Az én titkom... [haikyuu fanfiction]

Hajnalban

- Te nem vagy normális könyvelte el Ayano-chan. - Felfogtad, hogy hajnali egy van?
- Jaj ne már! Még csak most jöttünk ki! - dobtam neki megint a labdát.
- Onara 23-kor hívtál fel, hogy "baj van!" most meg ezt csináljuk - ütötte el a labdát a pálya másik szélébe én meg rohantam, majd mikor elég közel kerültem elvetődtem és alá nyúltam. A labda pörögve felrepült én meg kissé hátra futottam majd mikor a labda elég magasban volt felugrottam és át ütöttem. A labda nekicsapódott a hálóba és szomorúan le esett.

- Bassza meg! - mondtam idegesen.
- Onara nyugi már! - Jött oda hozzám Ayano-chan. - Mi történt mi húzott fel ennyire?
- Nem mindegy? - Álltam fel és a pálya másik felére indultam. - Ez az egyetlen ami lenyugtat kérlek csináljuk még! - néztem hátra kiskutya szemekkel.

- De ez unalmaaaass - nyafogott majd felcsillant a szeme. Jaj ne - Vegyünk fel videóra! A csapatnak a csatornájára!
- Azon a csatornán csak meccsek vannak - forgattam a szemem.
- Akkor most lesz egy "Egy liberó és egy ász" videó is! - lelkesedett majd a telefonjához futott és beállította azt, az egyik padra.
-De jó már a címe is meg van... - mondtam gúnyosan - muszáj?
- Live-ba nyomjuk oké? - lelkesedett fel.
- Hajnali egy van.
- És?

————————————————————————

Az egész live úgy ált, hogy az emberek csak a pályát látták ahol én és Ayano-chan 1v1 - et játszunk vagy ő ejt és én vissza ütöm pattanás nélkül.

Bármennyire is nem tetszett az elején az ötlet a végén eléggé feloldott. Meglepően sokan néztek a végén már minket.

Miközben én kimentem átöltözni Ayano elköszönt a nézőktől és leállította a live-ot.

- Meg kérdezzem miért van kulcsod a Karasuno gimi tornaterméhez? - kérdezte mikor bezártam a termet.
- Én vagyok a másod edzőjük - motyogtam.

- Éssss mi volt a bajod? - kérdezte vagy hatodszorra.
- Ha elmondom megígéred, hogy nem fogsz faggatni? - sóhajtottam.
- Igen!
- Akkor jó... Felhívtak egy tehetség bemutatótól...
- Na várjál attól amiről meséltél? Úristen bejutottál?
- Be...
- ÚRISTEN ONARA HOGY HOGY EZT CSAK MOST MONDOD????!!!!! - kezdett visítozva ugrálni.
- Jézusom nyugodj már le!
- Annyira örülök neked! - ölelt meg szorosan - De... ezzel mi a baj?
- A bemutató 30-án lesz... - sütöttem le a szemem - pontosan akkor mikor a fiúk bajnoksága is.
- De nem haragszunk most rájuk? - értetlenkedett.
- De csak... nem fogom őket ott hagyni.

- Várj - dermedt meg. - Ugye eszedbe sem jutott le mondani?
- Még hivatalosan nem mondtam le...
- Eszedbe ne jusson!
- De nem hagyhatom ott a fiúkat!
- Nem hiszlek el! - kezdett el egyre egyre gyorsabban lépkedni ezzel lehagyva engem.

- Ayano-chan! - szóltam utána, de nem válaszolt. - Ayano!

Ezt nem hiszem el. Ennek mi baja?

- Ayano-chan! - rántottam meg a karját mire végre hátra nézett.
- Meg vagyok rád sértődve! - jelentette ki.
- Mi van?
- Onara! Egyszer lenne valami jó dolog veled te mindig elrontod azt! Mintha nem akarnál boldog lenni.
- De én az vagyok...
- Aha, persze

————————————————————————
Kageyama

Szerelmes? Szerelmes? Hah! Persze, egy srácba mi? Pont abba a vörösbe.

De mégis... Miért zaklatott fel ez ennyire? Egy egyszerű haver csak kinevetné az elméletet majd hagyná a szarba, de én ezen rágódok vagy egy órája! Miért?

Nem érzek semmit sem a srácok iránt főleg nem iránta.

De nem. Nem jutok túl a témán. Ez ellen tenni kell.

Először Onara-chant hívtam de nem vette fel ezért a második esedékes személyt hívtam.

- Kageyama? - hunyorgott bele Oikawa a kamerába. - felfogtad hány óra van?
- Segítségre van szükségem! Valami baj van velem...
- Mivan? Aishh Kageyama nem létezik olyan, hogy zsibbad a hasad melles...
- Hogy derítsem ki, hogy tetszik valaki? - vágtam a szavába.
- Mi? - sokkolódott le. - Oké hosszú lesz az éjszaka...- ült fel ásítva.

————————————————————————

- Szóval összegezve - kezdte olvasni a papírját mire jegyzetelt - pillangók lesznek tőle a hasadba ezt hívod te "zsibbadásnak" ha nem beszél hozzád vagy ignorál akkor az idegesít és amióta elmondtuk neked, hogy szerintünk mi van ezen agyalsz...
- Aham - rágcsáltam az ajkam.
- Kageyama... - nézett a kamerába - Ugyanezt érzem én is Iwa-chan iránt.
- Akkor mégis csak haverok vagytok?
- Istenem már! - emelte fel a hangját - Fogadd már a tényt, hogy meleg vagy! És szereted Hinatát!
- Mi? Biztos ez jött ki?
- BIZTOS!
- De... én nem vagyok meleg.
- Dehogynem meg még reménytelen is! - forgatta a szemét.
- És ez baj?
- Kageyama... figyelj max ha a szüleid kirúgnak jössz te is a Hinata familliához és közösen élősködünk majd. - nevetett - de most mennem kell mert be alszok szia! - és ezzel ki is nyomott.

Nem... nem... nem lehetek meleg. Bármennyire is bírom a vöröst az nem szerelem egyszerűen csak a legjobb barátom. Ugye?