Az én titkom... [haikyuu fanfiction]

A megtört dió héj

Oikawa nem hagyta abba a sírást. A kipirosodott orra és a kidörzsölt szeme láttán össze tört a szívem.

Anya egyszer bejött a nappaliba mire Oikawa abba hagyta a bőgést. Nem szerettem mikor ezt csinálta.
Oikawa nagyon nehezen nyílik meg az embereknek és az embereknek csak a dió héját mutatja addig, még az az ember nem fog meg egy kalapácsot és szét nem veri. Erre sajnos csak én meg Iwaizumi volt képes.

- Tessék - nyújtottam neki a teát. Amit szipogva el is fogadott.
- Nagyon rossz volt Onara - hajtotta le a fejét és pár könnycsepp lehullott az arcáról. - Olyan dolgokat mondtak! - nézett fel rám még könnyesebb szemmel amin már én is bekönnyeztem.
- Meséld el mi történt! - ittam bele a teámba majd ő is megtette ezt.

- Iwaizumi át jött, leültünk a konyhába és - akadt meg a hangja - coming out-toltunk. Anya sírt apa meg üvöltözött először csak csalódottak voltak aztán apa ideges lett. Egyre feszültebben üvöltöztünk idő közben Iwaizumival közölték, hogy már a látványától is undorodnak és veszekedtünk nagyon durván. Aztán elküldtek. - hazug. Hazug Oikawa!

- Gyülölöm ha hazudsz - fogtam meg az alkarját (amitől majdnem kiöntötte a teát) és erőszakosan lehúztam róla a pulcsiát. - hozzád vágtak valamit igaz? - a másik karjáról is lehúztam a pulcsit. És akkor tiszta volt. Kis Oikawa apja mérges, az asztalon lévő üvegvázát amint szinte mindig majdnem eltörtem felkapta és fiához vágta ki kitérés helyett felemelte két kezét amin széttörött a váza.

Oikawa még keservesen kezdett el sírni mire én felálltam és gyorsan felkaptam az elsősegélydobozt és vissza mentem.

- Ez kicsit fájni dog, de néhány üveg szilánk benned maradt az muszáj kivennem - fogtam meg a csipesz. Oikawa jól bírta a fájdalmat (már mint a fizikait) és szerencsére a hangos szisszenések közepette abba hagyta a sírást.

- Figyelj... - húztam meg végül a fáslit és így végre befejeztem a sebek lekezelését - Lehet, hogy most minden szar nem is mondom, hogy most, lehet holnap is ilyen lesz vagy egy hét múlva vagy egy év múlva is de... én itt vagyok nekem mint te nekem Satonál jó? - könnyeztem be - és nekem is mai napig gáz van de itt voltál és itt vagy nekem ami fontosabb mindennel oké? Megoldunk minden ígérem!

- Ígéred?

- Ígérem. - öleltem meg szorosan.

————————————————————

- Oikawát... hogy is mondjam kitagadták - sóhajtottam mire anya a szájához kapta a kezét. Anya és apa már elég rég tudták, hogy Oikawa meleg hisz hallották mikor Iwaizumról áradozott nekem egy párszor és állati jól fogadták szerencsére.

- Mielött megkérdeznéd persze, hogy lakhat nálunk ez nem volt kérdés. - mondta anya apa meg helyeslően bólogatott. Imádom a szüleimet!

- Shoyo neked is oké? - kérdeztem félve.

- Még szép! Végre még jobban megismerem a feszültség rá ér a pályán - vigyorgott rám.

- Köszönöm! - öleltem meg őket - Holnap kihagyom a sulit el akarok intézni pár dolgot.

- Oké de edzésre menjél! - húzta össze a szemét anya.

- Oké és köszönöm!
————————————————————

Megnyitottam a telefonom és meglepetten bámultam a kijelzőre.

36 nem fogadott hívás "Iwaizumiii" -tól

- Onara-chan! - vette fel elsőre. - Ott van Oikawa? Nagyon össze vesztek a szüleivel jézusom mond, hogy ott van! - váltott át hisztérikusra a hangja.
- Nyugi itt van, Iwaizumi semmi baj helyre tesszük a dolgokat.
- Nagyon rossz barát vagyok?
- Dehogy! Jézusom nyugalom! Nem is kívánhatnék jobbat Oikawának csak most kicsit kikészült de össze szedem ígérem! Most megyek szia! - nyomtam ki és vissza mentem Oikawához.

- megágyaztam neked gyere! - intettem neki mire bejött a szobámba.
- Shoyónak nincs baja azzal, hogy itt vagyok?
- Mi? Dehogy. Ami azt illeti örül neked.

Ki mentem valami kaját csinálni de mivel a főző tudományom kifogy egy egyszerű rántottával kivettem a táskámból egy egy Soba tésztát és meg csináltam őket.

- Tessék - nyújtottam át neki a tésztát.
- Nem nyitottad még mindig ki - meredt a parafa táblán lévő levélre. - 5 hónapja ki sem bontottad.
- Én ki akartam. De nem tettem. Most meg elég közel vagyok, hogy ismét összetörjek így nem akarom kinyitni.
- Vagy csak nem akarod elengedni Sato-kunt.

Csönd. Gyűlölöm Oikawát miért kell mindig felhoznia Sato-kunt?!

- Nézzünk valami filmet!
- Uuuuu nézzünk Twilight-ot! - lelkesedett fel.
- Biztos, hogy nem.
- Kérlek Robert Pattinson volt az első crushom!! - biggyesztette le a száját. Nah örülök, hogy hirtelen ilyen jó kedve lett.

Egy sóhajtással bekapcsoltam a tévét és intettem Oikawának hogy üljön mellém az ágyra.

És Twilightot néztünk. Ezt nem hiszem el. Mikor lettem én ilyen?

A telefonom hirtelen rezegni kezdett. Felvont szemöldökkel fordítottam fel majd elkerekedett a szemem.

Kei_Tsukishima követési kérelmet küldött.

Kíváncsiságból azért megnéztem a profilját...

————————————————————

————————————————————

- Mi az? - hajolt bele a telefonomba a barátom - Nem engedélyezed?
- Még nem tudom nem vagyunk igazán jóban.
- Miért nem?
- Mert.

Oikawa kicsit meglökte a vállam jelezve, hogy nem tetszik neki amit mondtam majd tovább nézte a filmet.