Az én titkom... [haikyuu fanfiction]

Jelentkezés

Oikawa kussban ült a matracán és várta, mikor szólalok meg. Bele mentem a játékba így a ágyamon ülve fa pofával telefonoztam.
Oikawa és tartani akarta hallgatását de folyamatosan rám-rám pillantott.

- Nagyon idegesítő vagy tudod? - tört meg mire fél oldalasan elmosolyodtam.
- Ja, sokan mondták.
- Nem is vagy rám mérges! - tátotta el a száját mire megforgattam a szemem - én meg képes voltam egész végig azt hinni, hogy gyűlölsz! - vágott hozzám egy párnát sértetten.
- Nyugi már - mosolyodtam el - haragszom is! Csak nem annyira mint rájuk.
- Nem akartak rosszat.
- És? - válaszoltam flegmán - Jobban is kezelhették volna a helyzetet de nem tették és olyan témába furakodtak amibe nem kellet volna.
- És most mi lesz?
- Fogalmam sincs.

Csöndben telefonoztam és ignoráltam a Karasuno csapattól érkezett üzeneteket mikor jött az emlékeztető.

Tehetség "bemutató" verseny video!

Sóhajtva arrébb raktam a telefont és elővettem a füzetemet. A dalszöveg már maga kész volt csak a megvalósítással volt baj. Párszor már megpróbáltam felvenni, de nem jött össze sírás, elcsuklás vagy hangzavar nélkül. Bár mióta beszéltem Anaru-kunnal úgy érzem, hogy egy fokkal minden jobb körülöttem, még nem tudtam azóta megpróbálni.

3 óra a beküldési határidő lejártáig.

Biztos akarom én ezt? Jó lesz nekem? A szöveg közel sem tökéletes a hangszerelés pláne. Nem akarom le égetni magam mindenki előtt...

- Onara-chan beszélhetnénk? - nyitott be az ajtón Shoyo.
- Persze - sóhajtottam és felálltam az ágyamról.

Oikawa egy pillanatra abba hagyta a megsértődést és egy aggodalmas pillantást vetett rám én meg erre egy "nyugi már" pillantással válaszoltam.

Shoyóval kimentünk a konyhába. Én öntöttem magamnak egy pohár jég hideg vizet és felültem a konyha pultra.
Hinata leült az asztalhoz és valószínüleg azt várta, hogy kövessem a példáját, de nem tettem.

- Onara-chan - sóhajtott - A fiúk csak aggódtak érted. - kezdte.
- Jézusom hadjad már! - nevettem el magam cinikusan - Shoyo, ne tarts nekem itt anyai beszédet, nincs rá szükségem.
- Akkor nincs harag irántuk?
- Ch! - Nevettem fel ismét kínomban - Shoyo... ez bonyolult. Megbántottak. Nagyon.
- De nagyon sajnálják.
- Aishh Shoyo nőj már fel! - kezdtem ideges lenni - Érts meg, hogy jelen pillanatban ők azok, akiket a legkevésbé akarok látni!
- Akkor mi lesz holnap edzésen?
- Az én részemről egyenlőre semmi! - válaszoltam dühösen és vissza mentem a szobámba.

Azt ajtót olyan erősen csuktam be, hogy Oikawa kicsit felugrott.

- Minden jól ment? - kérdezte.
- Hadj békén! - ripakodtam rá. - És menj ki!
- De...
- Menj ki! - szóltam, mire Oikawa halkan szitkozódva kiment a szobából.

Mikor kiment a szobából egy nagyon sóhajtva a szintimhez ültem.

2 óra a beküldési határidő lejártáig

Lássunk neki...

————————————————————————
Shoyo

Az étkező asztalon könyököltem és idegesen rágódtam a húgom szavain.

Nem hiszem el. Miért nem tud normálisan viselkedni? Bárcsak Onara-chan is olyan lenne mint Natsu. Jó lenne ha néha egy kis empátiát és kedvességet érezne.

- Hát te? - ült le mellém Oikawa.
- Csak nem kizavartak? - mosolyodtam el Oikawán.
- De - vakarta meg a tarkóját.

Egy ideig csönd volt közöttünk amit én minden áron meg akartam törni.

- Szóval te és Iwaizumi? - mosolyodtam el.
- Igen - pirult el.
- Mióta? - kezdtem faggatni.
- Mindjárt egy éve. - túrt a hajába mosolyogva.
- Örülök nektek.
- Én is nektek.
- Ezt hogy érted? - lepődtem meg.
- Te meg Kageyama nem? - lepődött meg ő is.
- Mi? nem! - mondtam elvörösödve.

Oikawa egy picit elgondolkodott.

- Pedig esküdni mertem volna rá. - zavarodott össze - Csak az a nézés...
- Milyen nézés?
- A pályán. Nem úgy néz rád mint a haverjára. De biztos bele képzeltem - mondta.

A fejem szépen lassan átvette a vörös árnyalatot amin Oikawa enyhén elmosolyodott. Kageyama vajon azt érezné?

- Szerinted meg fog bocsátani a fiúknak? - tereltem el a témát.
- Bár külsőleg rideg belül nagyon törődő Onara. Nem most, de idővel biztos megbocsát nekik.

Onara és Oikawa szobájából halk zene hallatszott ki amin elmosolyodtam.

- Nem is tudtam, hogy újra zongorázik - nézet az ajtó felé Oikawa.
- Én sem. - csodáltam én is - Ez azt jelenti jobban van? - csillant fel a szemem.
- Bizonyára...

A telefonom rezegni kezdett mire oda kaptam a fejem. Daichi hívott.

- Szia Daichi! - szóltam bele boldogan.
- Szia Hinata! Onara-channal minden rendben?
- So-So - húztam a szám.
- Ukai nagyon mérges ránk - közölte - Percekig üvöltözött velünk telefonon.
- Ahh ennek nem lesz jó vége...

————————————————————————
Onara

Felvettem.
Már csak a beküldésre kéne rá nyomnom.

Oké! Gyerünk Onara-chan! Meg csinálod. Sato-ért.

*katt*

Beküldve

Amint beküldtem egy kis ablak ugrott fel.

Köszönjük szépen a jelentkezést! A szám amivel jelentkezett az a The Moon and the Sun. Amelyben kiderül, hogy ez a szám esetleg nem általa írt vagy lopás egy másik számból a videóját úgy számítjuk mintha be sem küldte volna. A következő 3 napban értesítjük, hogy bejutott e a legjobb 30 közé.

Eddig beküldött videók száma : 763.

763 ember mi?

Az sok. Nagyon sok.

És ott virított a számom. Már hivatalos...

The Moon and the sun...