Védelmező [BakuDeku - Omegaverse - Befejezett]

32.fejezet

Bakugou vonallá préselt ajkakkal ült az ügyvédjével szemben, ki ezúttal szúrós szemekkel vizslatta őt.

- Mégis mire volt az egész kirohanásod jó? – kérdezte a nő frusztráltan, mire a szőke hajú félrepillantott – Elértél most ezzel valamit, hm? Ezáltal valamit megakadályoztál? Mert tudtommal nem, azt leszámítva, hogy még inkább csak kihúztad a gyufát! Legalább valami súlyos következményt akartál ezáltal megakadályozni? Csak mert én tényleg nem tudok semmit erről!

- Ne haragudj – sütötte le a tekintetét, mire a fekete hajú hitetlenül vizslatta őt.

- Nem értelek Bakugou, legalább mondd el, hogy miért volt ez! – erősködött értetlen tekintettel.

- Azt továbbra sem tehetem – válaszolt röviden és tömören, ezzel egyre inkább kezdve elveszíteni a másik bizalmát.

- Nem tudom, hányszor akarod még ezt eljátszani, de akkor elmondom még egyszer és utoljára! Én segíteni vagyok neked itt, te kértél és béreltél fel erre, viszont, ha nem működsz velem együtt nem garantálhatom a sikeredet az ügyben! Kérlek értsd ezt meg és próbálj valamin változtatni, vagy nyögd már ki mit titkolsz előlem, mert kezdem úgy érezni, hogy tényleg tévedtem, és te vagy az, aki-

- Ne mondd ki! – szakította félbe Bakugou letört tekintettel – Ez nem így van – rázta meg a fejét – A-ami történt... a-az már nem lényeges az ügy szempontjából. Tényleg! – erősködött – Esküszöm Yaoyorozu! Komolyan... minden rendben van már, nincs mi miatt aggódnod, és a Midoriya által szolgáltatott információk...

- Te tudtál róla? – kérdezte felsóhajtva, mire a szőke az ajkaiba mart.

- Nem – motyogta halkan, s tudta, hogy nem tetszik a nőnek, hogy hazudott ismét egy kihallgatáson – De jobb, ha úgy tudják, hogy igen, még ha furcsa is, hogy eddig nem említettem.

- Össze kell szedned magad! – szólt rá gondterhelten – Könyörgöm ne hozd saját magadat ilyen kellemetlen helyzetbe! – rázta meg a fejét.

- Igyekszem – motyogta maga elé csendesen.

Eközben Midoriya - hiába Shinso kijelentése - a lila hajú férfi sarkában tartott, ki a saját irodájába sietett, kezében a pendrive-al, ami tartalmazta az esetkor készült kamerafelvételeket.

- Miért loholsz a nyakamban? – sziszegte Shinso összeszűkült szemekkel, miközben egy rosszalló pillantást vetett a másikra.

- Mert szeretném én is újra látni azokat a felvételeket – válaszolt kertelés nélkül.

- Nekem úgy rémlik, hogy haza küldtelek – ment továbbra is előre, maga elé nézve.

- Nekem az úgy hangzott, mintha azt mondtad volna, hogy „hazamehetsz", hogy ha persze szeretnél – rántott vállat, mire a másiktól nem kapott semmilyen választ. De nagyon nem tetszett neki, hogy felesel.

- Továbbra sincs szükségem a segítségedre. Elsősorban Bakugou ellen zajló titkos nyomozásban vagy, pontosabban voltál itt, nekem nincs szükségem egy újabb semmit nem érő segédre, aki ráadásul a gyanúsított oldalán áll! – mordult fel.

- Tudod, hogy ezáltal nem tudsz engem kiábrándítani, és elküldeni – sóhajtotta, míg beléptek a lila hajú irodájába, ki csendben tette azt, amit egyébként is tett volna, több szót inkább nem szólva a másiknak.

Midoriya nem zavartatta magát, egy széket a férfi mellé húzott, miközben várt arra, hogy az elindítsa az adott felvételt.

Ahogy megjelent a képernyőn az akkor látható embersereg a járdákon, egyből kiszúrta a zöld hajú Kirishima alakját, majd a mögötte hamarosan megjelenő fekete ruhás illetőt.