Az én titkom... [haikyuu fanfiction]

Shoyo...

Kageyama

Nem vagyok meleg.

Ez abszurdum. De mégis... Ahhh olyan bonyolult. Nem tudok túl lépni rajta. Valahogy tesztelnem kell.

- Minden rendben? - kérdezte anya mikor kimentem a konyhába.
- Persze persze.

Ezek volt azok a nagyon ritka pillanatok egyike, mikor a szüleim a házba tartózkodtak. Általában valami úton vannak és sosincsenek itthon. Ezért nem is fűz hozzájuk szinte semmi kötelék...

Suliba menet folyamatosan agyaltam. Mi van ha meleg vagyok? Az... baj? Mi lesz ha Shoyo nem fogad el? Ha azt mondja, hogy undorító vagyok?

Ettől a gondolattól azonnal megmerevedtek az izmaim. Nem akarom elveszti a vöröst...

A JÁTÉK MIATT. Természetesen a játék miatt semmi másért, csak nem akarok elveszteni egy csapat társat. Csak ennyi... ja.

————————————————————————
Oikawa

Mostanában elég könnyen kelek. Oké ebbe az is bele avatkozik, hogy Onara-chan nem valami csendes ember mellesleg ha unatkozik azzal foglalja el magát, hogy engem basztat.

Ma reggel arra keltem, hogy Onara-chan telefonja hangosan felszólalt. Valószínüleg a lány nem számított a hívásra mivel jó sokat habozott mire felvette.

- Szia! - szólt, hangjában a tiszta meglepettség. Nem hallottam sajnos, hogy mit mond a másik fél, vagy hogy ki az. - Öhm... még nem tudom most kicsit bonyolult helyzet van... - mondta aztán egy kis hallgatás úgy látszott meg gondolta magát és újra megszólalt - Tudod mit? De igen! Szívesen mennék. Majd megbeszéljük. Szia Morisuke - köszönt el, de a végén a "Szia Morisukében" a hangjában hallottam, hogy mosolyog.

Csönd.

- Ez ki volt? - fordultam hátra mire egy párnát ölelő mélyen gondolkozó lány látvány fogadott.
- Egy ismerős... - suttogta.
- Téged most randira hívtak? - kérdeztem.
- Azt hiszem... - sütötte le a szemét és olyan halkan beszélt, hogy alig hallottam.
- Jól vagy?
- Nem tudom - válaszolta semmi érzelemmel az arcán aztán felpattant és kiment.

Nem tudtam tovább faggatni mert mire vissza ért volna a szobába Iwa-chan becsöngetett jelezve, hogy kint vár.

- Szia! - mosolyogtam rá.
- Szia! - puszilta meg a homlokom, majd átkarolta a vállam.
- Minden rendben? - kérdezte miközben lassan a suli felé kezdtünk gyakorolni.
- Csak a szokásos - sóhajtottam.
- Szerintem mi egy életre benépesítettük az "aggódjunk Hinata Onaráért" klubbot - nevetett keserűen.
- Igen - döntöttem neki a fejem a vállának a fejem. - De képzeld! - jutott eszembe - A mi Kageyamánk szerelmes!
- Komoly?
- Bár sosem fogja bevallani magának de ízig vérig oda van a vörösért.
- Tudtam! - Jelentette ki boldogan.

————————————————————————
Onara

Nem tudtam, hogy mit döntsek...

Nem tudtam, hogy túl vagyok e annyira már Sato-kunon, hogy elmenjek mással is..

Nem tudtam, hogy bűntudatot kéne éreznem...

De igent mondtam...

Lesz ami lesz nem?

Shoyo eléggé feldúltnak tűnt reggel és ma se tűnt sokkal jobb kedvűnek. Mi baja ennek megint?

Mindegy, annyira nem érdekel.

————————————————————————

A suli után már mentem volna edzésre mikor Shoyo megállított.

- Onara... - szólt. - beszélnünk kell.
- Majd megbeszéljük edzésen. - vontam vállat.
- Nem Onara! - dobbantott majd dühös szemmel rám meredt.
- Ezt most kell!

————————————————————————
Kageyama

A Hinata család ma késett az edzésről. Sokat. Nagyon sokat. Ukai szerint Onara-channak 15 előbb is kéne jönne mint nekünk de nem volt itt.

