Az én titkom... [haikyuu fanfiction]

A békülés

Kageyama

A fiú nem csókolt vissza. Bár maga a csók nem is tartott annyi ideg, hogy felfoghassa mit csinálok. De...

Nem tudtam mit csinálok. Ha úgy nézzük ez az ő hibája is. Na jó ez egyértelműen nem igaz de azért na...

Ideges fejjel húzódtam el tőle és csak akkor realizálódott bennem ténylegesen, hogy mit is tettem.

Ne...

Hinata lesütött szemmel ült az iskola padon és nem tűnt valami boldognak. Arca ki pirosodott és az állára rá száradt néhány könnycsepp.

Lehajtotta a fejét és nem szólt semmit.

Egy kis csönd után egy könnycseppet láttam lehullani a combjára.

- Komolyok Kageyama? - suttogta össze tört hangon - Ez volt a legjobb idő pont? - kérdezte és egyre több könnycsepp csöppent le a lábára.
- Hinata én sajnálom - kezdtem én is bekönnyezni. Gyűlöltem magam. Most mindennél jobban.

- Kageyama... menj el - mondta de nem nézett fel rám.
- Hinata é-
- Kageyama! - nézett ezúttal fel rám. Szeme kisírt mint az állat - kérlek... menj el!

Összetört szívvel mentem ki a tanteremből. Ezt elrontottam.

————————————————————————
Onara

Otthon feszült volt a hangulat. Anya, apa mint mindig persze most sem sejtettek semmiről és ez jó volt így.

Persze, hogy pont ilyenkor nincs itt az a egoista állat mikor szükségem lenne rá! Miért kell ennek Iwaizuminál "aludnia".

Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább Shoyo és köztem, de nem tudtam hogy oldhatnám meg a helyzetet.

Bingó!

Ahhh anya de szeretlek téged pont minden meg van!

Remélve, hogy nem gyújtom fel az egész konyhát hangosan (úgy, hogy a vörös mindenképp meghallja) kimentem a konyhába. Az ablakokat becsuktam, hogy nehogy kimenjen az illat a házból.

Anya és apa éppen elmentek valami "fontos ügy" kapcsán ezért minden a legtökéletesebb volt.

És neki láttam főzni.

Tamago kake Gohan Shoyo kedvenc étele ölni is tudna érte. Alapjába véve nem olyan nehéz elkészíteni, de hát rólam beszélünk szóval nem merem elbízni magam.

Egy bő 45 perc után már csak a tükörtojás volt hátra az egészből. Mikor már az is kész volt nagy nehezen próbáltam re ügyeskedni az ételre.

Büszkén ki jelenthetem, hogy nem volt teljesen undorító!

Lassan bekopogtam Shoyo szobájához de természetesen nem érkezett válasz. Benyitottam és az ágyon ülő Shoyo háta várt.

Ismerem az öcsémet. Most valószínüleg elhatározta, hogy mérges lesz. Sőt, valószínüleg tényleg nagyon mérges rám, de minden kis dolog elterelte a figyelmét.

- Mit főztél? - fordult hátra és a tálra mered, majd mikor eszébe jutott, hogy neki amúgy haragudnia kellene elkomorult az arca.
- A kedvenced - nyújtottam át neki a tálat amit elvett. Ez jót jelent?

Leültem mellé az ágyra és háttal a vállának dőltem.

- Elég gyerekes testvérpár vagyunk nem? - kérdeztem fanyarú mosollyal az arcomon.
- De... - sóhajtotta.
- Sajnálom amit mondtam öcsi - sütöttem le a szemem - Csak a fele volt igaz amit mondtam a többit csak felfújtam.
- Én is bocsánat... de Onara az volt az álmod - kezdte megint miközben egy jó nagy falatot vett a szájába - Nem akarok, hogy vissza utasíts a bajnokság miatt.

- Nem tudom mit csinálajak...
- Semmit! Menj el! Az ilyen cuccokat gyakran át emelik mi van ha most is úgy lesz! Majd lesz ahogy lesz Onara oké?
- Oké... - sóhajtottam és úgy voltam vele, hogy inkább ne veszekedjünk tovább. - Kageyama nem tűnt valami jó állapotban mikor vissza jött mi történt?
- Megcsókolt.
- Mi????!!!
- Jah....
- És mit csináltál?
- Elküldtem - mondta.
- MIVAN? - dőltek el tőle és értetlenül rá meredtem.
- Basszus öt perccel előtte menetem át egy rohadt nagy veszekedésen. Sokkos állapotba voltam és alig láttam valamit a könnyektől erre megcsókol!
- Oké ez igaz... de akkor is most mi lesz?
- Onara, nem vagyok meleg.
- Ha te mondod - forgattam a szemem. - aztán ne nekem sírj ha rá jössz, hogy mégis.
- Nem fogok - mondta.

Persze.

————————————————————————
Morisuke

- Várjál - esett le végre Kenmának is a dolog - te most komolyan elhívtad randira Shoyo húgát?
- Nem, nem erről van szó - vakartam meg a tarkómat kínosan.
- Hanem? - vonta fel a szemöldökét Kuroo - a meséltek alapján nagyon annak tűnik.
- Aish és akkor mi van én bírom Onarát... jó fej.
- Mi ennyire vonzó a Hinata családban? Elég volt nekünk, hogy Kenma ennyire jóba van a répával most te meg össze akarsz jönni a naranccsal? Durvák vagytok - könyvelte el Kuroo.

- Nem hiszem, hogy az esete lennék - szomorodtam el - szerintem csak szánalomból mondott igent.
- Ha kicsit is olyan mint Shoyo akkor vissza utasított volna ilyenkor. - mondta Kenma de közben a mobilját bámulta.

Ha minden igaz holnap után elmegyünk röplabdázni. Alig várom...