most... mi történik? - kérdeztem értetlenkedve - Mármint... köztünk.
- Fogalmam sincs Kageyama, még gondolkodnom kell de most szerintem ideje menned - nézett rám kő kemény arccal.Lassan bólintottam majd kiléptem Hinata szobájából.
Mikor a konyhába értem találkoztam a második ikerrel aki látszólag sokkal nyugodtabb volt mint a másik.
- Ne aggódj, most hisztizik egy kicsit, pár óra múlva ismét lenyugszik. - mondta telefonjába mélyedve.
- DÖGÖLJ MEG HINATA ONARA! - hallatszódott Hinata hangja majd becsapta az ajtóját amit még én hagytam nyitvaA lányból ez csak egy halk nevetést váltott ki.
- Szerintem, most tényleg mérges. - mondtam miközben belebújtam a kabátom ujjába.
- Felőlem legyen az, ha láttad volna mit reagált mikor alakultak közte meg köztem a dolgok. - nézett fel végre telefonjából.
- Mármint Satoval? - kérdeztem véletlenül de erre Onara-chan már nem válaszolt.Nagyon sóhajtva kiléptem az ajtón.
Ezek az ikrek mennyire drámásak.
————————————————————————
OnaraBevallom nem nagyon izgatott, hogy Shoyo besértődött rám, inkább az foglalkoztatott, hogy ne fulladjak meg a köhögéstől.
Én próbáltam, gyakorolni a tehetség bemutatóra de a torkom nem volt képes rá.
Már csak két hét van beszarok. Bár amúgy se mennék el, hisz nem hagyhatom hátra a fiúkat de lehetőségem se lehetne menni ha beteg lennék.
Bementem a szobámba és elindítottam valami borzalmas sorozatot mikor a telefonom felvillant.
- Twitter? - értetlenkedtem, hisz sosem használom az applikációt.
Megjelöltek.
————————————————————————
Thomas345 éppen most tweetelte:Milyen jó autógramm!
————————————————————————Itt bevágott egy képet a még nem rég általam adott autógrammról. Mi a szar?
Szememet forgatva dobtam arréb a telefonom. Mostanában egyre többen követnek be a közösségi oldalakon amit nem értek.
Csak egy srác csinált rólam egy videót egyszer. Most ettől miért leszek "népszerű".
Hirtelen Shoyo nyitott be az ajtón és fa arccal mért végig.
- Elmegyek. - jelentette be és megindult az ajtó felé.
- Mivan? - eredek utána.
- Nem vagyok képes egy helyen tartózkodni veled!
- Most komolyan ennyire besértődtél? - meredtem az ajtó kilincset szorongató Shoyora.
- Nem sértődtem meg! - fordul hátra idegesen - Egyszerűen elegem van belőled! - üvölt a képembe.
- Miért is? - kérdeztem nyugodtan.
- MERT MINDENHOL OTT VAGY! - üvöltötte - Nagyszerűen megvoltam nélküled aztán vissza jöttél abból a hülye válogatottból és azóta mindig miattad kell aggódnom!
- Senki se kérte, hogy aggódj értem!
- Ó szóval az én hibám?
- Nem ezt mondtam. - sóhajtottam.- És tudod mi ebben a legszarabb Onara? - nézett rám eszelősen - Nem az, hogy ez van, régen is ez volt, nem is az, hogy nézhetem a hülye depresszív fejedet ami már nem is képes másra csak önsajnálatra, sőt NEM IS AZ, hogy nem vagy képes átgondolni a saját helyzetedet ezért helyetted is gondolkodnom kell HANEM AZ, HOGY MÉG ÍGY SEM VAGY KÉPES ÖSSZEHÚZNI A MAKACSSÁGOT ÉS A SZEMÉTSÉGET MAGADBA HANEM EZEKEN KÍVÜL IS OLYAN NAGY ROHADÉK VAGY HOGY AZT NEM TUDOD ELHINNI! - üvölti.
- És mit akarsz mit csináljak költözzek vissza az ország másik végébe?! - kezdtem már én is ideges lenni.
- Nekem teljesen mindegy hova mész, csak ne kelljen a hülye fejedet néznem ahol sírsz Sato után.
- Ne merd bele keverni Satot! - mondtam és hangsúlyommal jeleztem, hogy nagyon veszélyes vizekre utaz.- Onara fogd már fel, hogy SATO MEGHALT! - üvöltötte idegesen - Soha nem fog vissza jönni bármennyire is akarod! És teljesen normális lenne, hogy szomorú vagy DE BASSZUS ONARA MÁR MINDJÁRT FÉL ÉVE TÖRTÉNT! - Ordította vörös fejjel.
Csönd.
- Menj el. - suttogtam.
- Onara...
- HÚZZ MÁR EL INNEN! - üvöltöttem olyan hangosan, hogy valószínüleg még a szomszédok is meghallották.Shoyo arca elkomorult és fa arccal kilépett az ajtón.
Rosszul vagyok. A fejem szinte széthasad és szédülök, mint az állat.
Valahogy sikerült elérnem a szobámig majd fél ájultan rogytam rá az ágyra.
[Visszaemlékezés]
- Oké ígérd meg, hogy normálisan fogsz viselkedni! - állítottam meg az ajtó előtt.
- Nyugi ez csak az öcséd, Oikawával is jól kijöttem. - mosolygott rám.
- De az más... - húztam el a szám.
- Nyugi - puszilta meg a homlokom - Ne feledd el, hogy baromi jó fej vagyok. - nevetett.- SHOYO! - üvöltöttem, mikor kinyitottam az ajtón - Hoztam valakit!
Shoyo kíváncsian jött ki szobából és mosolyogva végig mérte a mellettem álló Satot.- Hali! - intett neki lazán. - Sato vagyok - villantotta elő tökéletes vigyorát.
- Hinata Shoyo de, hogy ne legyen fura elég csak a Shoyo. - mosolygott vissza az öcsém is nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem utálják egymást.[Visszaemlékezés vége]
ESTÁS LEYENDO
Az én titkom... [haikyuu fanfiction]
Fanfic- Shoyo? Miért nincs itt tej? - néztem rá furán. Anyának mániája volt hogy liszt,tojás,olaj,tej és cukor mindig legyen itthon hisz azok az alapok vagy mi. - Ja az - kezdett kuncogni. Ennek mi baja? - Az egyik barátom tegnap megitta. - A tejet? Miért...