Már tíz perce vártunk az ikerpárra mikor már elkezdtünk bemelegíteni.

Aztán kicsapódott az ajtó.

- Ezt nem hiszem el! - rontott be rajta Onara-chan vörös fejjel. Ezzel persze semmi különös nem lenne hisz ezt már megszoktuk a lánytól viszont a lány mögött most a szintén vörös fejű, ideges bátya jött.
- KOMOLYAN? CSAK EZT TUDOD CSINÁLNI? - üvöltötte Hinata.
- Baszki miért kell neked mindent ennyire felfújnod? - válaszolta vissza a lány hasonló hangnemben.
- Oh! Szóval azt mondod, hogy ez az egész neked csak ennyit ér? Tényleg?
- BEFOGNÁD VÉGRE AZT AZ IRDATLAN NAGY POFÁDAT?! - telt be a lányát a pohár és ledobta a táskáját a padra majd a szertárba indult. A másik vörös követte.

- ÉRTS MÁR MEG, HOGY EZT MIND A TE ÉRDEKEDBEN VAN!
- Az én érdekemben? - Nevetett fel a lány gúnyosan - Shoyo baszki nőj már fel!
- Én? Én nőjek fel? Ezt mondja az aki mindent elcsesz maga körül!
- IGEN BAGMEG TUDOD ÉN EHEZ ÉRTEK! MINDENT ELRONTOK, MINDENT VISSZA UTASÍTOK SAJNÁLOM, HOGY ILYEN TESTVÉRED VAN!
- Jó! Játszd a megsértettet! De én nem fogom nézni ahogy tönkre teszed magad!
- Tönkre teszem magam? Baszki Shoyo amit most csinálsz az tesz tönkre!

És kész. Mindenki elnémult. Ez volt amit Shoyo nem akart hallani. Mindenki tudtam, hogy valami történt de senki sem tudta mi bajuk.

- Mi van? - suttogta.
- Shoyo! Megfolytasz! Bármit csinálok az neked nem jó! Basszameg eljöttem edzeni ezt a csapatot mert azt akartad, végig csináltam a válogatottat mert azt mondtad, hogy csináljam! Ha bármi bajom volt csak hallgattam mert olyan szinten csodáltál, hogy minden kis megbotlásnál úgy éreztem óriásit csalódsz bennem! Most meg! Néz ránk! Itt üvöltözöl velem mert vissza utasítottam egy ajánlatot! Nem csinálod ezt sokszor de ha igen durván!Shoyo... - sóhajtotta - egyszer... had döntsek én egyszer semmi befolyás nélkül.

- Akkor is az volt az álmod - suttogta Hinata majd elment.

————————————————————————

- HINATA - üvöltöttem lassacskán már hisztérikus állapotban - HINATA! - futottam végig a folyosón de a fiú sehol se volt.

Nem jött vissza edzésre a veszekedés után ami nem kicsit aggasztott.

- HINATA! - üvöltöztem mire végre kaptam egy választ.
- Kageyama - nyöszörögte egy résnyire nyitott ajtó mögül.

Berohantam az ajtón és lihegve neztem az iskola padon ülő kisírt szemű fiúra.

- Hinata! - néztem rá kétségbe esetten.

Nem válaszolt. Valami most nagyon más érzésem volt. Megszakadt a szívem a fiú láttán.

Lassan egyre közelebb és közelebb sétáltam hozzá. Ő összetört tekintettel nézett vissza rám.

Ajkait hirtelen résnyire kinyitotta amin rajta ragadt a szemem.

Elé álltam. Mivel egy suli padon ült most egy magasak voltunk sőt talán kicsivel magasabb is volt nálam.

Arcáról a szemem mindig lejjebb csúszott...

Az ajka. A szeme. Az ajka. A szeme. A SZEME!

Az ajka...

Már nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit de én nem bírtam tovább. Nem gondolkodtam.

Közel hajoltam a vöröshöz és megcsókoltam...

_________________
Halii
Őszintén nem tudom eldönteni,
Hogy ez most jó vagy rossz résznek
Számít e de remélem nem lett olyan szörnyű 😅