Az én titkom... [haikyuu fanfiction]

Mond el!

Tanaka

- Rossz szoba. - sóhajtotta Onara-chan lesütött szemmel de én még mindig nem tudtam megmozdulni.

Csak arra a pár pengére tudtam bámulni ami a padon feküdt.

Végül összeszedtem magam és egy aggódó pillantást vetettem Onara-chara de ő nem nézett a szemembe.

Elmentem mellette és másodszorra már megtaláltam Hinata szobáját.

Még mindig nem tudtam felfogni, hogy mit láttam. Nem tudtam, hogy Onara ilyen állapotban lenne.

- Szia Tanak bocsi, hogy késtem - jött be a szobába mosolyogva Hinata. - Minden oké?

Onara biztos nem akarná, hogy elmondjam Hinatának.

- Minden oké.

————————————————————

Egész nap Onara-chan járt a fejemben. Nem lehet igaz amit láttam.

Onara pont olyan lánynak tűnt aki erős és minden lepereg róla. De ezek szerint nem az.

Nem hagyhatom annyiban a dolgot. Muszáj valakinek elmondanom, muszáj tennem Onaráért valamit.

Oikawa biztos tud valamit, de Onara-chan biztos nem kér a segítségemből így nem szabad, hogy megtudja.

- Tanaka történt valami? - nézett rám Noya - nagyon fura vagy ma
- Nem akarok róla beszélni. - zártam le a témát és kimentem az teremből.

————————————————————

Az edzés csöndben telt. Onara-chan a gitárján játszott és egy papír lapra írt nagyon ritkán. Egy hosszú ujjú fekete pólót hordott így nem láttam rá a kezére.

Edzés után az öltözőben megvártam míg Hinata és Kageyama elmegy és a srácok felé fordultam.

- Beszélnünk kell.
- Mi történt? - néztek rám kíváncsian a többiek.
- Tegnap mikor átmentem Hinatáékhoz rossz szobába mentem. Onara-chanéba és pengéket láttam az asztalán.

Hasonlóan reagáltak mint én. Tsukishima éppen pakolta a táskába de félúton megmerevedett. Noya kikeredett szemekkel nézett maga elé. Sugawara és Daichi egymásra bámultak egy "úristen" nézéssel.

- Biztos vagy benne?
- Igen.

Csönd.

- Hinata nem tudhatja meg - suttogta Yamaguchi.
- Miért lehet ez? Valaki tud valami? - Kérdezte Asahi. Tsukki még mindig nem mozdult meg.
- El kell mennünk Oikawához! - Mondta határozottan Daichi.
- Nem lehet, ha Onara-chan fülébe jut, hogy segíteni próbálunk kiborul.
- De Oikawa is biztos segíteni akar neki nem? Egy próbát megér.
- Van más ötlet? - fordultam körbe.
- Nincs.

————————————————————
Tsukki

Az egész csapat Oikawa sulija felé vette az irányt aggódva.
Kicsit lehúzódtam a csapattól és tárcsáztam a lány számát.

- Szia - szólt bele vidáman, de ezen már átláttam.
- Kire hasonlítok? - tértem rögtön a lényegre.
- Tessék?
- Ki az, akire hasonlítok? Akivel nem szívesen akarsz beszélni?
- Anaru-kunra.
- Az ki? - Kérdeztem mérgesen.
- Egy volt barátom öccse, de mit érdekel az téged?
- Ki volt az a barát? - kérdeztem idegesen.
- Úgy hívták Sato... de mi bajod van neked?

Kinyomtam. Megtudtam amit kellett. Újra hívott de ignoráltam.

Mérges voltam Onara-chanra? Igen! Miért nem mondta el, hogy baj van? Oké nem vagyunk a legjobba de valakinek elmondhatta volna!

————————————————————

Az Aoba előtt ácsorgott az égsz csapat és várta, hogy az az önimádó barom kitolja a seggét a suliból.

Sokan megbámultak minket mivel még a Karasunos pulcsi volt még sokunkon.

Egyszer csak az ajtóban egy hatalmas lány tömeg jelent meg a közepén Oikawával.

Amint meglátott minket elzavarta a csajait és felénk indult. Zavartnak tűnt. Tekintetével Onara-chan kereste hisz az lenne az egyetlen magyarázat arra, hogy itt vagyunk az az, hogy ő is velünk van.
Meg ált pár méterre tőlünk és összeráncolt homlokkral méregetett minket.

- Beszélnünk kell - mondta szigorúan Daichi. Oikawa meglepetten bólintott egyet és intett nekünk, hogy kövessük.

Miután Tanaka mindent elmondott neki rezzenéstelen tekintettel nézett ránk.

- Szóval mondjam el, hogy miért depressziós Onara-chan?
- Az? - ijedt meg Suga.
- Nem tudom. - kösz, ezzel sokra mentünk!

- Csak mond el miért ilyen Onara-chan! - kérlelte őt Ennoshita.

- Nem hiszem, hogy Onara örülne neki, ha elmondanám.

- Szóval inkább hagyod, hogy hülyeséget csináljon?
- Hé! Onara okos lány. Okosabb mint bárki a csapatból. Nem fog hülyeséget csinálni.

- Látom nagyon aggódsz a "legjobb barátodért"
- Nálam jobban senki sem aggódik érte. - meredt ránk gyilkos szemekkel - de ha ennyire akarjátok el mondom mi van. - sóhajtott.

- Elmondod mi miatt ilyen?
- Elmondom ki miatt ilyen. Úgy hívták Sato...

————————————————————
Onara

Suli után nagyon unatkoztam. Már csak három napom van, hogy leadjam a videót a versenyen de még nem voltam kész a szöveggel.
Egyre kevésbé fájtak a szavak és egyre kevésbé égetett belül a fájdalom amitől bűntudatom lett.

A szobámba lévő parafa tábla felé fordultam ahol már majdnem 6 hónapja porosodott a levél rajta a nevemmel.

- Apa elmegyek Oikawa elé a suliba! - üvöltöttem miközben felvettem a pulcsimat.
- Hogy hogy? - dugta ki a fejét a szobájából.
- Unatkozom és jót tesz a séta. - majd azzal kimentem

Út közben a Bruisest énekelgettem magamban mikor valaki leszólított az utcán.

- Szia kérhetnék egy Aouto grammot? - jött oda hozzám kettő nálam talán egy-két évvel idősebb srác.
- Össze tévesztetek valakivel.
- Nem te vagy Hinata Onara? - kérdezte az egyik.
- De...
- Akkor kérünk egy aláírást! - nyújtottak elém egy lapot és egy tollat.

Összezavarodva aláírtam a lapot majd mentem tovább. Furák.

Mikor a suli elé értem ledöbbentem és nem hittem a szememnek.

Oikawa éppen a fiúknak mesélt. Róla.

Mi a szar...