Az én titkom... [haikyuu fanfiction]

Titkok?

Egyre jobban megy a kelés. Esküszöm, már nem akarok megölni mindenkit a bolygón keléskor csak a családomat. A végén tiszta Itachi lesz belőlem. Meg nézném Shoyót Sasuke ként.

- Onara figyelsz rám? - zökkentett ki a gondolataimból apa.
- Nem bocs, mond - húztam be a nyakam.
- Aish... csak az mondom, hogy lesz egy tehetség bemutató. - nyújtott át egy lapot - Be kell küldeni egy videót ahol el énekelsz vagy el játszol egy számot amit te írtál.
- És mi lesz a videóval?
- A legjobb 20 videó készítője előadhatja a számát egy helyen ami tele lesz producerekkel meg hasonlókkal. - lelkesedett fel - szerintem neked indulnod kéne.
- Mindenképp megpróbálom! - pörögtem fel a gondolatra és elraktam a lapot. Ez nagyon jól hangzik. Már csak egy szám kell.

————————————————————

- Mit irogatsz? - húzta oda mellém a székét az egyik osztálytársam Amon.
- Szöveget. - mondtam de nem néztem fel a padból. Majd sóhajtva felnéztem rá - De sehogy sem megy.
- Miért nem?
- Nem tudok miről írni - dőltem hátra szomorúan.
- Röplabdázol nem? - kérdezte - A sport tele van feszültséggel. Írd le az milyen.
- O oké az jó ötlet! - hajoltam vissza a lapomhoz.

Én tényleg próbáltam írni de nem ment semmi. Egyszerűen a szavak nem csúsztak. Nem félre érteni vagy ezer számot írtam de azokat nem tartom elég jónak a versenyhez.

- Oké ez nem megy - dőltem fel megint amin Amon halkan elnevette magát. Kösz.
Idegesen vállba vertem amit röhögve viszonzott.

- Onara-chan! - Nézett be az ajtón Daichi - Gyere! Én, te és Ukai megbeszélés!
- Még beszélünk. - mondtam Amonnak majd gyorsan fel álltam és ki siettem az ajtón.

- Ki volt ez a barátod? - kérdezte Daichi.
- Mi? Ja nem csak egy osztálytársam volt.

Mikor be értünk a tornaterembe Ukai már várt minket.

- Megkérdezhetném, hogy miért a tornateremben van a "megbeszélés" ?
- Nem - zárta le a témát Daichi. Oké csak kérdeztem.
- Elég gyerekek. - intett nekünk Ukai - Csak azért hívtalak titeket mert lesz egy meccsünk a Nekomával. Onara-chan, van közöttük egy hasonló gyerek mint te úgy hívják Kenma.
- Tudom, hallottam már róla.
- Jó lenne ha találnál majd hibákat a játékukban.
- Van felvétel egy meccsükről?
- Igen, majd az edzés után át adom. Ennyi, te mehetsz. - küldött ki gyorsan.

Ügyetlenül kisétáltam a teremből hirtelen túl sok volt számomra ez az információ. Sokat hallottam erről a Kenma gyerekről de nem úgy mint ellenfél hanem mint barát.

Épphogy be értem a terembe csengő előtt a tanár balszerencsémre már rég bent volt így szúrós pillantásokat éreztem a hátamban miközben a helyemre mentem.
Ne már! Most mi a szarért kell megutálni még 20 másodperc van csengőig!

Nem nagyon foglalkoztam a tanórával helyette próbáltam szöveget írni mikor a tanár elém nem állt.

- Hinata ha meg tudja mondani milyen órán ül akkor adok magának egy órai munka ötöst.
- Ha megtudja mondani mi a teljes nevem akkor válaszolok - mondtam vissza kapásból.
- Majd ha önnek kell több száz gyerek nevét megjegyezni akkor válaszoljon ilyet! - emelte fel a hangját.
- Ha magának is egy egész csapatot kell másod edzeni egy kislányra vigyáznia edzeni járnia közben tanulnia és közben nem ideg össze roppanást kapnia akkor kérdezzen ilyet - kezdtem én is ideges lenni.

Az osztálytársaim halkan nevettek a tanár meg úgy nézett ki mintha meg akarna ölni majd egy sóhajjal folytatta az órát. Az biztos, hogy nem loptam be magam a szívébe.

————————————————————

Az égész nap unalmasan telt. Vagy a szövegen agyaltam vagy a Nekoma csapatán. Szegény Noya mikor bejött a terembe beszélgetni annyira bele voltam merülve a Nekoma csapatba, hogy csak kérdezgettem róla őket.

Az utolsó órám ofő volt. Mivel már bele fáradtam a gondolkozásba csak a padomra dőlve hallgattam amit az ofő mond.

- Adok nektek egy lapot - kezdte el kiosztani a kis A5-os lapokat - Mint látjátok mind üres. Egy ártalmatlan kis fehér lap rajta semmivel. Azt akarom, hogy a lapra írjatok rá egy titkot amit senki nem tud. Egy olyan dolgot amit legszívesebben ki üvöltenétek a világnak de nem meritek. Miután ezeket megírtátok két választásotok van vagy oda írjátok a lap aljára a neveteket vagy nem, és a titkot bár fel olvassuk örökre anonim marad. Ezeket a lapokat jövő héten ugyan erre az órára hozzátok kérlek.

Mindenki furcsán meredt a lapjára. A régi osztályom poénra vette volna az egészet és szarrá trollkodnák a lapot de itt mindenki komolyan vette a kérdést.

Az én titkom? A dolog amit ki üvöltenék a világnak csak nem merek?