Védelmező [BakuDeku - Omegaverse - Befejezett]

Prológus

Hideg, ködös nap volt. Az eget vastag felhőfátyol fedte, szürkeségbe borítva a tájat. Komor hangulat uralkodott a városban, melyben eközben hevesen zajlott az élet.

De valami nem stimmelt. Valami nem volt rendjén.

Bakugou megmagyarázhatatlan okokból furcsán érezte magát, talán a tudatalattija suttogta neki azt, hogy baj van. Talán ténylegesen csak egyszerű megérzés volt...

Éppen munkába tartott.

Az egyik közeli elsősorban nyomozásra, bűntények megoldására és gyilkosok felderítésére specializálódott hősügynökség volt.

Sok hős talán ennél többre vágyott, szabadabb, nagyobb térre. Ki gondolta volna, hogy az egykoron legnagyobb hőssé vágyakozó fiú, amikor felnő egy ilyen helyen fog főállásban dolgozni? Közel sem volt első a hőslistán, noha bent volt a top tízben, csak a nyolcadik helyet volt képes a magáénak tudni. Az akaratos, álmaiért küzdő fiú, aki hitt abban, hogy egy szép napon első számúvá válhat, mégis miért elégedett meg ezzel? Csakis ennyivel?

Ezt kérdezték a volt osztálytársai, a tanárai, az ismerősei. Mindenki, aki ismerte őt gyerekkorában, vagy a tinédzser éveiben. Mégis... senki sem tudta mi történt. Hogy mi változott meg.

Ráadásul ő még egy alfa is volt, hatalmas erővel megáldva. Akár a világúra is lehetett volna, de akkor mégis miért nem?

Ebben a hősvilágban létezett a két nem és még egy második tényező is mely által az embereket csoportokba sorolták. Voltak az alfák, a béták és az ómegák.

A béták voltak az egyetlenek, akik nem voltak semmiféle különlegesebb dologgal megáldva, értsük ezt pozitív vagy negatív értelemben. Ők átlagos embernek számítottak. Az alfák és az ómegák viszont teljes ellentétek, és egyben tökéletes párok voltak. Az alfák többségében mindig vezető szerepet töltöttek be, nekik emberfeletti erejük volt az ómegákkal szemben. Egy ómegának sem volt esélye ellenük, hiába, harcban semmit sem ért a testi erejük, legyenek bármilyen erősek másokkal szemben, legyengülnek egy alfa ellen. A testük magától behódol nekik. Egyedül a képességük az, amivel tudnak egy alfa ellen küzdeni. Viszont az előbbi miatt, egyáltalán nem tölthetnek be hősi szerepet a társadalomban. Túl veszélyes lenne magukra nézve, emiatt pedig még a törvények is tiltják ezt.

Az alfák és az ómegák különleges kapcsolatban állnak egymással. Ha egy alfa megharap egy ómegát, akkor az örök életére az ő tulajdonává, a párjává válik, s onnantól kezdve különösen reagál a teste, minden érintésére, szavára, az illatára... Hacsak nem a harapást követően időben megkapja a gyógyszert mely ideiglenesen immúnissá teszi a testét minden ilyenre. Ez a harapást megelőző öt és azt követő öt órában, legyen a bevétel előtte vagy utána, megakadályozza ezt. Érdekesség, hogy két alfa között a viszonos harapás az örök életre szóló barátság, a testvériség jelképe, noha ez nem jár semmilyen különösebb tényezővel az elkövetkezendő életük során. A béták alapvetően is immúnisak az alfák harapására és az erejükre. Nekik köszönhetően lett kifejlesztve a nemrég említett gyógyszer.

Emellett, az ómegák érdekessége, hogy legyen az illető nő vagy férfi, képes gyermeknemzésre, ezért is keresnek ezek mellett is az alfák - főleg, ha nem az ellentétes nemhez vonzódnak - ómega társat. Ebből kifolyólag mindkét nem ómegáinak fogamzás gátlót kell szednie, vagy szeretkezés közben védekeznie kell a nem kívánt terhesség elkerülése érdekében. Mellesleg az ómegáknak kötelessége az egész világgal tudatni, hogy ők ómegák. Emiatt egy külön erre a célra tervezett úgynevezett nyakbilincset kell hordaniuk, onnantól kezdve, hogy megtudták a három jegy közül melyikbe tartoznak. Ez a saját védelmük miatt előnyös és egyben hátrányos is. Ez általában a képességük kifejlődésének idején, négyéves korbán mutatható csak ki. Azelőtt minden gyermek egyenlő, rendes, normális embereknek számítanak, megkülönböztetés nélkül.