Az én titkom... [haikyuu fanfiction]

Más levele

Onara

- Megnéztük az összes meccsed. - mosolygott rám Anaru-kun - Mindegyiken tied volt a pálya.
- Egyeltalán nem voltam jó - suttogtam.
- Mi nem így gondoljuk.

Csönd. Mind ketten a a vizet néztük ami előttünk csendesen hullámzott. Anaru-kun nagyon közel állt hozzám. Bár Sato másik bátya is nagyon fontos volt nekem. De most nem merek a szemébe nézni. Annyira sok dolog történt.

- Mo-most bizonyára nagyon hülyén nézhetek ki - töröltem le egy könnycseppet az arcomról - "A bátyám ex barátnője itt sír a házunk előtt" - nevettem el magam kínosan.
- Hé! - csúszott közelebb a padon -  Nem vagy Sato-kun exe te a szerelme vagy oké? - mosolygott rám mitől ismét megeredtek a könnyeim.

Hogy lehet ennyire boldog?

Kedvesen átkarolta a vállam és magához húzott. Egy pillanatra lesokkolódtam majd szorosan a vállába fúrtam a fejemet.

Az elmúlt időkben folyamatosan azon agyaltam, hogy mi történik a fejemben és hogy miért. Bár egész végig tudtam, hogy mire vágyok vagy hogy mitől félék vagy esetleg, hogy mi fáj. És ezeken csak egy érzés kerekedett fel. Ez. Sato közelsége.
Tudom nincs itt és sosem lesz, de ez a hely ezek az emberek és ez az érzés azt adja mintha itt lenne. És ez már mindennél jobban kellet.

- Nem tudom el engedni. - húzódtam el és szembe fordultam vele a padon - nem megy.
- Nekem sem...- hajtotta le a fejét - Bár a levél sokat segített sosem fogom tudni elfogadni az történteket. - suttogta - De... ez nem jelent bajt. Sato-kun emléke mindenhova követni fog. De... meg kell tanulni nem rossz hanem jó emlék ként rá gondolni.
- Még mindig nem sikerült kinyitnom a levelet - mondtam bűn tudattal a szememben.

Anaru-kun egy pillanatig meglepetten nézett rám. Arckifejezését látva még jobban elszégyelltem magam.

- K-ki akartam nyitni de nem ment. - mondtam dadogva - sajnálom - sóhajtottam.
- Mégis mit? - vonta fel a szemöldökét.
- Nem tudom...
- Gyere, mutatok valamit! - ált fel a padról és felém nyújtotta a kezét.
- Mit? - húztam össze a szemem.
- Csak gyere már! - kérlelt - Anyának úgyis jót tenne ha látna mindig rólad beszél.

Idegesen fel álltam a padról és remegő lábakkal követtem Anaru-kunt az ismerős barna ház felé. Olyan rég voltam itt.

Mikor beléptünk a fő kapun megtorpantam.

Ugyanaz az illat. Ugyan az a hangulat és ugyan az a nappali fogadott.

- Meg vagy? - fordult hátra Anaru-kun.
- Persze - sóhajtottam és levettem a cipőmet.
- Anya! - üvöltött amitől össze rezzentem - Hoztam egy különleges vendéget!

- Hm? - dugta ki a fejét Ayaka, majd mikor meglátott engem felcsillant a szeme - Onara-chan! Jézusom! Gyere ide! - kezdett könnyezni?!

Ayaka annyira szorosan ölelt, hogy alig kaptam levegőt, de nem bántam olyan jól esett az ölelése, hogy azt nem tudnám szavakba foglalni.

- Eszel te? - tolt el magától és alaposan végig mért - Nagyon sok mindenbe kell beavatnod! - rántott le a kanapéra - A szemed! Te sírtál? Anaru mit csináltál vele?
- Semmit esküszöm! - tette fel a kezét a fiú a tarkójára.

- Hogy vagy? Hogy bírod? - nézett a szemembe mélyen. Annyira sok dolog halmozódott fel, hogy már nem bírtam Sato-kun aranyszívű anyukájának a szemébe hazudni.
- Nehezen. - válaszoltam mire megint kaptam egy szoros ölelést.
- Nagyon hiányoztál Onara - suttogta. - mindenkinek.
- Ti is nekem.

————————————————————

- Tessék! - nyújtott át egy lapot Anaru-kun. - Ezt még Sato írta nekem mielőtt... tudod.
- Ne,ne ez rád tartozik! - utasítottam el.
- Olvasd el! Rólad is van szó benne! - utasított ellen mondást nem tűrő hangon.

Sóhajtva átvettem a levelet és egy hatalmas gombóccal a torkomban kinyitottam az összehajtott levelet.

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

ANARU

Kedves kis öcsi! A napokban hát... nem alakul minden a legjobban. Nem lesz baj, ne aggódj kibírom ezt (is).
Viszont ha baj lesz, nem akarok mindenkit csak így itt hagyni. Szóval megírtam neked ezt a levelet.

Nagyon nagyon szeretlek téged öcskös! El se tudnád képzelni mennyire! Nagyon büszke vagyok rád és arra amit csinálsz!

Most nem igazán tudom mit írhatnék neked olyan furcsa bele gondolni, hogy nem leszek melletted.

Ha elmegyek ebből a világból öcsi két dolgot kérek.

1. Tegyél engem büszkévé!

Élj teljes életet! Soha ne add fel és mindig erd el amit akarsz jó? Ne okozz csalódást!

2. Vigyázz Onara-chanra!

Félek, nem fogja jól kezelni ha elmegyek. A levelet amit neki írtam az nem fogja tudni kinyitni ez egyértelmű. Kérlek vedd rá valahogy, hogy nyissa majd ki és vigyázz rá majd helyettem is!

Remélem sosem fogod elolvasni ezeket a sorokat!

Sato

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

- Csak ezt akartam megmutatni - vette vissza a levelet mikor látta, hogy végig olvastam.
- Nem kell rám vigyáznod. - jelentettem ki.
- Persze persze - forgatta a szemét.