Az én titkom... [haikyuu fanfiction]

A meccs

[Kageyama]

Mielőtt beléptünk volna az iskolába Ukai megállított bennünket.

- Tegyük Onara-chant büszkévé oké? - nézett hátra mire mindenki magabiztosan bólintott egyet. Ukai tett egy lépést előre majd ismét megtorpant, vele együtt mi is. - Ma azt mondta fussak ha meglátom. Normális ha félek egy tini lánytól?
- Onara esetében, teljesen normális. - mondta Sugawara mosolyogva.
- Ja, Onara-chan elég ijesztő tud lenni.
- Mielőtt sajnálnátok magatokat jusson eszetekbe hogy én 15 éve vele élek - szólalt meg Hinata fel sem nézve a telefonjából.

Mikor a többiek végeztek Onara-chan ijesztőségének kibeszélésével tovább mentünk és benyitottunk a terembe ahol nem várt látvány várt minket.

A Nekoma csapat edzője háttal Onara-channak beszélgetett az egyik csapat taggal mögötte a kalimpáló Onara Taketora karjaiban aki próbálta vissza fogni a lányt. Pár méterre tőlük Kenma és Kuroo sugdolózva beszélgettek és közben Morisukét bámulták aki csak nézte az eseményeket, viszont úgy nézték a fiút mintha valami nagyon érdekes dolgot csinálna. Még jobban megnéztem Morisukét. Nem. Még mindig semmi különös nem volt rajta.

- Mi csinálsz a mi Onara-chanunkal? - futott oda Tanaka barátjához.
- Meg akarja verni az edzőt.
- Ah Onara-chan mindenkit meg akar verni - legyintett.

Hinata idő közben oda ment Kenmáekhoz akik nevetve mutattak Morisukére mire Hinata mérgesen össze húzta a szemét. Komolyan mi olyan fura Morisukén ma?

Hinata és Kenma nagyon boldogan beszélgettek ami kiborított. Hinata szinte minden mondatán nevetett. Mi ez az érzés? Ez nem olyan mint a zsibbadás ez rosszabb. Nem tetszik amit Hinata csinál

————————————————————
Onara

A meccs elkezdődött Kageyama nyit és repül a labda.

- Aggódom Kageyama miatt. Nagyon akarja a figyelmed. - szólalt meg Ukai mellettem.
- Én is. - néztem feszülten a labdát.

Labda repül Tanaka vissza üti, cikázik a labda a két térfél között. Kageyama megkapja a labdát feladja Hinatának aki tudva a dolgát felugrik és lecsapja a labdát. Egy pont nekünk.

11:13 az állás a mi javunkra. Nem siettem el a dolgokat, biztos akartam lenni a Nekoma hibájában aztán mikor elég biztos lettem magamban időt kértünk.

- Onara észrevettél valamit? - kérdezte Hinata.
- A jobb szélen van egy pont, minden játékosnak megnéztem a mozgását egyik se fordul úgy, hogy normálisan rá láthatna arra a pontra. Üssetek oda, de ne feltűnően. A liberó meg Jobb kezes ezért úgy üssetek, hogy ballal mentsen és úgy nagyobb az esély, hogy ront. - a srácok bólintottak majd vissza álltak a pályára.

Ez a Kenma gyerek okos volt nagyon sok dologra rá jött de engem nem fog kijátszani.

A fiúk csak 3 pontot tudtak úgy behozni, hogy ne vegye észre a Nekoma csapat a hibát de még párszor vétettek.

23:24 re álltunk. Már csak egy pont. Gyerünk srácok. Nishinoya-kun nagyon ügyeseket mentett aminek nagyon örültem. De a Nekoma csapat liberója se volt semmi.

Megnyertük az első kört.

————————————————————

18:17 re állt a Nekoma csapat. Olyan hibákat nem találtam amiért érdemes lenne időt kérni de majd meccs után átbeszéljük őket.

Már 21:22 re álltunk. Mikor a labda Nekoma csapat térfelén elég gyorsan közelített a talajhoz. A liberó rohant és a lábával alá nyúlt ami irritálóan gyorsan forogni kezdett, bár a labda maga irányíthatatlan volt mégis megpróbált felugrani és leütni. Természetesen az nekicsapódott a hálónak és szomorúan le esett a földre.

Elmosolyodtam.

- Ez... nem volt rossz - sütöttem le a szemem mosolyogva - Nekem elsőre még a lábas rész sem ment.

A srác ügyetlenül rám mosolygott majd az egész menetett végig vigyorogta.

Megnyertük a játékot.

————————————————————

- Onara-chan?
- Igen? - fordultam hátra Kageyamához.
- Miért mondtad, hogy itt lesz a válogatottas edződ?
- Mert tudtam, hogy felcsigáz de nyugi, a bajnokságra eljön. - mosolyogtam rá mire ő csak csalódottan mormogott magában tovább.

————————————————————

Már készültünk menni a csapattal mikor valaki megbökte a vállam.

- Szia - néztem hátra a fiúra.
- Sz-szia - bámulta a padlót. Hát ezzel meg mi van? - Nagyon ügyes liberónak tűnsz m-mármint az is vagy. Mindegy is...
- Morisuke - karolta át Kuroo a srácot - Azt akarja mondani, hogy a neve Morisuke és nagyön örülne, ha bejelölnéd Messengeren. - fejezte be a mondatot a fiú helyett.
- Oh oké majd el kérem Shoyótol a számod de most mennem kell. Sziasztok - intettem nekik.

- Most el kérték a számod? - Jött mellém Sugawara-kun és lágyan rám mosolygott.
- Lehet - pirultam el mire még szélesebb mosolyra húzta a száját.

"Soha nem hagylak el Onara-chan"

Megtorpantam. A szívembe hirtelen hatalmas fájdalom nyilalt.

Miért érzek bűntudatot? Sato-kunt miért nem tudom elengedni? Miért érzem úgy, hogy tartozok neki?

Mi történik már megint bennem?

- Minden rendben? - kérdezte aggódva Suga.
- Persze - válaszoltam, majd a padlót bámulva néma csendben mentem tovább.